2009. december 24., csütörtök

Egy igazi karácsonyi könyv


Charles Dickens: Karácsonyi ének

kiolvastam: 2009. december 23.


Dickensnek ezt a művét most vettem először kezembe életem során. Valahogy eddig nem jutott el hozzám, pedig sokszor gondoltam rá, hogy milyen jó lenne karácsony táján valami igazi karácsonyi történetet olvasni.

Mert hát mindenkinek megvan a saját karácsonyos könyve. Az a kötet, ami felébreszti benne ennek a csodálatos ünnepnek a hangulatát, és ahogy olvassa, felrémlenek előtte a régebbi karácsonyok árnyai. Nekem is van ilyen könyvem, habár közel sem ebben a témában íródott: a Harry Potter első része. Jó pár évvel ezelőtt kaptam édesanyámtól, még akkor amikor fel sem merült a megfilmesítése (legalábbis nem lehetett róla hallani) és az egész "láz" éppen csak kibontakozni látszott. Azt hiszem általános iskolás voltam, és még ősszel valamikor megláttam az egyik osztálytársamnál ezt a könyvet, és megkértem meséljen róla. Már amikor a varázslókat említette, akkor tudtam, nekem ezt muszáj elolvasnom. Így hát az én drága jó édesanyám nyakába vette a várost, hogy megszerezze nekem. Még Szenteste kiolvastam, s azóta minden karácsonykor a kezembe veszem.

No, de most beújítottam. Úgy döntöttem Dickens úr művét veszem le a polcomról (pontosítva a könyvtári polcról...) . Ebben két dolog is közrejátszott: egyrészt, nem régen láttam a moziba és ott nagyon megtetszett, rögtön tudtam ez is olyan könyv, amit élveznék elolvasni. Másodsorban pedig kedves bloggertársamnak, Zenkának az örök karácsonyos könyve, és gondoltam, ha már minden évben előveszi, akkor nem lehet az olyan rossz :-)

És teljesen igaza volt! Dickens stílusa magával ragadó: mintha egy jó öregapó mesélne nekünk. Sokszor előfordult, hogy miközben olvastam, éreztem hogy a szívemből szól minden egyes szava. Mintha azok az érzések, amelyek bennem vannak, testet öltöttek volna... egyszerűen csodálatos volt! Végig az a furcsa, kettős érzésem volt, hogy bárcsak ne érne véget ez a történet, miközben csak úgy faltam az oldalakat: igyekeztem minél kevesebbet elővenni, nehogy olyan hamar véget érjen. Igazából beosztottam szépen, minden napra jusson egy kis történet, amin elgondolkodhatok: az első napon hozzám is ellátogatott az Elmúlt Karácsonyok Szelleme, aki számomra is (nemcsak Scrooge -nak) felidézett egy-egy jelenetet gyerekkori ünnepeimből. Eszembe jutottak a hatalmas karácsonyfák, amiket apa hozott a piacról, és hogy kicsiként én is igyekeztem besegíteni a díszítésbe (ugyanis féltek, hogy magamra borítom...így én csak alulra aggathattam a gömböket)...vagy az anyuval saját kezűleg készített díszek (angyalkák, csengettyűk)... Szentestén pedig apával és testvéremmel mindig átvonultunk a másik szobába és amíg apa furulyázott, mi karácsonyi dalokat énekeltünk a Jézuskának, és mikor átmentünk a nappaliba csodák csodájára ott tornyosultak az ajándékok a fa alatt! És meg voltunk róla győződve, hogy az énekünkkel hívtuk ide a Jézuskát... aztán anya fantasztikus halászléje, a töltött pulyka... kint nagy pelyhekben hull a hó, és mi csak nézzük az ablakból... minden mesés és karácsonyos...

Második nap hozzám is ellátogatott a Jelen Karácsonyok Szelleme és miután elolvastam ezt a fejezetet, én is végiggondoltam, hogy vajon mit csinálhatnak most a szeretteim, akik most nincsenek mellettem... anya és a húgom boldogan díszítik a fát (mint a telefonból kiderült, elhagyták valahol az égőket, így nem világít a fájuk és nagyon szomorúak. Pedig tavaly még meg voltak -legalábbis anya ezt állítja)... apa biztos süti a finom töltött káposztát és az egész ház illatozik... mamám és nagypapám is biztos sürögnek, forognak a konyhában és sülnek, főnek a finomabbnál, finomabb ételek, miközben szalad velük a ház. És mindannyian boldogok, legalábbis nagyon remélem.

És harmadik napra hagytam a Jövő Karácsonyok Szellemét... elképzeltem, hol lehetünk ilyenkor húsz év múlva... egy biztos, remélem mindenki boldog lesz, és vidámságban ünneplünk!

Fülszöveg:
A szőrösszívű Scrooge úr, a "zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös", akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez - s "jó barát, jó gazda, jó szomszéd" válik belőle.

Összegzés:

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, sok mindent adott nekem így karácsonykor. Dickens ebben a kicsi könyvben tényleg összefoglalta a karácsony lényegét, azt az érzést, ami ilyenkor mindenkit átjár, azt az odafigyelést, amit ilyenkor mindenki megérdemel. Az én értékelésemben 10 pontot ért el.

Vélemények:

3 hozzászólás:

zenka írta...

Nem hiszed el, én a film nézése közben agyaltam azon, hogy vajon nekem mit mutathatnának a szellemek. Olykor nagyon egy hullámhosszon vagyunk :)

Heloise írta...

Melyik filmet nézted meg? A legújabbat? És hogy tetszett?

Egyébként ahogy olvastam, visszagondoltam a filmre, és szerintem nem volt gázos! Nem változtattak a történeten, legalábbis nekem nem tűnt fel. Tényleg, azt lehet mondani, hogy olyan egész jól megcsinálták (ami nagy dicséret ugye, mert rühellem a filmes feldolgozásokat)

(ja ezt az egy hullámhosszon levést már olykor én is észrevettem a postjaidból ;-) )

zenka írta...

Ó, nem a mozifilmet, hanem a legújabb tévés adaptációt.

Related Posts with Thumbnails