2010. március 16., kedd

Félek, tehát vagyok


Hankiss Elemér: Félelmek és szimbólumok

kiolvastam: 2010. február. 25

Hankiss Elemér tanulmányával még adós maradtam, pedig kár lett volna kihagyni, hiszen tanulmány mivoltát meghazudtolva hihetetlenül érdekes és olvasmányos is. Ezért is gondoltam, hogy ennek bizony bejegyzést kell szentelnem.


Ez a kötet, mint a cím is sugallja a félelem témáját veszi górcső alá, s azonbelül is leginkább azt vizsgálja, hogy vajon mennyire határozza meg az emberi civilizációt, s úgy egyáltalán az egyén mindennapi életét. Biztos Ti is feltettétek már magatokban azt a kérdést, hogy vajon az emberek miért is vonzódnak (tisztelet a kivételnek) a horror, illetve a thriller vagy úgy általában az olyan történetek iránt, amik félelmet keltenek bennünk? Nos, erre választ kaphatunk, ha elolvassuk ezt a könyvet.


Tudnunk kell, hogy a félelem már az emberiség történelmének legkorábbi szakaszaiban jelen volt mítoszok formájában. Később, ahogy a civilizáció egyre jobban kiépült, a természet rizikófaktora csökkenni kezdett. Ám ahogy a külső veszélyek megszűntek, úgy növekedtek és szaporodtak belső szorongásaink. Hiszen ha belegondolunk nem hiányozhatnak a démonok, az ördögök a kereszténységből, illetve az erőteljesen vallásos korszakok idején minden ember szeme előtt ott lebegett a bűntől, az elkárhozástól, az Úrtól való félelem. És hát manapság pedig a televízió képernyőin megjelenő szörnyek, sorozatgyilkosok, katasztrófák ma is szinte mindennaposan felkorbácsolják bennünk ezeket a félelmeket.


Persze, igyekszünk védekezni a sorozatosan minket érő rettegés ellen, s így az elhárító mechanizmusok csinos kis arzenálját fejlesztettük ki magunkban. Például, ahogy előítéleteket táplálunk másokkal szemben, megbélyegzünk, kiközösítünk mindent és mindenkit, aki egy picit is zavarja a lelki nyugalmunkat. De még nem is soroltuk fel ide a magas fokon űzött öncsalásainkat, önámításainkat. Nem is beszélve arról, hogy emlékezetünk is rövid és szelektív – ebből rengeteg hasznot húzunk, csakúgy mint abból, hogy képtelenek vagyunk látni a jövőt, és életünk időbeli korlátaival szembenézni se tudunk.


De a félelem, mint meghatározó emberi létélmény nem csak negatív oldalát mutatja, pozitív értelemben is gondolkodhatunk róla. Ha így vesszük, akkor ez az érzés az életünk, a személyiségünk, a közösségeink kiépítésére is ösztönöz minket. Tehát, életet is teremt!


Hankiss rengeteg nézőpontból járja körbe ezt az igen széles témát: vallási, szociológiai, antropológiai szempontból, olykor egy kis filozófusi eszmefuttatásokkal megtűzdelve. De ne ijedjetek meg, azok is hihetetlenül érdekesek és tanulságosak. Szót ejt még az épületekről, a városokról, mint védelmezőkről: miért pont így épültek? Miért pont oda? Miért pont olyan színű kívül és miért más belülről? Miért pont olyannak kell lennie egy város alaprajzának? Milyen szimbólumokat fedezhetünk fel egy katedrális vagy templom megépítésében? És még számos hasonló érdekes kérdés, amiken az ember lehet hogy magától el se gondolkodna.


Összegzés:

Akit egy kicsit is érdekelnek a civilizáció miértjei, annak megéri a kézbe vételt! Mint tanulmány meglepően olvasmányos és érdekes, sőt helyenként humoros is. Egyszóval egy kellemes csalódás volt számomra! Megérte elolvasni! Az értékelésemben 7 pontot ért el!

Vélemények:

4 hozzászólás:

Zenka írta...

A szakdogám egyik fejezetét Hankiss egyik tanulmányából írtam (bibii!) tényleg nagyon jól ír, nem száraz, és tele van példákkal.
De én még most sem értem, mit esznek az emberek a horrorokban. Okés, én ijedős ember vagyok...

Heloise írta...

Tényleg? és ebből a tanulmányából dolgoztál? Én Hankissal még csak most kerültem "kapcsolatba", de nagyon pozitív csalódás volt részemről, mert az a rossz, hogy egy csomó tanulmány hiába írna érdekes témáról, de egyszerűen nem tudják jól előadni, túl száraz :-(

Engem mondjuk csomó horror film egyáltalán nem hat meg, képtelen vagyok tőlük félni. Inkább az olyan témájúak okoznak rémálmokat, mint a gonosz, gyilkolászós gyerekesek vagy a kísértetesek (mint a Kör vagy az Átok). De ezeket pedig messze elkerülöm :-) A Körből csak egy fél órát tudtam megnézni, de hónapokon keresztül féltem a TV-től (főleg ha behangyásodott) vagy az ismeretlen videokazettáktól... persze ezt a barátaim ki is használták, jó párszor felhívtak, úgy hogy a Körből vett telefonfigyelmeztetést idézték :-) (ez mondjuk akkor abszolút nem volt vicces dolog számomra)

zenka írta...

Én még a gagyi horroroktól is félek :D. Tesómmal néha megnézünk pár olyat, amire mindenki azt mondja,hogy inkább csak nevetni lehet rajta, és azon is hangosan sikoltozunk. :)
Hankiss korrupciós tanulmányát dolgoztam fel, meg egy csomó cikket is. A bevezetőm, meg az utószavam is tőle kölcsönöztem, nagyon szerettem.

Heloise írta...

Jaj, tényleg, már emlékszem a témádra :-) kicsit feledékeny vagyok mostanában :-) hát, szerintem így ezután a tanulmány után, meg amit Te is mondtál róla, még olvasni fogok tőle. Tényleg, ritka kincs az ilyen :-)

hihihi :-) aranyosak lehettek horror nézés közben :-))) mondjuk én is sikítozom rendesen az olyan témájúaknál, amiket fentebb említettem, sőt volt már olyan, hogy ki is rohantam a szobából :-)

Related Posts with Thumbnails