Pages

Hamvadó cigarettavég

2010. május 13., csütörtök

Zilahy Lajos: Halálos tavasz

kiolvastam: 2010. május 12.

Zilahy regénye olyan, mint a hervadó orgonavirág, amely éppen orrunk előtt leheli ki utolsó édes illatpamacsát, s ebbe az utolsó lélegzetbe minden bele van sűrítve, amit csak tudnunk kell erről a virágról: múltját és jelenét egyaránt. De a jövőjét nem, hiszen az már abban a pillanatban megszűnt, mikor színei fakulni kezdtek, illata egyre gyengébb lett, s virágai elkezdtek összetöpörödni, mintha csak korábbi rügyállapotukhoz igyekeznének visszatérni. S azt hiszem, mi emberek is olykor így vagyunk ezzel.

A könyv címe már sejteti azt az édesbús melankóliát, ami valóban végigvonul a történeten: valami olyasmi ez, amitől az ember bár nem sír, nem hahotázik, hanem a külső szemlélő számára a Halálos tavaszt olvasó egy fapofával ülő alaknak látszik, az arcára nem ül ki semmilyen érzés – legalábbis én így voltam ezzel. De a látszat csal, hiszen a felszín alatt az olvasó lelkében nagy viharok dúlnak: átél szenvedélyt, szerelmet, elragadtatást, vágyódást, csalódást, féltékenységet, bánatot és még mennyi, de mennyi mindent, alig kétszáz oldal alatt. Valóban bódító ez az orgonaillat!

A történet elején egy férfialak rajzolódik képzeletünkben, aki egy íróasztalra könyökölve bámulja az előtte heverő üres papírlapokat. Pár percig csak nézi ezeket a megtöltésre váró hófehér mezőket, olykor felkapja a tollat, s már, már érintené vele a papírost, de aztán mégis leteszi. Végül pár perc múlva megszűnik némasága, s a toll elkezdi sodorni a fiatalember kezét a cirádás betűkből álló mondattengereken. Csak ír és ír, miközben mi a válla fölé hajolunk, hogy csak lopva pillantsunk bele irományába, de pár oldal után teljesen elfeledkezünk minden másról.

A történet maga valóban egyszerű, s az elején akár mindennapinak is mondhatnánk, hiszen kivel ne esett volna már meg, hogy valakibe halálosan beleszeretett, s annak a másiknak teljesen átadta önmagát és ez mégis csalódáshoz vezetett? Ki nem érezte ezek után azt, hogy eljött a világvége, nincs értelme semminek? Az ember ilyenkor keresi, kutatja az okokat, szinte mindenre rá tud mutatni, hogy: „igen, ez rontotta meg a kapcsolatunkat”, csak mikor még friss a seb pont azt a dolgot nem vagyunk képesek meglátni, ami valóban okozta. Aztán egy idő után szép lassan oszlik ez a fekete köd, megjelennek az első fénysugarak mintegy átütve a sűrű, sötét felhőket, hogy aztán újra virágba borulhasson minden.

De vannak olyanok is, akik nem képesek vagy nem akarják eloszlatni a lelkükben dúló viharokat, hiszen a felhők bármennyire is eltakarják a Napot, mégis az utolsó fogódzókat jelentik a Kedveshez, aki ezt az egész rossz időt okozta. Ehhez a típushoz tartozik Zilahy főhőse is, aki nem akarja magától elengedni soha Edit emlékét, mindig ott hordozza lelkében: hol a fájdalmas életérzés formájában, hol pedig mélyen a felszín alá rejtve, mely egy-egy ismerős illat vagy pillanat megjelenése folytán mégis fájdalmasan véres sebet képes okozni. S ez soha, de soha nem múlik el. Nála nem.

Fülszöveg:

Budapest, egy előkelő szálloda dolgozószobája. Elegáns, komoly fiatal férfi ül az íróasztalánál és levelet ír. Megírja tizenöt éve nem látott barátjának, miért is búcsúzik el az élettől néhány perc múlva.

Zilahy Lajos, minden idők talán legnépszerűbb magyar írója. Első bestsellere, a Karády Katalin és Jávor Pál által örök időkre filmként is klasszikussá vált regénye, a Halálos tavasz a világ legegyszerűbb története. Egy fiú szeret egy lányt, aki mást szeret. Csak ennyi. Semmi több. Talán ebben rejlik a csoda. Talán ezért szeretjük annyira, már oly sok-sok éve. És fogjuk is szeretni, amíg csak könyv és szerelem lesz a világon.

Összegzés:

A könyv ajánlásáért elsősorban Joeymanonak tartozom köszönettel, aki anno teljesen fellelkesített. És Amadeának, aki megmutatta, hogy mi fán terem a könyv outlet.

Gyönyörűség volt olvasni, Zilahy valóban tud írni! Kifejezésmódja teljesen lenyűgöző volt számomra, szinte ittam a mondatait, gyönyörű hasonlatait. Ha valaki egy igazán jó művet szeretne olvasni magyar író tollából, akkor ez az! Ajánlom mindenkinek! S természetesen megkapja a maximális 10 pontot!

4 megjegyzés:

Joeymano írta...

De jó, de jó, h tetszett. :) Ami még ennél is jobban fog tetszeni az a Két fogoly. Azt is olvasd el! :D (Mellesleg nagyon jól visszaadja a posztod a könyv hangulatát, nagyon tetszett.:)

Heloise írta...

igen, teljesen elvarázsolt ez a könyv! :-) Uh, a tippet köszönöm szépen, fel is teszem a várólistámra! Én a könyvtárban még a Dukay család történetével szemeztem. Arra is annyira kíváncsi vagyok ezek után :-)

Joeymano írta...

A Dukay-család meg is van nekem, meg a Fegyverek visszanéznek is, de még nem jutottam odáig, h elolvassam. Pedig biztosan nagyon élvezném őket. :)

Heloise írta...

jaj, szerintem is! A Dukay család biztos nagyon érdekes lehet: legalábbis a fülszövege alapján. (hmmm.... na, majd a másikat is megsasolom a könyvtárban) Remélem, hogy nyáron sort tudok rájuk keríteni :-)

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS