2010. december 31., péntek

A szörnyek nagy ébresztőórája - izé, Ébredésének Órája


Rick Riordan: A Titán átka - Precy Jackson és az olimposziak III.
kiolvastam: 2010. december 30.

Hihetetlenül vártam már, hogy mikor jelenik meg a sorozat harmadik része, kíváncsi voltam hogyan folytatódnak az ifjú félisten és szatír barátjának kalandjai. A megjelenés a vártnál kicsit tovább csúszott, de végül karácsony előtt pár nappal már a kezemben tarthattam, s alig vártam, hogy belekezdhessek. Riordan úr apait-anyait beleadott ebbe a részbe, az összes korábbinál izgalmasabb, viccesebb, kalandosabb kötetet engedett ki kezei alól - s én ezt mint olvasó, örömmel fogadtam.

Természetesen, nehéz úgy beszélni erről a részről, hogy esetleg azok előtt, akik nem olvasták az előző részeket, de egyszer bele szeretnének vágni a sorozatba, ne lőjek le semmiféle poént a korábbi kötetek cselekményét illetően. Ezért, akik a fentebb csoportba tartoznak, kérem, ne olvassák tovább a posztot, mert óhatatlanul elmondhatok egy-két dolgot a korábbi kötetekről.

Szóval, Percy, Posszeidón fia, Thália, Zeusz lánya és Annabeth, Athéné gyermeke és persze az elmaradhatatlan patás pajtás, Groover azt a feladatot kapja, hogy keressen meg két félisten porontyot, s hozza el a biztonságot nyújtó Félvér Táborba. Hogy melyik isten gyermekei, pontosan nem tudni, de egyenlőre nem is ez a lényeg, inkább a félelmetes, legyőzhetetlennek tűnő mantikórral akadnak némi problémák, aki a félvér porontyok elszállítását nem nézi valami jó szemmel. Végül hatalmas mázliknak és persze Artemisz Vadászainak köszönhetően mégis sikerül véghez vinni a tervet, ám egy "apró" hiba csúszik a tervbe: Annabeth eltűnt, s nem sokkal utána Artemisznek is nyoma vész. Nagy valószínűséggel az Ellenség kézre kerítette őket, így egy öt főből álló csapat indul a megmentésükre....

– Ez olyan sirály! – ugrált Nico az első ülésen. – Ez tényleg a Nap? Azt hittem, hogy Héliosz és Szeléné a nap és a hold istene. Hogy van az, hogy néha ők, néha meg ön és Artemisz töltik be a tisztet?
– Meg
szorító intézkedések, nadrágszíj összehúzás – felelte Apollón. – A rómaiak miatt van az egész. Nem győzték a templomi áldozatokat, erre elbocsátották Hélioszt és Szelénét, és a munkakörüket átadták nekünk. Hugi kapta a holdat, én a Napot. Először elég zavaró volt, de legalább adták hozzá ezt a szuper szolgálati verdát.


Azt hiszem, ebből a rövidebb cselekményvázolásból lehet, látni, hogy izgalmakban ebben a kötetben sem lesz hiány, szinte minden fejezetben akadnak kisebb-nagyobb összecsapások, felbukkannak újabb és újabb titkok, meglepetések: például felbukkan a nemeai oroszlán, pegazusok, Szkítiai Dracénák, az Erümanthoszi Vadkan is megjelenik egy hószánkázás erejéig és persze még sorolhatnám az érdekesebbnél érdekesebb, mitológiaibbnál mitológiaibb lényeket. Persze, aki már egy kicsit is járatos a görög mitológiában, annak nem lesz olyan sok meglepetésben része, mint akinek lövése sincs az Olimposzról meg az istenekről. De ez elsősorban ifjúsági regény, szóval ezzel a szemmel kell rátekinteni: s én úgy gondolom, hogy bőven megállja helyét a műfajában, hiszen nem csupán arról van szó, hogy leköti a gyermek figyelmét, hanem még ráadásul szórakozva tanulhat is belőle - s ez piros pontot érdemel, ismételten.

S nagyon jó dolognak tartom azt is ebben a sorozatban, hogy "uniszex" ifjúsági regény, fiúk és lányok is egyaránt élvezettel vehetik kezükbe - hiszen nincsenek benne csöpögős jelenetek, amik a fiúk idegeire mennének, de ellenben azért a harcok, összecsapások nem kizárólagosak a cselekményben, ami mondjuk egy lányt lehet, hogy elrettentene az olvasástól, hanem vannak egészen hétköznapinak nevezhető, érzelmi problémák is, például a barátság tekintetében vagy szülő-gyermek viszonyában.

Riordan humora már az első kötetben se volt semmi, de ezt minden egyes további kötetnél egyre inkább fokozza: míg a Villámtolvajnál kb. fejezetenként egyszer ha felnevettem, addig itt már sokkal, de sokkal gyakrabban - ez köszönhető a narrátornak és az ő meghökkentő hasonlatainak, illetve az istenek haláli szövegeinek.
– Hová-hová? – tudakolta Mr. D. Lába a levegőben lebegett, vállával a házfalnak támaszkodott. Leopárdmintás melegítője és fekete haja lebegett a szélben. Isten-veszély! Ez a borvirágos ürge! Mr. D. felsóhajtott, szemmel láthatóan zokon vette az eposzi jelzőt: – A következő ember vagy ló, aki borvirágos ürgének mer hívni, egy üveg Merlot-ban végzi.


Szóval, ha jól akarod magad érzeni egy-két délután erejéig, s valami könnyedre vágysz, akkor ajánlom figyelmedbe ismételten Percy Jackson kalandjait. És most várom a következő részt! Az értékelésemben 9 pontot ért el!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: The Titan's Curse
Fordította: Acsai Roland - szöveget gondozta: Garamvölgyi Ildikó
Eredeti ár: 2999 Ft
Oldalszám: 286 oldal
ISBN: 978 963 245 331 6

Vélemények:

0 hozzászólás:

Related Posts with Thumbnails