Pages

Csupa könyv

2011. május 26., csütörtök

Cornelia Funke: Tintaszív

Elolvastam: 2011. május 15.



Sokszor ábrándoztam azon, miközben egy izgalmas, letehetetlen könyvet olvastam, hogy vajon mennyire jó lenne belecsöppenni az események sűrűjébe, küzdeni együtt a főhőssel, legyőzni a gonoszok ármánykodásait, bátran harcolni a barátok oldalán. Milyen lehet felfedezni az ismeretlen világokat, kirándulni más fantáziája által teremtett erdőkben, hegyekben, képzeletbeli lények között... Sokszor vágytam rá, hogy bárcsak együtt mehetnék Frodóval a Végzet Hegye felé, vagy Lizzy Benneth jó barátnője lennék, együtt sétálnék Jane Eyre -rel Galagonyás parkjában Mr. Rochester után kutatva a távolban... s még annyi, de annyi mindent szeretnék olvasás közben!

De a Tintaszív elolvasása után, azt hiszem kétszer is meggondolom, hogy vajon tényleg szeretném-e a saját bőrömön megtapasztalni a fantáziadús izgalmakat? Biztos, hogy olyan bátor lennék, mint ahogy elképzelem, vagy magamra húznám a takarót, és felőlem aztán jöhetne az Armageddon? Nagy valószínűséggel az utóbbi lehetőség történne... Bár a képzelet sem utolsó edzésprogram a bátorság tekintetében, azért mégis azt kell mondjam, valószínű több engedményt tennék magamnak, mint amire a valóélet képes lenne. A kalandok, izgalmak maradjanak csak a lapokon!

S hogy miért is írom ezt? Tanultam Mortimer esetéből... Az ügyes kezű könyvgyógyász ugyanis nem csupán a könyvek szépségének visszavarázsolásához ért, hanem a felolvasáshoz is. De nem ám úgy, ahogyan édesanyánk vagy az óvónéni tette annak idején az ágyunk mellett arra várva, hogy végre lecsukódjon a szemünk! Nem ám! Mortimer, rövidebben csak Mo, olyan csodálatosan formálja a szavakat, mikor felolvas egy könyvből, hogy a történet megelevenedik, testet ölt – szereplők szabadulnak ki a regényekből, jók és rosszak egyaránt. Egy ilyen felolvasással hozta el a világra a gonosz Kaprikornuszt és hírhedt bandáját még sok évvel a regény kezdete előtt. Kaprikornusz ebben a világban sem hazudtolta meg önmagát: falvakat tett a földdel egyenlővé, családokat tett tönkre, nőket és férfiakat egyaránt szolgaságba hajtott és még tovább sorolhatnám, de az túl borzalmas lenne.
Sok évvel Kaprikornusz kivarázsolása után, Mo és kislánya Maggie viszonylag békés életet élnek, továbbra is a könyvek és az irodalom szeretetében – ám érthető módon, a felolvasások azóta elmaradnak. Egy nap végül azt a hírt kapják, hogy a Mo által világra szabadított gonosz elhatározta, hogy szüksége van Mo tehetségére – így apa és lánya kénytelen hátrahagyni otthonát, és bujdosásra kényszerülnek. De vajon hová mennek? És képesek-e megmenekülni Kaprikornusz kezei közül?

"...ahol mások házában, lakásában tapétás fal ékeskedik, Elinornál ott is könyvespolcok sorakoztak. Könyvek gerincei tarkállottak, piroslottak, voltak feketék, fakók... könyvek, könyvek. Már az előtérben is - egészen fel a mennyezetig. "

Cornelia Funke könyve letehetetlenül izgalmas, szívszorítóan szép, olykor irtózatosan kegyetlen, s minden sorából süt a könyvek iránti mérhetetlen szeretet. Gyönyörű történet a regényekről, a képzeletbeli világokról, az olvasás és a könyvek szeretetéről, és magukról a könyvekről is. A Tintaszívben több regény is szót kap egy-egy fejezet elején, úgy mint a Szép remények, a Pán Péter, Narnia krónikái, a Végtelen történet és még sokan mások – e könyvek talán régi jó barátként köszönnek vissza, de az is lehet, hogy új kalandokra csábítanak...

De az írónő bármennyire is jó munkát végzett ezzel a könyvével kapcsolatban, a magyar kiadással én annyira már nem vagyok megelégedve: először is, a fordítás hagy némi kívánnivalót maga után – akár azt a szót is használhatnám rá, hogy borzalmas -, a mondatok olykor magyartalanok és a szöveg néhol döcögős. A kiadó sem végzett tökéletes munkát, legyen bármennyire is szép a borító, az illusztrációk szemet gyönyörködtetőek, de fájdalmasan sok benne az elütés.

A Tintaszív egy trilógia első része lenne, de a magyar kiadó nem igazán szorgalmazza a további kötetek megjelenését, de még bizakodhatunk ez ügyben. Mindenesetre ez ne riasszon vissza senkit a könyv elolvasásától, mert attól még ugyanolyan kerek egész történet. Kár lenne kihagyni. Vagy olvassátok angolul :-) Én a folytatások esetében biztosan így fogok tenni - persze, sok választásom nincs.

A könyv pedig a Csökkentsd a várólistádat-2011 játék része volt.

Kiadó: M&C Kft
Fordító: Tandori Dezső
Eredeti cím: Tintenhertz
Oldalszám: 623
Ára: 3990 Ft

(képek forrása: weheartit.com)

8 megjegyzés:

Ronena írta...

kedvenc könyvem ^^ mindenképp nézz bele angolul is, teljesen más élmény, én először rendesen ledöbbentem, hogy ugyanaz a könyv :D mióta írtál a Reckless-ről, azóta azt akarom olvasni, most megint ettől a poszttól is kedvet kaptam hozzá, meg az Inkspellhez is :P

Heloise írta...

Akkor feltétlen megszerzem az egész trilógiát angolul is *.* olyan szép díszdobozos kiadást láttam a bookdepository -n, szóval majd beruházok rá. :-)
Ó, a Reckless! Az annyira jó, tényleg csak ajánlani tudom - én legalábbis imádtam :-)

PuPilla írta...

Jó kis kedvcsináló poszt, de közben meg libabőrözök is tőle, nagyon jó ahogy írtál a kalandozásokról és arról, hogy igen, valóban nem szeretnénk a saját bőrünkön tapasztalni ilyesmit.
A fénykép a végén az valóban a könyvből való? :O Ilyen gazdagon illusztrált?
Nagyon kíváncsi lettem, lehet hogy majd én is körülnézek a bookdepositoryn ezügyben... Épp pár napja szemeztem a magyar verzióval is egy könyvesboltban, szépnek tűnt külsőre - be volt fóliázva így nem tudtam belenézni.

Heloise írta...

Örülök, hogy sikerült kedvet csinálnom hozzá, szerintem nagyon jó könyv. :-)
Ne, a magyar verziót szerintem ne vedd meg, tényleg nagyon elrontja az élményt az a sok hiba, amit említettem... Patricia szerint ég és föld a két kiadás közt a különbség, szóval inkább az angolt ajánlanám én is. Funke nem használ bonyolult nyelvezetet - legalábbis a Reckless nagyon érthető volt, de korántsem gagyi - bár tudom, hogy azért Te ezerszer gyakorlottabb vagy az angolul olvasásban, szóval végül is Neked a nyelvezet nehézsége úgyse sokat osztana - szorozna :-)
Nem, az a kép nem a Tintaszívről készült, az csak egy mesekönyv. :-) De egyébként tényleg sok gyönyörű illusztráció van benne, a fejezetek elején és a végén (gondolom, az angol kiadás se különb ebben), de azok fekete-fehérek.

PuPilla írta...

Ó, de kár, azt hittem tényleg a könyvből van a kép. :) Úgy látszik mesekönyvet kéne lapozgatnom :D
Majd utánakeresek az angolnak, és megszerzem. :)
Az jó ha egyszerű a nyelve de nem gagyi. :))

Heloise írta...

Igen, tök jó lenne, ha ennyi meg ilyen színes illusztrációk lennének benne, bár gondolom az már egy kisebb vagyonba kerülne regény esetén :-)
Nehézségre azt mondanám (mármint a Reckless alapján), hogy talán egy fél fokkal nehezebb a Harry Potter könyveknél a nyelvezete.
OKé, majd nagyon kíváncsi leszek mit szólsz hozzá - de szerintem biztosan tetszeni fog :-) Főleg Elinor :-)

Lysi írta...

nem a cikkel kapcsolatban, hanem inkább a képpel kapcsolatban. a poros könyves kép az én tulajdonomat képezi, amit nem lehet felhasználni semmilyen ilyesfajta céllal az értesítésem, főleg a nevem megjelölése nélkül.

kérem eltávolítani.
köszönöm: László Luca Gerda (http://www.lucylovesphotos.tk)

Heloise írta...

Szia,

Ne haragudj, nem tudtam, én ezt a weheartit.com -ról szedtem, amit meg is jelöltem forrásként.

De természetesen, eltávolítom.
Még egyszer ne haragudj.

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS