2011. június 24., péntek

A hónap írója - Cornelia Funke

Bár kicsiny hazánkban még csupán a Tintaszív című könyve miatt ismerhetjük leginkább nevét, ami mellesleg egy trilógia első része, de angolul és németül -és még ki tudja milyen nyelveken - rengeteg regénye jelent meg, amik mind hatalmas népszerűségnek örvendenek, ahogyan az írónő személye is. Nálunk még nem alakult ki nagy kultusza, ez gondolom a csekély számú magyar nyelven megjelent regényének köszönhető, de külföldön már évek óta a "német J.K. Rowlingként" tartják számon, ami persze egy igen megtisztelő titulus, de úgy hiszem, Cornelia Funke ennél többet érdemel, minthogy bárkihez is hasonlítgassák. Még ha az illető, az általam olyannyira tisztelt, J. K. Rowling.

Cornelia Funke (szül. 1958. december 10, Dorsen) hírnevét külföldön is leginkább a Tintaszív-trilógiának köszönheti, melynek befejező része az Inkdeath 2008-ban jelent meg. A regényeit bár németül írja, de ennek ellenére az angol fordítás sem várat sokáig magára, könyveinek a nagy része angolul is olvasható, és ha jól tudom, csupán a korai művei nem érhetők (még) el ezen a nyelven. Cornelia elsősorban a gyerekeknek írja fantasztikummal teli kalandos történeteit, hiszen őket szeretné leginkább szórakoztatni. A gyerekek iránti rajongása és tisztelete akkor érte el tetőpontját, amikor szociális munkásként dolgozott, s ott olyan gyerekekkel hozta össze a sors, akik kiérdemelték csodálatát: sokan közülük igen nehéz körülmények között éltek, és a családjuk sem volt éppen a legtökéletesebb. Csodálta őket a bátorságukért, és azért is ahogy óvták, ahogy vigyáztak kisebb testvéreikre - ha már a szülők képtelenek voltak erre. Ám a sok nehézség és nélkülözés dacára ezek a gyermekek mégis képesek voltak a nevetésre, az önfeledt játékra - pedig az Élet ritkán adott rá okot számukra. Cornelia, állítása szerint, rengeteget tanult ezektől a gyerekektől abban a három évben, amíg köztük volt - s úgy érzi, a leckékért tartozik nekik. Elsősorban ez az oka annak, hogy a gyerekek számára írja a történeteit, továbbá emellett alapítványai révén is igyekszik a nehéz sorsú gyerekek segítségére lenni. Egy Los Angeles-ben élő, bántalmazott gyermekeket segítő orvos mondta egyszer neki: " Cornelia, mindketten képesek vagyunk szembenézni a szomorú történetekkel, de hátha adhatunk nekik egy sokkal boldogabb befejezést" - az írónőnek azóta ez lett az örök vesszőparipája: olyan mederbe terelni a gyermekek életét, ahol tényleg átélhetik azt a felhőtlen boldogságot, amit megérdemelnének. Nem csoda hát, ha számos alapítvány főtámogatója, illetve reklámarca: így például az Exilio - nak, a Violence Intervention Program -nak vagy a Hausliche Kinderkrankpflege Hamburg - nak is.

Cornelia könyvillusztrátorként is dolgozott, de aztán mégis az írásban találta meg önmagát. Azóta több mint negyven könyv jelent meg a neve alatt, és állítása szerint nem szeretné egyhamar abbahagyni az írást - rajongói legnagyobb örömére. Állítása szerint annyi ötlet van még a tarsolyában, hogy egy élet nem lenne elég a megírásukra. A Tolvajok ura (nálunk a Ciceró Könyvkiadó gondozásában jelent meg, eredeti címe: The Thief Lord) című regénye megírásához például Velence adta az inspirációt, ami az írónő szerint a legelragadóbb város a világon - nem csoda hát, ha megihlette. A Tintaszív története viszont egy, az írónő előtt megjelenő képből bomlott ki: "Egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből azt a képet, amit magam előtt láttam: egy kislány ül az ágyában, míg a ház előtt a szakadó esőben egy idegen ember áll. Ez a kép indította el az egész történetet."

Sokan kérdezik tőle, hogy hogyan kezdi el a regényírást: " Egyszer csak előbukkan a semmiből egy ötlet, amitől a szívem erősen lüktetni kezd, s gyorsan le is írom valahova. Ezután elgondolkodom azon, hogy vajon képes lennék-e éveket eltölteni azzal, hogy megteremtem hozzá a világot, kibontom a részleteit - s ha erre a kérdésre a válaszom igen, akkor elkezdem a kutatást: kitalálom a helyszíneket, a szereplőket stb. Majd később, ha ez megvan, és már megírtam belőle mondjuk 20 fejezetet, akkor a történet elindul a maga útján (és ez általában sosem egyezik meg azzal, amit én korábban elterveztem)"
Cornelia elmondása szerint írás közben a szereplőket olyannyira érzi, mintha csak ott állnának mellette a szobában. A legtöbbje természetesen előzetes alapos tervezés eredménye, de vannak olyanok is, akiket már az első pillanattól kezdve lelki szemei előtt lát saját valójukban. Ilyen volt például a Tintaszívből megismert Porkéz is. "Már az első pillanatban, mikor feltűnt előttem udvariasan bemutatkozott, és az írás alatt mindvégig annyira valóságosnak éreztem, mintha ott állna mögöttem, és a fülembe suttogná a történetét." Persze, mindezek ellenére neki is vannak mélypontjai az írás tekintetében, de ezen egy jó hosszú séta a lányával, mindig segít, hogy túllendüljön rajta.

Magánéletéről igazából annyit lehet tudni, hogy két gyermeke van (Ben most 16 éves, Anna pedig 21), és nagyon sokáig Hamburgban éltek. Majd pár évvel ezelőtt átköltöztek Los Angelesbe, s nem sokkal ezután férje rákban meghalt.
Mostanában rengeteget kell utaznia - könyvbemutatók és alapítványi dolgok miatt - , ezért az írást már képtelenség a megszokott ütemben folytatni, és jó néhány szokásával is fel kellett hagynia az írás tekintetében. Meg kellett tanulni bárhol és bármikor írni, bármennyire is rövid ideig - ami állítása szerint nagyon nehéz feladat volt, ugyanis korábban az írásnak megvolt a maga helye és ideje. Reményei szerint a következő év sokkal nyugodtabb lesz, és végre visszavonulhat az írókuckójába, és zavartalanul írhatja történeteit. (mert bizony ám! Corneliának egy külön kis írókuckója van a los angeles-i házában! Vagyis nem bent a házban, hanem a kertben egy aprócska épület, hatalmas ablakokkal, tele könyvekkel, és az ajtaja előtt egy csodálatos citromfával. Igazán mennyei lehet ez a hely!)

Érdekességek, mazsolázgatásra:

1. Gyermekkorában űrhajós vagy pilóta szeretett volna lenni, de később, mikor megtudta, hogy ezekhez katonai kiképzés szükséges, eltántorodott.

2. Kedvenc elfoglaltsága az olvasás: elmondása szerint egy igazi könyvmoly - falja a könyveket. (ahogy a filmeket is). De ezen kívül nagyon szeret még rajzolni, festeni és utazni is.

3. Kedvenc könyve: T. H. White: The Once and Future King - ami Arthur kiráy és a Kerekasztal lovagjairól szól, ami az írónő egyik legkedvesebb témája.

4. Imádja a sárkányokat - nem csak rajzolni, hanem gyűjteni is. Persze, nem igazi sárkányokat, hanem csak figurák szintjén. Az egyik könyvespolca például tele van porcelán -, műanyag - , faragott (és még ki tudja hányféle) sárkánnyal.

5. Annyira szereti Shakespeare műveit, hogy azt kívánja bárcsak ő írta volna őket.

6. Kedvenc országa Olaszország, itt már többször megfordult. Imádja az olasz ételeket, az olasz emberek mentalitását. Nagy álma, hogy egyszer odaköltözhessen.

Források, további olvasásra érdemes oldalak:
Könyvesblogger interjú Cornelia Funke -val
Cornelia Funke rajongói oldala (angolul)
Cornelia Funke rajongói oldala (németül)
Cornelia Funke a Wikipédián










Vélemények:

3 hozzászólás:

Elliot írta...

Nem ismerem sem a hölgyet, sem a könyveit, de jól összefoglaltad, amit tudni kell róla:)

Heloise írta...

Ó, köszönöm! Nem tudom mennyire tudsz angolul (vagy németül) olvasni, de ha esetleg egyszer úgy döntesz, hogy kíváncsi vagy a műveire, inkább úgy olvasd, mint magyarul :-)

Elliot írta...

Megfogadom a tanácsod!:)

Related Posts with Thumbnails