2011. július 29., péntek

Menni vagy maradni?

Gayle Forman: Ha maradnék

Néha vannak olyan könyvek, amelyek még a fülszöveg elolvasása előtt, borítójuk és minden egyéb kellékük nélkül megfognak maguknak, és egyszerűen képtelen vagyok ilyenkor kiverni a fejemből azt a rögeszmét, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Így volt ez Gayle Forman könyvével is: mielőtt még bármit is tudtam volna róla, már megfogott a címével: Ha maradnék... Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de szerintem olyan fájdalmasan szépen cseng. Szinte kiált érte, hogy megtudjam, mi történne akkor, ha maradna az a valaki.

A történet Mia-ról szól, aki boldogan él a családjával: szülei hihetetlenül jófejek, lazák és gondoskodók, van egy öccse is, akiért egyszerűen odavan. Bár nem a suli legnépszerűbb lánya, mégis teljes életet él az iskolában is: legjobb barátnője támogatja mindenben, a barátja pedig szereti és tiszteli őt.
Mia mindemellett kiváló és tehetséges csellista is, a zene a mindene: éppen ezért elhatározza (no meg kellett egy kis unszolás is), hogy felvételizik a híresneves zeneakadémiára, a Juilliard -ra.
Minden szép és jó - ám egy napon valami szörnyű dolog következik be, és Mia -nak dönteni kell: menne vagy maradna?

Komoly kérdés, nehéz a választás... a boldogság olyan, akár egy szappanbuborék: bármikor kipukkanhat, és ott találhatjuk magunkat hirtelen a nagy ismeretlenben... Éppen ezért meg kell becsülni minden apró örömteli pillanatot, és akkor kell boldognak lenni, amikor megadatott rá a lehetőségünk - tudnunk kell élni vele, hiszen ki tudja mikor veszíthetünk el mindent.
Mia mindezt átélte: a teljes boldogságot, és annak elvesztését is. Ám ennek ellenére mégsem nevezném megterhelő könyvnek, nem telepedett rám, nem fojtogatott - inkább olyan kis könnyednek nevezném. Persze, voltak benne könnyfakasztó részek, de korántsem ezek voltak túlsúlyban: s ez így volt jó, szerintem.

A másik dolog, ami még nagyon tetszett, hogy végre nem egy szegény, elhanyagolt picinyke kamaszlányt kell sajnálni, akit a csúnya, gonosz szülei nem értenek meg, mert azok annyira éretlenek, hogy inkább tűnik úgy, hogy a szegény, elhanyagolt picinyke kamaszlányuk neveli őket, mint fordítva. Nem. Ebben a könyvben a szülő-gyermek kapcsolat teljesen egészséges, tudjátok: papa, mama, gyerekek, csupa szív meg szeretet... Persze azért Mia-nak is vannak problémái, néha nem felhőtlen a boldogság - de ezt mégis ki mondhatná el magáról?

Szóval, végre nem éreztem azt, hogy egy könyv arról próbált volna meggyőzni, hogy csak problémás, éretlen szülők, és elhanyagolt gyerekek vannak manapság. Lehet, hogy túl naiv vagyok, vagy nem is tudom,de én szeretem hinni, hogy igenis léteznek normális, jól működő családok, nem mindegyik szülő hanyagolja el a gyermekét, és a mai ifjúsági regények többségében előforduló családmodellek csupán szélsőséges esetek. Egyedül Mia és barátja kapcsolatának leírása volt számomra túl giccses, a párbeszédeik egyáltalán nem voltak életszerűek, sőt néha egyenesen banálisnak nevezném (most komolyan: mégis ki mondana olyasmit a másiknak, hogy játssz rajtam, mint a csellódon?? Könyörgöm... ) , ezeknél a részeknél szívesen előkaptam volna a zsebkendőmet, hogy felitassam azt a sűrű szirupot a lapokról.

Ezt leszámítva nem rossz: kicsit pityergős, olykor mosolygós, pont a megfelelő arányban - bár véleményem szerint erősen egyszer olvasós könyv, nem hiszem, hogy beruháznék egy saját példányra valaha. De ha a könyvtárban szembejön veletek, akkor ne hagyjátok ott a polcon - szerintem.

Kiadó: Ciceró
Eredeti cím: If I stay
Fordította: Rudolf Anna
Oldalszám: 257
Eredeti ár: 3290 Ft

kép forrása: thekitschiestbitch.tumblr.com

Vélemények:

6 hozzászólás:

Amadea H. írta...

Huh, bevallom, kicsit örülök, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki nem látja tökéletesnek a könyvet, bár nekem az volt a bajom, h minden szereplő túl tökéletes.

Heloise írta...

Mondjuk én a boldog családnak örültem, csak ez a szerelmi szálas izé... jaj. Ez a csellós szöveg annyira megmaradt, még mindig röhögök, ha eszembe jut :-D
Nem rossz könyv ez, de számomra se lett kedvenc-kedvenc :-) egynek jó volt
(ja, és köszönöm szépen még egyszer! :-) )

Elliot írta...

"Játssz rajtam, mint a csellódon." Ezen besírtam:)

Heloise írta...

;-) volt még pár ilyen, de azok nem fájtak annyira, mint ez :-D

entropic írta...

Hú, ez nekem is olyan könyv, hogy nagyon tetszik a címe meg a borítója, és tök elolvasnám, de közben meg sejtem, hogy nem annyira tetszene, úgyhogy inkább nem olvasom, csak merengek arról, hogy milyen jó címe meg borítója van.

Heloise írta...

Ugye? :-) szerintem is olyan jó címe van.
Ebben csak megerősíthetlek, hogy biztosan nem tetszene Neked - ahogy visszagondolok rá, egyre jobban úgy vélem, hogy felejthető könyv. Legalábbis szerintem :-)

Related Posts with Thumbnails