2012. május 27., vasárnap

Kedvenc írók

Amadea posztolta, aztán Nima körbeposztolta, és mivel én a blog indulása óta úgysem vallottam színt ezzel kapcsolatban, úgy döntöttem most jött el az idő, és én is kerekítek ebből a témából egy bejegyzést. Szóval, a kedvenc írók... volt idő, mikor foggal-körömmel ragaszkodtam ehhez a fogalomhoz, de volt olyan is, amikor úgy gondoltam kedvenc írók nálam nem léteznek, csak kedvenc könyvek. Mert az írók esetében az irodalmi értékek és tehetség mellett elengedhetetlenül ott van az ember faktor is - legalábbis szerintem. Kedvelhetem valakinek a könyveit, de ha maga az ember nem szimpatikus, akkor mégis hogy tituláljam kedvenc írómnak? De persze itt jön akkor rögtön a kérdés, hogy egyáltalán releváns-e ilyen dolgokat számon kérni a kedvenc író fogalmán...? Különben érdekes, hogy a szövegen túli dolgok a konkrét regényeknél nálam sose számítottak, ez valahogy csak ennél a fogalomnál szokott bezavarni...meggyőződésem ugyanis, hogy maguknak az íróknak is vannak üzeneteik, nem csupán a műveiknek: tudatosan, vagy tudattalanul ott rejlenek minden életútban. A kérdés csupán az, hogy melyikkel és milyen mértékben vagyunk képesek azonosulni.
De mindemellett azért a művekről sem feledkezem el, hiszen ezek is nagyban számítanak (Sőt!). Nem feltétlen kell az író, költő minden munkáját elolvasnom ahhoz, hogy kedvencnek nevezhessem. Elég ahhoz akár két mű is - már abból meg tudom állapítani, hogy írásaival mennyire képes megérinteni; mennyire érdemes tovább és direktbe keresgélnem a műveit. - mert a kedvenc írósághoz bizony ez is hozzátartozik, hogy akkor a könyvesboltok, könyvtárak polcain sokszor direkt rákeresek x.y. egyéb műveire is.. Csak mert szeretem. - Hogy ily' módon és ilyen mértékben felfigyeljek valakire, nagyon fontos nálam a mondanivaló, illetve hogy azt mennyire újszerűen és frissen képes megközelíteni; de ott van még a határtalan fantázia is, ami ha kellően ötletes, rögtön képes megnyerni magának. Emellett fontos még a jó humor is, vagy akár a -beszippantós, fotelba szegezős - hangulat, a nyelvi leleményesség, a minél ötletesebb képiesség, és hát biztos még van egy csomó minden, amivel le lehet venni rögtön a lábamról, de most hirtelen csak ezek jutottak eszembe. - lehet, nem ennyire hirtelen felindulásból kellett volna megírnom ezt a posztot, hanem kicsit még agyalgathattam volna rajta... -
És akkor kik is az én kedvenceim?


Emily Dickinson versei már abban a minutumban beszippantottak, ahogy egy gyors pillantást vetettem rájuk még anno a könyvtárban. S a későbbi ismerkedés folyamán - szó mi szó - beleszerelmesedtem minden, de úgy igazán minden versébe. Olyan iszonyatosan jó és erős képiséggel dolgozik, hogy a szinte elmondhatatlannak hitt érzelmeket szinte játszi könnyedséggel mégis elmondhatóvá teszi. Dallamos, ritmusos verseiből soha nem volt elég - szinte megállás nélkül olvasnám...
Amit olvastam tőle:
Emily Dickinson versei Károlyi Amy fordításában


J. K. Rowling neve egyszerűen fogalom nálam. Tudom, léteznek sokkal rangosabb és komolyabb írók, költők - de Rowling emberek millióinak (köztük nekem is) rengeteg mindent adott sorozatával. Minden életkoromban mást és mást jelentettek számomra a Harry Potter-könyvek, de minden egyes újraolvasáskor fülig beléjük szerelmesedek. S maga az írónő is iszonyatosan szimpatikus számomra: volt idő, mikor nem volt semmi mása, csak a saját fantáziája, és elképesztő, hogy abból a nincstelenségből hova jutott. S óriási vagyona egy részét arra használja, hogy segítsen a szegény egyedülálló anyákon és nehéz sorsú kisgyermekeken.
Amit olvastam tőle:
mind a hét HP-kötet


Lucy Maud Montgomery neve nálam egyet jelent a szépségesen idilli Avonlea-vel, vágyva vágyott álomhelyemmel. Írásaiból süt a mérhetetlen életszeretetet, s folyton bebebizonyítják számomra, hogy a legapróbb, leghétköznapibb dolgokban is meg lehet látni a csodát. Mert az Élet igenis szép!
Amit olvastam tőle:
A kék kastély
Anne otthonra talál
Anne az élet iskolájában
Anne új vizekre evez
Anne válaszúton

Virginia Woolf nálam sem maradhat ki a sorból. Írásai - legalábbis amiket eddig olvastam - mind hihetetlenül intelligensek, és közel sem hétköznapiak: érdekes, újszerű megoldásokat használ, bőven hagy számomra agyalni valót az olvasás után is. S mindemellett ott van az az első pillantásra könnyed, asszociációkkal tarkított elbeszélői módja is, ami szintén levesz a lábamról.
Amit olvastam tőle:
Saját szoba
Flush

Jane Austen sem maradhat ki a sorból éles társadalomkritikái és az iróniába burkolt humora miatt. Hát hogy lehet kibírni röhögés nélkül Norrisné, Mrs. Bennet vagy teszem azt Mary Elliot megmozdulásait? Csak mert nekem sose sikerül. Szerfelett szórakoztató.
Eddig olvastam tőle:
A klastrom titka
Büszkeség és balítélet
Meggyőző érvek
Emma


Kosáryné Réz Lola szerintem a legnőibb magyar női író. Olykor bájosan naiv, máskor meg fájdalmasan szívszorító írásai rögtön megérintenek már az első oldalaknál. S emellett olyan gyönyörűen bánik a nyelvvel, hogy szinte iszom a szavait. Mindig annyira elbűvöl.
Eddig olvastam tőle:
Porszem a napsugárban
Különös ismertetőjele: nincs
Vén diák
Egy hordó bor
Filoména


J. R. R. Tolkien regényeit nem azért olvasom, hogy jól megkomponált szövegekben gyönyörködjek, sokkal inkább rabul ejt végtelen fantáziája és szerelme az ősi regék, mondák világai és a különböző nyelvek iránt.
Eddig olvastam tőle:
Gyűrűk Ura-trilógia
A hobbit
A sonkádi Egyed gazda
A szilmarilok


P. G. Wodehouse az egyik legjobb ellenszer szomorkodás ellen. Földön fetrengősen hahotázósak a történetei, és külön öröm, hogy az esetek nagy részében igen kiváló és ötletes magyarítókat kaptak kötetei, így szóviccei, nyelvi leleményei tök jól működnek nálunk is.
Imádom az angol humort, Bertie Wooster-t meg különösen - bár tudom, sokan Jeeves -pártiak -. Szorgosan gyarapítom a Wodehouse-gyűjteményem, és alig várom, hogy tökéletesen elwodehouseozítsam magam.
Eddig olvastam tőle:
Halihó, Jeeves!
Folytassa, Jeeves!
Megőrült, Jeeves!

(de persze, lehet hogy vannak még mások is, de momentán ők jutottak most eszembe. Eh - ebből simán látható mekkora nálam a nőuralom.)

Vélemények:

5 hozzászólás:

Amadea írta...

Nos, e tekintetben nem teljes közöttünk a szinkronicitás, de annyi baj legyen:))
Kosárynétól én még csak a Filoménát olvastam, majd a tetralógiáját kellene elfogyasztani, de igencsak könyvtárból lesz, nem olcsó mulatság...
Wodehouste-tól szintén csak egyet olvastam, de jókat derültem rajta, ha legközelebb sorra kerül, az általad olvasottak közül fogok választani:)
Jaj, Emily Dickinson-t milyen régóta akarok olvasni *-* Tudod, majd egyszer-kategória...
Austennel viszont nem vagyok kompetens, sajnálom. A BB-t annakidején nagyon szerettem, de A klastrom kétszer is utálatos volt nekem, az ÉÉ-ből 30 oldalt olvastam, de nem nagyon tetszett.

Bridge írta...

"elwodehouseozítsam magam"

Ez epic! :-) Olyan jó, hogy említetted Emily Dickinsont, mert bár nem sok versét olvastam, de az egyetemen az amerikai irodalom egyik tanára hatalmas Dickinson-rajongó volt, és olyan szépen beszélt róla, hogy nem lehetett nem imádni.

Heloise írta...

@Amadea: Ó, meg Kosárynétól a Különös ismertetőjele:nincs -et is feltétlenül el kell olvasnod, az is olyan gyönyörű könyv - és nem annyira fájdalmas, mint a Filoména. Ahan, a Tetralógia nekem is tervben van, én már két részét meg is vettem, remélem a nyáron majd el tudom kezdeni.
Wodehouse-tól én a Megőrült, Jeeves!-et ajánlom, már nem emlékszem ki volt a magyarítója, de csillagos ötös munkát végzett vele, nagyon hahotázós regény :-)
Igen, Austen -nal legalább annyian nem jönnek ki jól, mint ahányan szeretik. Én most A Mansfieldi kastélyt olvasom tőle, és megint tök jókat kacarászok :-DD De nálam is a BB az etalon :-)

@Bridge: Nyehehe :-D
Ó, Emily Dickinson tényleg csodás - és komolyan, már megint tökre irigyellek (de azt hiszem ezt már kezded megszokni), hogy milyen jófej tanáraid voltak neked. Nálunk nemhogy senki nem volt Dickinson-rajongó, de még csak szóba se került a neve öt év alatt...

Diamant írta...

Óóó, Emily Dickinson! *.* Őt én is nagyon szeretem, és ne aggódj, az egyetemen még én sem hallottam róla, éljen az önszorgalom!:) Montgomery-Austen-Rowling hármas nálam is megvan, de már meg sem lepődök!:) Szégyellem magam,de Wodehouse nálam eddig kimaradt, ahogy Kosáryné Réz Lola is (bár a neve nagyon tetszik!)... Tolkien van itthon, de még mindig nem mertem belevágni A gyűrűk urába, kicsit félek tőle, Virginia Woolf könyveivel meg éppen barátkozós fázisban vagyok, A világítótorony megvolt, most tervben van a Flush meg Mrs. Dalloway is... még jó, hogy egyszer lesz nyár is!:))

Heloise írta...

@Diamant: Ó, Kosárynét tutira imádni fogod, én ezt már most megmondom Neked :-) Meg Wodehouse-t is.
Tolkien-tól ne félj, teljesen magával ragadja az embert, az a három kötet meg se fog kottyanni. :-) De tényleg. Sokan mondják hogy így vontatott meg úgy vontatott, de szerintem egyáltalán nem. Oké, tény, hogy lassabban folydogál a cselekmény, mint őőőő.... mondjuk egy képregénynél :-D de nem vészes. :-)
És ó, ó!! Woolf-tól olvasd majd el a Saját szobát, tisztára odaleszel tőle :-) (meg a Flush is tök jó, a Mrs. Dalloway még nálam is tervben van :-) )

Related Posts with Thumbnails