Pages

Feljegyzés a molyos eseményekről

2013. szeptember 7., szombat


Már régóta érlelődik bennem egy olyan poszt megfogalmazása, amelyben ideiglenesen vagy véglegesen elköszönök könyvesblogger létemtől, mert úgy érzem, elfogytak a gondolataim. Az az igazság, hogy tegnap óta viszont zúg a fejem, annyi minden kavarog bennem. Sok minden történt pár óra leforgása alatt, és végül eljutottam oda, hogy mégsem a blogomtól veszek búcsút (egyelőre), hanem a moly tagságomtól. Már több mint másfél éve írtam egy bejegyzést, amelyben kisebb-nagyobb mértékben kifejtettem, miért is nem leszek ott többet aktív tag. Ezt nem csupán mondtam, ehhez tartottam is magam: se csillagozás, se véleményezés, se könyvfeltöltés, se idézet, se semmi. A frissek olvasása is szépen elmaradt, mert marhára nem voltam ott már kíváncsi sok a cukiságra meg idiótaságra, amik az idők során egyre inkább megszaporodtak, és a - szerintem - értékes tartalmat generáló felhasználók aktivitása is egyre inkább csökkent. A moly nekem levelezőfelület lett, semmi több. A netes életből is egyre inkább kivontam magam - aminek most megvannak a magánéleti okai - , de emellett még én se tudok elmenni szó nélkül.

Az ok, amiért távozok onnan, rengeteg blogon elolvasható - nem fogom most nyolcvanhatmilliomodjára leírni ugyanazt, hogy mi és hogy is kezdődött, mert talán nem is annyira az a lényeg már, hanem az, hogy hova is fajult ez az egész. Már azt iszonyatosan felháborító dolognak tartottam, hogy egy külső felületen történő kommentért vagy egyáltalán véleményért törlik bárki regisztrációját , csupán azért, mert kritikát merészelt megfogalmazni - szerintem nem felháborító módon - az oldalról. Lehet itt jönni azzal, hogy "de a blog RSS-je be van kötve a molyra" meg ilyesmi, de a blog attól még nem lesz molyos felület. Az egy úgymond privát szféra volt mindig és az is marad, amiért nem tartozik számadással a blogger a moly felé. Főleg nem ilyen szankciók fényében.
De aztán tegnap közzétették "hivatalos" álláspontot, ami felháborító módon féligazságokkal teli és rágalmazó hangnemű, és bár felszólítja a tagokat, hogy nyugodtan kérdezzenek, érdemi válasz az érdemi kérdésekre sehol sem érkezik, és olyan - számomra más kedves tagokat - buzdítanak regisztráció törlésére, akiknek csupán annyi a bűnük, hogy intelligens módon érvelnek és jogos kérdéseket vetnek fel az esettel kapcsolatban. Egyszerre nevetséges és szánalmas nem csupán a féligazságokkal teli molyblog bejegyzés, hanem a jogos kérdésekre adott válaszok(?). Mert hogy én hiába olvastam el az összes hozzászólást, azoknak a tagoknak a kérdéseire nem találtam érdemi választ sehol sem, csak olyan mondatokat, amik kikerülik a lényeget. Ugyanis - bár lehet hihetetlen - nem válasz az, hogy "ha nem tetszik, el lehet innen menni", illetve a "rágalmazó hadjárat" és "gyűlöletbeszéd" fogalmak random beszúrása a mondatba, mindenféle megalapozottság nélkül.

S ez az egész már túllépett egy határt nálam is. Bár már régóta nem teszek semmit hozzá az oldalhoz, de számadat se akarok lenni egy ilyen helyen, ahol a gondolatrendőrség figyeli a tagok minden lépését. Egyedül az Amadeával való közös, hihetetlen hosszú levélfolyamunkat fogom sajnálni, amit már legalább másfél éve írunk, és ami alatt szépen-lassan nagyon jó barátokká váltunk.

És végezetül, én már csupán egyetlen rágalomra reagálnék, amit esetleg most ennek a bejegyzésnek a fényében most már én is magamra vehetek (meg mert tegnap Ilweran és Hanna meg Patricia is leírták helyettem is, amit gondolok erről az egészről): "Persze tudjuk, hogy a Molyt szapulni nagyon megtérül, hiszen egy blogger legalább tízszer annyi kommentre számíthat, mintha egy könyvről írna. És ez sajnos úgy működik, mint a drogok: aki egyszer így tesz, utána már vágyni fog a nagy figyelemre."
Nos, speciel én magasról tojok a látogatottságra, nem érdekel, ha ezt a bejegyzést kb. egy ember fogja elolvasni és még ő se ír hozzászólást. Ezt csak muszáj volt feljegyeznem és kész, mert fel vagyok háborodva, meg továbbá, ha valakit érdekel, akkor tudja, hogy mostantól ott nem leszek elérhető. A blogomon, illetve a heloise.villette [kukac]gmail[pont]com címen megtalál.

Ja, és érdemi infókat az apropóról (többek között, a teljesség igénye nélkül) az alábbi linkeken lehet megtalálni:
Ilweran
Zenka
Gretty
Titti
Nima

9 megjegyzés:

Zenka írta...

Szegény Heloise, nem tudom miért, de most mégis nagyon szomorú vagyok...

Heloise írta...

Jaj drága, de nem kell... nincs miért :-)

PuPilla írta...

Heloise, örülök, hogy te is. Jó látni, kiknek van igazságérzete, és kik látnak át a szitán...
:) Riszpekt

Ilweran írta...

Szomorú vagyok, hogy most olyanok is törlik magukat, mint Te, ugyanakkor örülök, és köszönöm, hogy józanul látod a helyzetet. A sok birka komment után (a molyon) minden olyan visszajelzés megerősítést jelent, ami olyasvalakitől jön, aki nem volt benne a dolgok sűrűjében, de mellénk áll :)
És én spec örülnék, ha többet blogolnál :)

Zizz írta...

Az utóbbi héten nem igazán voltam aktív a neten, így kicsit le vagyok maradva, már ami ezt a mizériát illeti, és csak morzsák jutottak el hozzám az üggyel kapcsolatban.
Azt viszont biztos tudom, hogy veled egy értékes embert veszítene az említett oldal, szóval ezúton is had fejezzem ki mélységes együttérzésemet.
Ettől függetlenül remélem a blog tényleg aktív mard, amennyire persze időd engedi! :)

Andi írta...

Tudom, hogy ritkán szólalok meg, de én ma azért vagyok jobban, hogy nem én fújtam fel, nem éreztem rosszul, hanem mások is, ti is jól éreztétek.
..és így ismét egy blog megy a könyvjelzőim közé. :) (Pupi: nem a sunyiba. :D)

Tara Nima írta...

Heloise, olyan kedvesen tudsz írni...:)

PuPilla írta...

Andalgócia: :P :D

Heloise írta...

@PuPilla: Ó, köszi :-) A legutóbbi blogbejegyzés után ismét csak megerősítést nyert, hogy jól döntöttem, amikor megnyomtam a törlés-gombot.
@Ilweran: Aranyos vagy :-) Majd igyekszem megint aktívabbnak lenni minden téren, ha lecsengett minden körülöttem.
Igen, ez olyan eset volt (úgy zusammen, mindent beleértve), amit még az én tolerancia szintem se visel el.
@Zizz: köszi, aranyos vagy :-) ó, az oldalból már jó ideje kivontam magam, szóval nem voltam valami értékes tag - ezt tényleg nem kell sajnálni :-) De ígérem, majd igyekszem aktívkodni.
@Andalgócia: igen, én is aztán utólag folyton ezen agyaltam, hogy vajon túlságosan elragadtak volna engem is az indulatok? De aztán valahogy nálam is mindig megerősítést nyert a döntésem. Próbáltam később úgymond higgadt fejjel újraolvasni a molyblogos bejegyzéseket, de... még úgyse tudtam nem kiolvasni azokat a dolgokat, amik végül a törlésre sarkalltak. Köszi, és üdvözlet itt :-))

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS