2014. január 15., szerda

Kedvenc illusztrátoraim

Avagy egy újabb lista, mert miért is ne

Amióta gyerekkönyvekkel foglalkozom, meghódítottak maguknak az illusztrációk. Persze, a festészet már korábban is a szívem csücske volt, de az illusztrációkat tekintve Szegedi Katalin, Réber László és Kass János munkásságán túl nem nagyon láttam. Aztán szépen, lassan jöttek a nevek, s a hozzájuk társított stílus, s bizony lettek olyan művészek, akiket már az első pillantástól fogva rajongva csodálok. Vannak, akiket a színhasználatuk miatt kedvelek; vannak, akiknek a jellegzetes figuráiért vagyok oda; van, akinél szeretem a képein visszaköszönő édesbájos harmóniát; s vannak bizony olyanok is, akiknek az elvontságát, az újszerű látásmódját kedvelem.

Nehéz megfogni, milyen is a jó illusztráció. Én valahol azon az állásponton vagyok, hogy a szövegnek és a képnek egyenrangúnak kell lennie, vagyis az illusztráció ne csupán a leírt szavakat ábrázolja, hanem mutasson túl rajtuk: egészítse ki, folytasson vele párbeszédet - legyen tényleg szerves, elhagyhatatlan része a könyvnek. Persze, egy gyerekkönyv-illusztrációnak még sok más, pszichológiai kritériumoknak is meg kell felelnie (mint például az arckifejezések könnyű leolvashatósága, egyértelműsítése; vagy hogy a szövegnek azokat a fontos momentumait emelje ki, ami alapján a gyermek csupán a képek alapján is képes legyen elmesélni a történetet stb.), de ez persze már más tészta. 
Jelen lista elkészítésében csupán a saját ízlésem és intuícióim játszottak szerepet. Nem lesz hosszú felsorolás, tényleg csak a számomra legeslegek. Majd később persze, lehet hogy bővítésre szorul majd, sőt biztos vagyok benne.
Lássuk hát:



Az első számú szuperkedvencem, akinek a könyveiért majd' megveszek, mert mindegyik egytől-egyig tényleg művészi. Mármint komolyan. És hihetetlenül frusztráló ám, hogy nemhogy magyarul (hah! na persze...) , de még angolul se nagyon találni tőle könyvet... Legalábbis azokat, amikért annyira ácsingózok, mint például az Ondine vagy a Madame Butterfly. Az Ondine-t volt szerencsém látni élőben is egy spanyol kiadásban, és hadd ne mondjam, a szívem sajdult bele, olyan gyönyörűséges.



Imádnivalóan beteg és szürrealista. Mintha Carroll Csodaországából pottyant volna ide. A Cinderella (Hamupipőke) általa illusztrált változata jelenleg beszerzés alatt áll.


Sopotnik Zoltán: A fahéjas kert című könyvéhez készült illusztráció

De bizony a magyarok között akadnak kedvencek, ilyen például Egri Mónika, aki teljesen más stílusban alkot, mint a fentebb említett két művésztársa. Rá először Fésűs Éva Mesebeszéd című könyve kapcsán figyeltem fel, ahol egyszerűen magával ragadott rajzainak bája és kedvessége. Egyszerűen imádnivaló, és pont.



Agócs Írisz munkái szintén a kedvességükkel nyűgöznek le elsősorban. Már nem is emlékszem, melyik volt az a könyv, amelyiknél felfedeztem őt magamnak, talán a Cipelő cicák lehetett az, ahol sokkal inkább a képi megjelenítés vonzott, mintsem maga a szöveg. Szeretem, hogy rajzai olyan egyszerűek, és hogy gyakran alkalmaz pasztell színeket. Agócs Írisz stílusa tényleg egy fogalom, első pillantásra is felismerhető. Érdemes böngészgetni a blogján is (a kép feletti link), tele van csudálatosabbnál csudálatosabb illusztrációkkal. * sóhaj * Ha egyszer lesz gyermekem, biztos vagyok benne, hogy tőle fogok képeket rendelni a gyerekszoba falára.


Vélemények:

7 hozzászólás:

Amadea írta...

Gyönyörűségesek!:)

Nikkincs írta...

Ezek csudaszépek! :) Örülök, hogy írtál egy ilyen listát, illusztrátorokban abszolút nem vagyok otthon, úgyhogy most is tanultam valamit. A Cipelő cicákat már többen ajánlották, amikor kisebb gyerekeknek szóló mesekönyvet vadásztam ajándékba, de most ez a macis kezdett el érdekelni :)

Heloise írta...

@Amadea: Jaj, ugye? Folyton csorog ezekre a nyálam :-D
@Nikkincs: Örülök, ha tudtam picit segíteni :-) Hm, hogy őszinte legyek, nekem a Cipelő cicák (mmint maga a mese) nem igazán jött be, olyan se füle, se farka történeteknek tűntek, pedig az alapelgondolása jó. Ezt a Tandoris medvés könyvet még nem olvastam, viszont jókat hallottam róla. Még ami Agócs Írisz által illusztrált és nagyon jó, az a Varró Dani Nem, nem, hanem... című verses könyve, iszonyatosan vicces és bájos. Imádtam :-D

Nikkincs írta...

Köszi az ajánlásokat, így idén lesz miből válogatnom ajándékba. Varró Danit alapból szeretem, esélyes, hogy majd az a könyv kerül a kosaramba :)

PuPilla írta...

Benjamin Lacoombe pillangóóós :) de szépséges! :)
Agócs Írisz is aranyos. Szegedi Katalint nem szereted?

Heloise írta...

@Nikkincs: Ó, örülök, ha tudtam tippeket adni :-)
@PuPilla: jaj, ugye? Az egész könyv amúgy nagyon nyálcsorgatós - Lacombe oldalán fent van a trailere, és óó! *.*
De, Szegedi Katalint is szeretem amúgy, ő is csodásakat alkot, de magyarok közül nekem valahogy inkább ők a legkedvencebbeim :-)

Anna Bajnóczi írta...

Szia, benne lennél egy oldal cserében? Az oldalamon tudsz nekem írni.
http://anegyelem.blogspot.hu/

Related Posts with Thumbnails