Pages

Csökkentsd a várólistádat - 2017

2016. december 31., szombat

ITT tudsz jelentkezni





Huh, már nagyon régen jelentkeztem bármiféle kihívásra. Ha jól emlékszem, Lobo játékán még a legelső évben részt vettem, de már nem emlékszem a végeredményre. Valószínűleg csúfos kudarcot vallottam, ahogy az mindenféle tervezgetésnél nálam lenni szokott. De! Hiszem, hogy ez új év más lesz, és tökre tartani fogom magamat az elhatározásaimhoz meg minden, úgyhogy teljes magabiztossággal nekivágok ennek a kihívásnak. 
Tegnap este osztottam, szoroztam, pakoltam és válogattam, míg végül sikerült kiválasztanom 12 könyvet, amiket mindenféleképp el szeretnék olvasni jövőre. Igyekeztem minél változatosabb könyveket összeválogatni, no és persze olyanokat, amik folyton a legközelebb-eskü-ezt-fogom-olvasni kategóriába estek, de valamiért sose kerültek sorra. A listát fel is jegyeztem a noteszomba is, mindenféle rajzzal kidekoráltam és már csak arra várok, hogy pipálhassam a teljesítetteket. Ám mivel blogom is van meg amúgy is ez egy online játék, így ide is felvésem azt a bizonyos, bűvös Tizenkettőt. Tádám, és íme:


  1. David Benioff: Tolvajok tele
  2. Khaled Hosseini: Papírsárkányok
  3. Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem
  4. Szerb Antal: Utas és holdvilág
  5. Pierce Brown: Vörös lázadás
  6. Markus Zusak: A könyvtolvaj
  7. Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
  8. Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
  9. Harper Lee: Menj, állíts őrt!
  10. J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
  11. Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset
  12. Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája

Persze, azért csináltam alternatív listát is, mert hallgatok a tapasztaltabbakra. Meg egyébként is úgy vagyok, minél több lábon állunk, annál jobb. Szóval, az alternatív listám:

  1. Ben Aaronovitch: London folyói
  2. Monika Fagerhölm: Az amerikai lány
  3. Nyáry Krisztián: Merész magyarok
  4. Kenneth Graham: Szél lengeti a fűzfákat
  5. Jonathan Stroud: The Whispering Skull - Lockwood & Co. II.
  6. Gail Carriger: Changeless - Változatlan
 Akkor hajrá mindenkinek!

Évösszegzés - 2016

2016. több veszteséget is hozott magával, de a legfájóbb a december volt, minden kétséget kizáróan, aminek köszönhetően még most se sikerült teljesen magamhoz térni. Ezért is született ennyire kevés bejegyzés az utóbbi hetekben. Örökre el kellett búcsúznom egy olyan embertől, aki mióta az eszemet tudom, mellettem volt és hittem, hogy ez így is marad még nagyon sokáig. Sajnos, az élet nem ilyen. Muszáj lesz most már tényleg felnőni. 

Anyám ablakából az ég
Azonban a legfájóbb veszteség ellenére mégis azt mondom, hogy 2016-nak voltak jó pillanatai is, hiszen a kertes házba költözéssel egy gyerekkori álmom teljesült. Sőt, lett egy könyvtárszobám is, ami továbbra is hihetetlen számomra. Bár még nagyon félkész állapotban van, de majd tavasszal ezen változtatunk reményeink szerint, és végre csináltatunk oda egy olyan igazi padlótól plafonig könyvespolcot, ahova az összes könyvem be fog férni, és végre szerző szerinti ábécé rendbe pakolhatom őket. Mindenki nagyon izgatott emiatt jah, nem...

De nézzük most inkább a 2016. évet olvasmányélmények szempontjából. Az idén 45 könyvet sikerült elolvasnom, ami a négy-öt-hat évvel ezelőtti mennyiségemet nézve rettentően kevés, sőt mondhatnám, igazán szánalmas töredéke a régi számoknak, de hát ez van. A Goodreadses kihívásomban pontosan 5 könyvvel maradtam el a tervezettől, de nem szomorkodom, jövőre ismét belevágok!
Ebben az évben 53 bejegyzés született, de a december szinte teljesen kimaradt most. Még négy könyvről hever félkész bejegyzés a piszkozataim között, amiket most sehogy nem volt kedvem befejezni, de van még idő, most nem izgatom magam rajta. Majd átcsúsznak januárra. 

Mignon cicám


A viszonylag kevés elolvasott könyv ellenére bőven akadt a kezembe meglehetősen sok emlékezetes olvasmány, sőt egy újabb kedvenc szerzőt is sikerült felfedeznem magamnak. Nézzük hát 2016. TOP 5 könyveit - az én szemszögemből:

5. Josh Malerman: Madarak a dobozban  - hátborzongatós, rettegős. Totál belemászott az agyamba anno, és vannak olyan jelenetei, amiket még a mai napig emlegetni szoktam. 

4. John Tiffany: Harry Potter és az elátkozott gyermek - újra fent a Roxfort expresszen! Titkon mindig is erről a pillanatról álmodtam: igaz nem úgy és nem olyan formában történt, ahogy régóta vártam, de mindegy is, hiszen elmondhatatlanul szuper érzés volt, és új löketet adott a ki-tudja-hanyadik-már-nem-is-számolom újraolvasáshoz. 

3. Marjane Satrapi: Persepolis - Emma Watsonnak köszönhetem ezt a felfedezésemet, ugyanis online könyvklubjában ez volt az egyik választott olvasmány. Egyszerre zseniális és gyönyörű, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Örök élmény marad.

2. Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs - voltak ugyan megoldásai, melyek kevésbé tetszettek, de mégis úgy érzem, hogy itt a helye 2016. második legkedvencebb olvasmányaként. 

1. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak - ó, Ove! Egyszerűen nincsenek szavak, mennyire imádom. Nem is próbálom megmagyarázni, aki olvasta, tudja... Aki pedig még nem, az nos... mire vár még? 

Igen, jól látjátok - Fredrik Backman számomra mindenkit lesöpört. Szerintem tényleg ennyire jó, és nagyon remélem, még sokat olvashatunk majd tőle. Britt-Marie története még hátravan, próbáltam 2017-re is átmenteni egy kis lélekmelengetőt. 
Apropó, 2017! Mit érne az óév utolsó napja a jövő évre vonatkozó, nyilvánvalóan soha meg nem valósuló tervek listája nélkül? Jó lenne részt venni Lobo várólista-csökkentős kihívásában. A könyveket már tegnap összegyűjtöttem, csak a bejegyzést kéne megírnom róluk, de lehet lusta leszek. Amennyiben ez mégsem sikerül sajnos esetemben ilyesmivel is számolni kell, akkor játékon kívül fogok játszani, hiszen mindannyian ismerjük azt az örökérvényű igazságot, hogy nem a győzelem, nem is a részvétel, hanem a fontos...
Továbbá esküszöm, hogy könyvvásárlás terén nem fogom visszafogni magam. Az én hónapjaim gyűjtés szempontjából eléggé változóak: valamikor sok, valamikor kevés, sőt olyan is van, hogy egy könyvet se veszek. A könyvvásárlás számomra továbbra is belefér a boldogság-kategóriába, és ettől nem szeretném megfosztani magam. Persze, azon leszek majd, hogy a vásárlásaim átgondoltak legyenek, de hát kit akarok átverni? Ez úgyse fog mindig sikerülni... 
Aztán végre szeretném teljesíteni a Goodreadses kihívásomat, miszerint egy év alatt elolvasok 50 darab könyvet. Nem, nem fogom csökkenteni ezt a kitűzött célt. Bár lehet, hogy jövő szilveszterkor majd ezt átgondolom :D Egyébként félreértés ne essék, nem darabszámra megyek, csak szeretném, ha az olvasás kicsit nagyobb teret kapna az életemben - a listákat meg imádom meg a kitűzéseket is, úgyhogy ezt nem is magyaráznám tovább. 
Karácsony óta végre én is egy csodálatos Moleskine tulajdonosának mondhatom magam. Erre a pillanatra már legalább három éve vágyom. De lehet, több is. Egy Book Journalos változatot kaptam, ami annyira csudajó, hogy nincs annyi szuperlatívusz mennyiség, amivel kifejezhetném mennyire... ! Vezethetem benne az elolvasott könyveimet, a listáimat és hát szinte bármit, ami könyvekkel kapcsolatos. Mert oké, jó dolog ez az online felület, de a listáim megnézésében, kiegészítésében néha az is visszatart, hogy egyszerűen nincs kedvem bekapcsolni a laptopomat... de most már hogy itt lesz az én csodás jegyzetfüzetem, már semmi sem tarthat vissza az írástól. Szóval, 2017-re vonatkozó tervem, hogy szépen vezetem a dolgaimat a Book Journalemben.

A blog pedig megy tovább, ez biztos. Van úgy, hogy az élet elvonja a figyelmemet a könyvek világától, de végül mindig visszatérek oda. És ha könyvek vannak, akkor a blog is előbb-utóbb mindig beindul. Szóval, januártól folyt.köv.! Addig is:

Mindenkinek boldog és olvasmányokban gazdag új évet kívánok!

Puszi, Erzsi!

2016. december 13., kedd

Vannak, akik mondjuk Sarka Katát vagy Rubint Rékát követik Facebookon, én Erzsit. Bár nem mondanám magam rajongónak; semmi személyeskedés, csak abban az online térben ritkán tudom mondani, hogy valakinek a rajongója lennék. Sőt, most hogy jobban belegondolok, nem is nagyon tudok ilyet. De mindegy, ez már igazán más tészta. 
Szóval, mikor Erzsit úgy kábé egy évvel ezelőtt elkezdtem követni, nem mondanám, hogy a bennem olykor-olykor felszínre törő őrült macskás nő cicanézegető reflexeinél több gondolatiság rejlett a döntésemben. Ez van; ahogy a legtöbb ember, én is igénylem a cukiságfaktort, mit is tagadjam. 

"Ragadozó vagyok, még akkor is, ha tündérbogárnak néznek néha. Ennyi…"

Bár Erzsi Facebook-oldalát jobban megnézve, a cuki talán a sok közül az egyik olyan jelző, amit nem feltétlenül használnék vele kapcsolatban. A csodaszép brit csíkos macska külseje mögött minden felsőbbrendűségű macskasággal megáldott, olykor erősen narcisztikus személyisége rejtőzik.  Olykor azonban nem csak a napi tonhaladagja érdekli, hanem például a melegek jogai is vagy éppen a menekültkérdés - és szerintem ez jó dolog, hogy felismerik és ki is használják ennek a felületnek a szemléletformáló erejét, főleg akkor, ha az üzenetek az emberségesség körül forognak.
S persze, nem Erzsi az egyedüli négylábú Facebook sztár, de ettől még miért ne működhetne a dolog? 

A könyvet, bevallom, nem terveztem megvenni. Mert... hát mert nem. Bár rengetegen rendelték tőlünk, egész kis várólista alakult ki, aminek még mindig nem értünk a végére. Amikor felvittem először a rendszerünkbe, azért csak belelapoztam, hogy vajon milyen is lesz, és pár oldal elolvasása után rá kellett jönnöm, hogy ez bizony egész jól sikerült. Már a műfajához képest. Így hát akkor úgy gondoltam, beállok én is a várólista hosszú sorába, és csak elolvasom végig. 

Bár annyira nem lepődtem meg ezen a felfedezésemen, ugyanis azt tudtam, hogy Gergely bizony tud írni. Pár rövidebb írását olvastam már korábban a személyes Facebook-profilján (fogalmam nincs, hogy és mikor keveredtem oda), és abból azért szerintem lehetett látni, hogy van stílusa és mondanivalója is. Erzsi könyvével kapcsolatban sincs rá panaszom, szerintem egy rendkívül humoros, jól megírt könyv ez, aminek az olvasása közben szinte minden macska tulajdonos talál valami közös pontot Gergely és Erzsi életével kapcsolatban. Mint például nálam is édesanyám hiába próbálkozott 18 éven keresztül megtanítani nekem, hogy pakoljak el mindig mindent magam után... ehhez két macska kellett meg pár szétrágott kábel és jópár asztalról leborított pohár. Engem is ők tanítottak meg úgy igazán, hogy mit jelent felelősséget vállalni és gondoskodni valakiről.

No, de visszatérve a könyvre: a Puszi, Erzsi! egy délután alatt simán elolvasható, rövid olvasmány. Néhányan panaszkodtak is túl rövid hossza miatt, de én mégis azt mondom, hogy inkább legyen rövid, de kerek egész, mint egy túlírt, felesleges és unalmas kitérőkkel tarkított valami, aminek a sztorija szétfolyik a lapokon. Engem nem zavart a széles margó vagy a közel 2-3 óra alatt elfogyasztható szöveg: én ezt így éreztem egésznek és feszesnek, és nem volt hiányérzetem az olvasás után.  Ha nem is vagy rajongója Őcirmosságának, de a macskáknak igen, szerintem olvasd el, hidd el, jól fogsz szórakozni. 

Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi! - A világ macskaszemmel
Libri Kiadó
186 oldal


 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS