2017. május 14., vasárnap

A könyvtolvaj

"Rudy a bolond fiú volt, aki egyszer feketére festette magát, és legyőzte a világot.
Liesel pedig a könyvtolvaj, akinek nem voltak szavai.
De higgyétek el, a szavak már úton voltak, és amikor megérkeztek, Liesel úgy tartotta őket a kezében, mint a felhőket, és úgy csavarta ki őket, mint az esőt."


Amikor 2010. decemberében megvettem ezt a könyvet egy karácsonyi leárazás alkalmával, nem hittem, hogy hét év kell hozzá, hogy végre elolvassam. Valahogy mindig elé furakodott minden más, aztán kicsit feledésbe is merült. Pedig igazán kár volt eddig húzni, mert Liesel Meminger és a Himmel utca lakóinak történetét nagyon megszerettem. Hiába is voltak kétségeim az utóbbi időkben, hogy így lesz-e. Egyre több olyan véleménybe futottam bele ugyanis, amely szerint túlértékelt, giccses, klisés és még ki tudja mi minden ez a könyv. De tudjátok mit? Ha ez valóban így van, én most az egyszer szívesen és bátran vállalom, hogy egy giccses, klisés, túlértékelt könyvbe szerettem bele. 
Bár én ezek közül egyiket se tartom igaznak. A könyvtolvaj tele van színekkel és apró történetekkel az emberségről az embertelenség idejében. Apró fénypontokkal a sötétség közepén. Szerettem a hasonlatait és azt is, ahogy a szavakkal bánt. A szavakkal, amik sok csodálatos dologra képesek, ugyanakkor képesek világokat is porig rombolni. 

Liesel Meminger története valóban nem különleges. Csak egy a sok ezer háborús időkben játszódó történet közül, ahol gyerekként kell szembenézni a halállal és más olyan dolgokkal, amelyek megértése még egy felnőtt számára is nehéz és embert próbáló. Liesel történetén keresztül egy apró bepillantást kapunk a náci Németország hétköznapjaiba, ahol könyvekből raktak máglyát a városok főterén; ahol zsidókat hajtottak végig az utcákon a haláluk felé és ahol a "Heil Hitler!"-ek mögé kellett rejteni a felháborodást és az egyet nem értést a túlélés érdekében. De őrült időkben ezekben nincsen semmi különleges. Zusak egy interjúban azt nyilatkozta, hogy A könyvtolvajban nagyon sok momentumot a szülei gyerekkori elbeszéléseiből merített, akik valaha a náci Németországban illetve Ausztriában nőttek fel.
A történetnek én pont a hétköznapi vonulatát szerettem a legjobban. A focizásokat, a gyerekcsínyeket és a családi vacsorákat vagy a közös olvasásokat. Jó volt hinni, hogy az otthon melege, a gyerekkor napfény íze örök - történjék bármennyi szörnyűség is akár a világban, akár a mi életünkben, ezekből akkor is kaphatunk kisebb-nagyobb falatot. Persze, ezzel nem azt szeretném mondani, hogy Lieselnek illetve a Himmel utca lakóinak ne lettek volna problémái vagy fájdalmai. De ott voltak ezek a dolgok, amikkel képesek voltak megteremteni a saját kis mennyországukat a földi pokolban.

A megszemélyesített Halál mint elbeszélő szerintem működött. Sokaknak volt vele kapcsolatban az a problémája, hogy folyton megszakítja a történetet, kiszól az olvasóhoz és elspoilerezi a szereplők sorsát még idő előtt. Nálam meg pont ezek a dolgok adták a plusz löketet a történetnek, számomra pont ettől lett különleges az egész. Az elspoilerezett dolgok sem zavartak, valahogy az elmúlás tudatában még jobban felértékelődtek a boldog pillanatok vagy a hétköznapi hőstettek. A kimondott szavak melegsége vagy éppen kegyetlensége és az elmondatlan szavak fájdalmas megbánása.

A könyvtolvaj lehet, hogy egyáltalán nem különleges könyv. Ám mégis megteremtette bennem a Himmel utcát. S amennyire felemelt olvasás közben, úgy le is ejtett és én csak zuhantam és zuhantam, míg végül összetörtem. Apró darabokra.

Markus Zusak: A könyvtolvaj
The Book Thief
M. Nagy Miklós
Ulpius Kiadó
598 oldal

Vélemények:

4 hozzászólás:

PuPilla írta...

Amikor én olvastam, nem tudtam róla normálisan blogolni, csak az impresszióimat szedtem össze valahogy. Nagyon erőteljes könyv, és éppen a szavak szépsége, a halál mint elbeszélő, és a szörnyűségekben is megmaradt hétköznapi momentumok tették azzá.
Engem is megtépázott, de hálás vagyok érte, imádtam.
Nagyon örülök, hogy téged is megérintett és nyomot hagyott.

Amadea írta...

Szépen írtál róla!:)
Elég régen olvastam (2011-ben - mire mennék a Moly adatbázisa nélkül...), akkor nagyon szerettem, a befejezését kivéve. Akkor nem tudtam, hogy a "himmel" "menny"-et jelent, most már igen.:) Nem merném újraolvasni, jobb, ha megmarad szép emléknek.
Annak is örülök, hogy M. Nagy Miklós fordította. Valószínűleg egy bevásárlólistát is művészi szintre emelne.

Nikkincs írta...

Nálam kedvenc könyv lett, nagyon szerettem. Nálam is pont azok működtek, amit te is írtál: a Halál mint narrátor és az, hogy előre szól, hogy mi történik. Szerintem különleges könyv volt, maradandó élményt kaptam tőle.

Heloise írta...

@PuPilla: Hú majd előkeresem róla a bejegyzésedet, kíváncsi vagyok, hogy miket írtál anno róla. Igen, ez egy nagyon jó szó rá: erőteljes könyv.
Igen, én is pont ezt érzem, hogy hálás vagyok ezért az élményért.

@Amadea: Igen, tényleg olyan igényes a fordítás is, annyira a helyén volt minden.
Nem tudom, én kicsit tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, hogy túl későn olvastam, de szerencsére megérintett. Nagyon is.

@Nikkincs: Én még nem tudom, hogy kedvenc lett-e, de erősen arrafelé hajlik a dolog. Gondolom, még egy kis idő, mire ez eldől. De sok-sok momentuma eszembe jut most is.
Igen, abszolút egyetértek, hogy különleges könyv. Igazából ez egy reflektálás lett volna részemről egy (most vagy molyos vagy Goodreadses) értékelésre, amit régebben olvastam és nagyon megmaradt bennem, hogy nem értette, mi olyan különleges ebben a könyvben és nem érti a körülötte zajló hype-ot.

Related Posts with Thumbnails