Persze, a boldogságatlaszom első helyén mindenképp az otthonom áll. Nem is annyira az a fizikai síkon létező - persze az is - , sokkal inkább az, ami bennem van, illetve akikkel együtt Otthon vagyok, bárhol is legyek a világban. A körbeölelő négy kis karocska, akik még továbbra is kapaszkodnak belém (de ki tudja, meddig), a férjem közelsége, a macskadorombolás és az a megfoghatatlan, körülírhatatlan biztonságérzés, amit itt, ezen a kicsit inkább lelki síkon létező Otthonban érzek.
Bár gimnazistaként úgy voltam vele, hogy a német nyelvet én soha, de soha nem fogom tudni megtanulni (ez volt a kötelezően kiosztott második idegen nyelv). És valóban, semmire, de semmire nem emlékeztem a szavak kiolvasásán kívül így 20 év után. Persze, el lehet boldogulni itt az angollal is, de az igazi beilleszkedés érdekében muszáj volt rászánnom magam a némettanulásra is. És persze, most már megvolt a motiváció is hozzá, máshogy is álltam neki az első tanfolyamomnak, amire 4 évvel ezelőtt iratkoztam be. Persze, anyanyelvű környezetben azt gondolná az ember, hogy milyen könnyű a nulláról kezdve tanulni, de az az igazság, hogy ez baromira nem így van, főleg a legelején. Az anyanyelvű beszélő ritkán lassít és egyszerűsíti annyira beszédét, mint az A2-es nyelvkönyv hanganyaga és a kiejtése se lesz annyira standard. Plusz csak zavarja az embert, hogy nem tud olyan választékosan beszélni vagy egy bonyolultabb dolgot elmesélni ezen az éppen tanulós nyelven. Rengeteg cikis helyzet, rengeteg csalódás van mögöttem már a német nyelvtanulás útján, de a motiváció sose veszett ki belőlem (ez viszont mindenképp az anyanyelvű környezetnek és a muszájnak köszönhető), és most már tényleg ott tartok, hogy feltölt a némettanulás. Szeretek podcastokat hallgatni ezen a nyelven, dokumentumfilmeket nézek és most már újságcikkeket is el tudok olvasni rajta. Így, hogy már ott vagyok, hogy kinyílt a világ számomra ezen a nyelven is, hihetetlen löketet ad egy-egy sikerélmény ezzel kapcsolatban. Szeretek szöszölni a szavaimmal a Quizleten, a könyveim nyelvtani feladatait megcsinálni, és mindig örömmel tölt el, ha rátalálok valami nyelvi érdekességre - főleg a svájci németben.
Sok-sok keresgélés után végül találtam két szuperjófej privát anyanyelvi némettanárt is (egy németet és egy svájcit), akikhez tényleg öröm járni, és minden egyes óra után azt érzem, hogy ismét léptem előre egy kicsit. A svájci németet is néha már meg tudom érteni, ami megint csak egy nagyon fontos lépés a beilleszkedésben. Tele vagyok pozitív megélésekkel mostanában a nyelvvel kapcsolatban, és ami a legjobb, hogy lettek már olyan svájci barátaink is, akikkel csak németül beszélek. Azt hiszem, ez a legnagyobb elismerés a nyelvtanulásom terén.
Társasági élet:
A többiek feltöltődései:
Zenka
Nima
Anett
PuPilla
Theodóra






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése