Corneille: Cid
Kiolvastam: 2009. szeptember 11.
" Vegyük fel újra a gyöngült harag keresztjét,
Bárhogy aggódom is, szólít a kötelesség.
Dicsérik, éltetik, s ujjongva hallgatom!
Néma becsületem, béna akaratom!
Szerelmem csönd legyen, hadd jajjgasson a bánat,
Legyőzött két királyt, de megölte apámat;
Olvasom kínomat e súlyos gyászruhán,
Az első hős tusa, íme ezt adta rám;
S hadd zengjék tetteit a nagyszerű vezérnek,
A tárgyak körben itt, csak bűnéről beszélnek.
Ti, akik híremért a vágytól óvtatok,
Fátyol, szalag, palást, sötétlő kárpitok,
Győzelmét hirdető díszek, fekete pompa,
Ti adjatok erőt gyászos feladatomra,
S ha majd diadalmasan a vágy új harcra kel,
Figyelmeztessetek mi az, mit tennem kell:
Diadalmas kezét támadjam és ne féljek."
A tartalom:
Sevillában járunk, ahol a betörni készülő mór sereg nagy gondot okoz a királynak. Ám a csata mellett természetesen a szerelem is megjelenik a műben, ami sose olyan egyszerű, mint az bárki első pillantásra gondolná... Dona Urraca szerelmes lesz a néhai hős, Don Diego fiába, Rodrigoba, ám magas társadalmi helyzete miatt a kapcsolat halálra van ítélve. Ezért Urraca úgy tekergeti a szálakat, hogy végül szerelme egy másik lányba, Ximenába szeressen bele, mert úgy gondolja így apadni fognak érzelmei Rodrigo iránt. Ám a házassági ajánlat előtt a két szerelmes apja összevész egymással, s Ximena apja pofon üti Rodrigo apját, aki a sértést vissza kívánja adni. Ám ő már megörgedett, így fiát kéri meg arra, hogy hívja ki párbajra szerelme apját. A harc eldől, Ximena apja meghal. Vajon képes lesz-e szerelmük túlélni ezt a tragédiát? Vagy örökre eltávolodnak egymástól? Esetleg Urraca vágyai felülkerekednek kötelességén, és mégis magának akarja majd Rodrigot?
Értékelés:
Az alaphelyzet ismerős: két szemben álló család, ahol a két gyerek szerelmes egymásba. Ám a borzalmas végkifejlet ebben a darabban elmarad. Ezt, azt hiszem elárulhatom.
A törénelmi hátterénél érdemes megemlíteni, hogy ebben az időszakban Spanyolország és Franciaország kereskedelmi kapcsolata igen jó volt, s ennek diplomáciai biztosítéka volt a királynő spanyol származása. A spanyol nyelv franciahonban igen divatossá lett, s ennek az általános divatnak az árama sodorja magával a spanyol tárgyú drámákat, így a Cid-et is. a helyzet azonban tovább bonyolódott azzal, hogy 1636 nyarán kitört a spanyol-francia háború, és a spanyol csapatok Párizs felé közeledtek. A király népszerűségét, tekintélyét erősen veszélyeztette, hogy felesége az ellenséges Spanyolország királyának a lánya. Ebben a kritikus időszakban jelent meg a Cid, s benne az akkor nagyon is aktuális alapkonfliktus.
A Cid-ben található egyik nagy dilemma, hogy családunkhoz (becsületünkhöz) vagy szerelmünkhöz (vágyunkhoz) legyünk-e hűségesek elsősorban? Persze, bármelyiket választja is az ember, mindenképp elveszít valamit. Cid a becsületét választja, de szerelmét pont ezért elveszíti. Így az élete értelmetlenné válik, s végig azért küzd, hogy visszaszerezze eltűnt boldogságát.
A mű nagyon élvezetes, jó volt olvasni! Habár, mint modernebb emberpéldány, sok mindennel nem tudtam egyetérteni, vagy talán nem tudtam teljesen felfogni. Ximena szenvedése persze, még érthető... no, de az örök bosszú már annyira nem. Mert ugye még mindig szereti Rodrigo-t, de közben meg bosszút esküdött... És persze, a szülőket sem értem: miért kell belekeverni a gyerekeket a maguk konfliktusába? Na, hát ezek voltak azok a részek, amikkel nem tudtam mit kezdeni. No, de persze erre meg az lenne a válasz, ha ezek nem lennének hol lenne a konfliktus? és a mű? Na, és persze tegyük azt is hozzá, hogy 300-400 évvel ezelőtt teljesen más volt a világ, mások voltak a konvenciók.
Összegzés:
Jó volt, jó volt. De azért nem hiszem, hogy unalmas napjaimban előveszem olvasni. Azt hiszem ezt inkább színpadon kell látni! De azért ajánlani tudom mindenkinek! Végülis úgyse vesz el sok időt, és tényleg élvezhető! Az értékelésemben 5 pontot kap.
