Csodálatos hónap volt számomra az október a napsütésével, a színeivel. És oké, tudom, hogy most ez elég szélsőségesen meleg volt, legtöbbször elmaradt a csípős reggel és az igazán hűvös éjszaka, de most valahogy ezt sem bántam. ellenben sikerült megfáznom most már másodjára Komolyan mondom, ajándék volt ez nekem - egyfajta kiengesztelődés a számomra borzalmas és kibírhatatlan meleg nyár után. Bárcsak egész évben október lehetne!
Az őszi terveimmel eddig viszonylag jól haladok - már ami a nem könyves szekciót illeti. A ködös reggeli séta és a sálkötés az, ami hátravan, a többi pont viszont többé-kevésbé teljesítettnek tekinthető. Persze, az arborétumi séták és a fotózás az például egy elég folyamatos tevékenység még mindig, és amíg tart a jó idő és van egy nyugodt hétvégénk, addig továbbra is megyünk. A könyves terveimmel már kevésbé állok jól, hiszen csak Elena Ferrante könyvét sikerült elolvasnom eddig, bár még hátravan egy hónap ebből a csodálatos őszből, szóval még bármi előfordulhat. Most például eléggé érik bennem Az essexi kígyó elolvasása - a jó múltkor például erről álmodtam. Veletek szokott ilyen lenni?
Egyébként a blogot tekintve egy viszonylag akítv hónapot zárok magamhoz képest, hiszen októberben nyolc bejegyzés született, és ezzel ez lett a harmadik legaktívabb hónapom az évben. Írtam E. M. Forster regényéről, a Szoba kilátással címűről, ami elképesztő módon tetszett, pedig eléggé tartottam tőle, hogy esetleg én is unalmasnak fogom találni, ahogy sokan mások. De szerencsére nem így lett, sőt gondolkodom is picit azon, hogy lehet, új kedvencet is avatok a személyében. Elolvastam Adrian Mole titkos naplóját is, ami hihetetlenül vicces és mégis komoly volt, lehet, hogy a sorozat többi részét is be fogom szerezni. Egyébként olykor sokkolódtam, hogy a fiatalabbak számára kevésbé egyáltalán nem ismerős Adrian Mole neve. Mármint persze, változnak az idők meg minden, csak furcsa azzal a ténnyel szembesülni, amikor az ember már tényleg használhat olyan kifejezéseket, hogy "az én időmben..." és hasonlók. Egy újraolvasás is becsúszott októberben, bár egyelőre nem az előre eltervezett Üvöltő szelekről van szó vagy egy bizonytalan című Charlotte Bronte könyvről, hanem a Harry Potter sorozat második részéről, ami egy kis lelki wellnesst nyújtott az átmenetileg összekócolódott lelkemnek. Csodák csodájára, mire a végére értem, már minden kisimult bennem. Szerintem receptre kéne írni vagy ilyesmi. Liane Moriarty könyve következett ezután a sorban, ami elképesztő módon magával ragadott, alig huszonnégy óra alatt elolvastam - ami az én átlag olvasási tempómat tekintve elég nagy szám. A belőle készült sorozatot is megnéztem már, és hasonló módon zseniális. Muszáj lesz jobban megismerkednem az írónő többi könyvével. Paula McLainnel kapcsolatban viszont arra a megállapításra jutottam, hogy a regényei számomra felejtősek lesznek a jövőben. Ismét csak egy langyos olvasmányélménnyel gazdagodtam általa, szóval most már tényleg levonhatom azt a következtetést, hogy nem nekem ír. Ami elég nagy kár, mert az ötleteit egyébként mindig szupernek tartottam.
Beszerzések terén most nem tudok miről beszámolni, ugyanis egyetlen egy könyvet sem vettem. Nem azért, mert nem lett volna mit (nyilván, ilyenkor lett volna hosszabb az ember listája), hanem a házfelújítás most fontosabb volt. Viszont a novemberi megjelenések közül A tél jegyeseinek folytatását semmi pénzért nem fogom kihagyni, szóval már csak pár napot kell kibírni az ismételt rajongásig!
És akkor kezdődhet a november, az utolsó őszi hónap. Remélem, hogy legalább ennyire szuper és gyönyörű lesz, mint az október volt. Viszont furcsa belegondolni, hogy már e hónap végén elkezdhetjük a készülődést és a hangolódást a karácsonyra. Úgy elröppent most ez az év.
A többiek napsütéses októbere:
