Pages

Jane Was Here - An Illustrated Guide to Jane Austen's England

2021. május 26., szerda


 

 

Három volt egyetemistatárs közös projektje a Jane was Here, ami egy nagyon igényes kivitelezésű, gazdagon illusztrált útikalauz, amelynek középpontjában Jane Austen és a hozzá kötődő helyszínek állnak. Ha egy lapokon keresztüli utazásra vágytok az írónő társaságában, akkor ez a kötet pont ideális lehet erre a célra - s ha egyszer csak lehet majd újra utazni is, akkor is kiváló útitárs lehet a Jane Was Here.  Mondjuk egy tematikus úthoz is kiváló alapot szolgáltathat vagy akár plusz ötleteket adhat egy angliai utazáshoz a szokásos klisés helyszíneken túl.


S ezt nem is véletlen írom, hiszen a három szerző, akinek ezt a kötetet köszönhetjük, valóban bejárta a könyvben említett helyszíneket közösen egy két hetes angliai túra keretében. Szóval valóban kivitelezhető a dolog, és ami engem illet, én az ilyet tematikus utazásokért meglehetősen rajongok. Huszonkét helyszínen keresztül, keresztül-kasul bejárjuk Jane Austen Angliáját: London, Chawton és Bath mellett olyan helyek is szerepelnek a kötetben, mint a Stanage Edge, amely a Keira Knightley-féle Büszkeség és balítélet egyik ikonikus jelenetének helyszíne. Vagy helyet kap még Mr. Collins háza is, amelyben ráadásul meg is lehet szállni. Lizzy szobájában tölthetjük az esténket, és megnézhetjük azt a szobát is, ahol Mr Darcy először megkérte Elizabeth kezét. 

 

A kötetben tehát nemcsak Austen életéhez köthető helyszínek kaptak helyet, hanem a regénybeli illetve az adaptációkhoz használt helyszínek is. Ezek többnyire kétoldalas bemutatásokat kaptak a kötetben, egyik oldalon leírással - miért és hogyan köthető Austenhez, egy rövid útileírással és utazási tippekkel megspkélve - , másik oldalon pedig a szöveget erősítendő és kiegészítendő infografikák és illusztrációk kaptak helyet. 

 


 

A helyszínek mellett a koridézés is megjelenik. Bepillantást kaphatunk abba, hogyan nézhetett ki egy régenskori bál, milyen fontosabb kellékei voltak a teázásnak, olvashatunk részleteket Jane és Cassandra levelezéséből vagy megismerkedhetünk a korabeli kártyajátékokkal. S persze, mindez csalóka lehet, hogy ennyi minden helyet kap ebben a vékony könyvecskében. Csalódások elkerülése végett szeretném azért leszögezni, hogy korántsem egy komoly tanulmányról beszélünk a Jane was Here kapcsán. Mindenből kapunk egy picikét, egy könnyed kis bepillantást. Akik már korábban jobban beleásták magukat Austen életrajzába vagy a régensség korának titkaiba, azok nem fognak sok újdonsággal találkozni. Ami érdekes lehet számukra az talán a tematika, illetve a szemet gyönyörködtető kinézet.


Ugyanis a kötet legfőbb erőssége szerintem maga az illusztráció. Lexi K. Nilson csodálatos munkát végzett, s maga a könyv is erre épít leginkább. Sok-sok oldalon keresztül maga az illusztráció a főszereplő, szövegek valóban inkább csak a helyszínek kapcsán jelennek meg. Ez egy igazi coffe table book: megnyerő külső és belső kivitelezéssel, gyorsan átlapozható szövegekkel. Bevallom, én picit több szövegre számítottam a kötet kapcsán, mikor rábukkantam, de mindennek ellenére azért kellemes emlékként él bennem ez a könyv és örülök, hogy a polcomon tudhatom. És alig várom, hogy pár helyszínt személyesen is meglátogathassak majd innen egyszer. 


Nicole Jacobsen - Devynn Dayton - Lexi K. Nilson: Jane was Here - An Illustrated Guide to Jane Austen's England

Hardie Grant Books

127 oldal

Dust - Heirs of Neverland

2021. május 17., hétfő

Claire Kenton meggyőződése, hogy a világ túl sötét hely a csodákhoz. Ikertestvérének elrablása óta legalábbis mindenképp. Claire azóta sem nyugszik, minden erejével azon van, hogy megtalálja őt, akit sok-sok éve gyerekkorában elszakítottak tőle. A nyomozása végre eredményt hoz, s a nyomok Londonba vezetnek egy olyan fiúhoz, akinek a létezése szinte a lehetetlennel egyenlő.

Peter Pan minden erejével azon van, hogy visszatérhessen Sohaországba. A mi világunk Londonjában raboskodik, miközben az Elveszett Fiúk kísértik őt. Meg kell gyógyítania a széttöredező Sohaországot, s ebben csak Claire tud segíteni neki.

 

"I've spent my whole life trying to escape shadows by hiding in the stars…
Only to find the darkness was inside me all along."

 

Peter Pan története ámulatba ejtett gyerekkoromban. Odáig voltam a kisfiúért, aki sosem akart felnőni, és egy olyan világot kreált magának, amelyben minden csak játék és kaland. Ahová meghívott magához bizonyos kiválasztottakat, akik képesek voltak hinni gyerekként a csodákban - s ezekből valaki maradt, valaki elment és elfelejtett mindent. Felnőttként persze már máshogy látom ezt a történetet, máshogy értelmezem, és pont emiatt mindenképp szeretném majd elolvasni az eredeti szöveget, hiszen biztos vagyok benne, hogy az eredeti szöveg ismeretében újabb értelmezések, újabb ráismerések jönnének hozzá a mai elképzeléseimhez. 

Kara Swanson regénye pont emiatt került fel a kívánságlistámra, mert egy Peter Pan retelling. Igazából nagy bátorság volt tőlem, hogy pusztán egy ismeretlen Instagram poszt alapján megrendeltem magamnak ezt a kötetet, de az az igazság, hogy valami megmagyarázhatatlanul vonzott ehhez a könyvhöz ahogy megpillantottam a feedemben. Senki nem olvasta az általam követett vagy ismert emberek közül, mégis muszáj volt bizalmat szavaznom neki. Nem tudom, ti jártatok-e már így egy történettel kapcsolatban, hogy szinte végzetszerűen tudtátok, hogy közötök kell legyen egymáshoz. És milyen jól tettem, hogy hallgattam erre a megérzésemre, ugyanis Kara Swanson könyve pár fejezet után elvarázsolt, és most számlálom vissza a napokat a második rész megjelenéséig, amely egyben a sorozat befejező kötete lesz. 

 

"I will bring the light back to Neverland. I will remind the island of dreams and wonder and magic just what it means to rise past the shadows and chase after the stars."

A regény korosztály besorolása bár young adult, de ezt egyáltalán nem lehet rajta érezni. Inkább retelling ez, mint egy bizonyos korosztálynak szóló történet. Persze, az énkeresés, a saját identitás megtalálása mint fő téma a Dustban is megjelenik, ahogy a young adult regényeknél szokás, de az az igazság, hogy ez a téma olyan jól bele van ágyazva a Peter Pan történetbe, hogy ettől szinte lehetetlenség is lenne leválasztani. Peter Pan azonban tinédzser szemmel nézve már kissé más színezetet kap: megélve, megértve és bírálva egyaránt van, és nem is olyan egyszerű egyik vagy másik oldalra állni ebben a kérdésben. 


 


A Dustban megjelenő alakok már összetettebbek, mint a mesében, hiszen egyáltalán nem mondható, hogy a klasszikus jó és rossz oldal leosztásával van dolgunk itt. Igazából a történet végéig nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy ha esetleg vannak is ilyen oldalak, akkor ki és hol áll pontosan. Hook vagy Peter az igazi hunyó a történetben? Swanson mindkettejük számára olyan háttértörténetet kreált, olyan plusz információkat adott az olvasók birtokába, hogy igazából mindkettejük indítékait és világnézetét abszolút meg tudjuk érteni, és emiatt szinte lehetetlenség megmondani, hogy ki az, akinek valójában joga van visszatérni Sohaországba. 

 

 

 "The stars shine brightest in the darkness, Claire. Pixie dust chases back the shadows. Maybe that's it – maybe that's what the shadows are all about. Finding the light through them."

 

A regény sokat foglalkozik a bennünk élő fénnyel és árnyékkal, amik örök harcban állnak egymással. S ahogy Hook és Peter esetében, úgy ebben a kérdésben sem ítéli el teljesen a bennünk élő sötétséget. Hiszen nélküle képtelenek lennénk megtalálni a fényt. Minden összefügg, rossz nélkül nem létezhet a jó. Mindennek helye van bennünk és a körülöttünk levő világban is. Tetszettek a regénynek az ezzel kapcsolatos gondolatai, s talán számomra emiatt lett igazán fontos ez a történet. 

Mert hogy nagyon fontos lett, ez nem is kérdés. 


Kara Swanson: Dust - Heirs of Neverland 1.

Enclave Escape

348 oldal



Emma

2021. május 9., vasárnap


Az Emma egy kicsit mostohasorsú regény volt számomra az Austen művek sorában. Mindössze egyszer olvastam jó pár évvel ezelőtt, és valamiért borzasztóan túlírtnak találtam - annak ellenére, hogy a regényből készült filmfeldolgozásokat roppant módon szeretem. És igazából a 2020-as új Emma film hozta meg a kedvemet ahhoz, hogy a regénynek ismét egy esélyt adjak, hátha így bölcsebben és érettebben jobban tudom értékelni Austen írását is.




"One half of the world cannot understand the pleasures of the other."

Emmával jó volt újra megismerkedni, mert sokkal inkább pozitív élményként maradt meg számomra, mint korábban. Sőt. Hovatovább ez a regény is felkerült a kedvenc Austen történeteim listájára, amin ezzel együtt most már az összes nagy regénye szerepel. Ugyanis Emma elképesztően szórakoztató, és mindemellett nagyon szerettem a karakterben azt is a magabiztossága mellett, hogy hibát hibára halmoz, ám ezekből előbb-utóbb képessé válik tanulni is. Tudja mit akar és tesz is azért, hogy megkapja. Nagyon erős női karakter, akinek pont az erősségeiben rejlenek a gyengeségei is.


Emma sem észből, sem szépségből, sem pénzből nem szenved hiányt, így aztán bátran lehetnek olyan vágyai a legtöbb Austen hősnővel ellentétben, hogy nem kíván férjhez menni. Érdekes módon, a többi Austen főhősnő szüleivel ellentétben édesapja nem is igazán bánja lányának ezt a döntését, sőt inkább támogatja ebben, hiszen így állandó társa marad öreg napjaira is.
Emma saját elmondása szerint kitűnően megérzi, ha két ember összeillik a környezetében, és aztán úgy csűri-csavarja az eseményeket, hogy azok ketten egymásra találjanak végül. Hősnőnk egy nap úgy dönt, hogy szárnyai alá veszi a szegény Harriet Smitht, aki szépségben észben és pénz dolgában pont az ellentéte Emmának. Megszánja szegény lányt, és segít neki megfelelő férjet találni számára, hogy feljebb emelkedhessen a ranglétrán. Mr. Eltont, a helyi lelkészt szemelte ki erre a célra, és Emma mesterkedései közben igyekszik rábeszélni újdonsült barátnőjét, hogy a földműves Robert Martin közeledését ne fogadja kitörő lelkesedéssel, még akkor sem, ha Harriet érez is iránta valamit. Megérzések, csalódások, bizonyosságok és kétségek váltakoznak a karakterek körül, Emma magabiztos mesterkedései pedig sokszor inkább rontanak, mint javítanak a kialakult helyzeteken.




Az Emma a rejtélyek regénye. Hiszen nemcsak Emma, hanem az olvasó elől is rejtve van egy csomó minden a szereplők körül. Olvasóként hamar megtanuljuk, hogy főhősnőnk ítéletében nem igazán bízhatunk, így nekünk kell mögé látni a dolgoknak. Lopott pillantásokból, furcsa helyzetekből vagy éppen félmondatokból kell összeraknunk magunknak azt, hogy mi is folyik tulajdonképpen Highburyben. Nagy segítségünkre lehetnek Mr. Knightley meglátásai, ám ő sem fed fel mindent előttünk - vagy őmaga sem tud mindenről.


Mr. Knightley karaktere egyébként meglehetősen ellentmondásos számomra, mint Austen főhős. Hiszen amellett, hogy intellektuálisan egy szinten áll Emmával és Emma sznobériáját és fellengzős magabiztosságát olykor kicsit meg-megtöri, mégsem tudok elmenni amellett, hogy főhősnőnket sokszor gyerekként kezeli. Amire persze a nagy korkülönbség akár okot is adhatna, de Mr. Knightley és Emma kapcsolata korántsem szülő-gyermek kapcsolatként van megjelenítve a regény lapjain, mégis sok párbeszédükből valami ilyesmi érződik ki. És ez nem tudom, hogy mennyire számít egészséges kapcsolati alapnak. Számomra semmiképpen. Hogy Harriet vagy Emma járt végül jobban, nem is kérdés szerintem.



Mindenesetre az Emma egy igazán élvezetes és szórakoztató élmény nyújtott így második olvasásra, egyáltalán nem éreztem túlírtnak és sok mindent felfedeztem benne, amit korábban nem. Szóval biztos vagyok benne, hogy még elő fog nálam kerülni. Szeretem az ilyen újrafelfedezéseket, újrarátalálásokat, amelyeknél más csomaggal távozok, mint amivel érkezem. Az Emma szintén azokról a dolgokról szól elsősorban, mint az összes többi Austen regény, ugyanakkor Emma nagyon is emberi karaktere valahogy még különlegesebbé tette számomra ezt az egészet.





You must be the best judge of your own happiness.



Jane Austen: Emma
Chiltern Publishing
512 oldal
 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS