Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy a 2017. évi olvasásaimról számot adjak, és megosszam veletek, hogy melyek is lettek a legkedvesebbek az ideiek közül.
Olvasás szempontjából most egészen jó évet zárok, mennyiségileg és minőséget tekintve is elégedett vagyok. Az olvasási kedvem lehetőségeimhez képest visszatért, és a történetek igazi menedéket nyújtottak számomra most is. Sok szuper könyvvel hozott össze a sors ebben az évben: a Tolvajok tele, A szél neve vagy akár a Szikomorfán születtem is eszembe jut, ha a legjobb olvasmányélményeimre gondolok. Backman és Rowling természetesen most is tiszteletüket tették nálam könyv formájában, és ezek az újbóli találkozások ismét megerősítették abbéli hitemet, hogy nem hiába vannak benne a kedvenc íróim panoptikumában.
Egy kis uncsi statisztika, amit imádok írogatni meg olvasgatni mások bejegyzéseinél
A Goodreads szerint ebben az évben 54 könyvet sikerült elolvasnom, és ezzel túl is teljesítettem a tavalyi elhatározásomat, miszerint ebben az évben 50 könyvet fogok elolvasni. Már régen lemondtam a sok évvel ezelőtti 90 darabos meg 110 darabos olvasásaimról. Nem mintha számítana a mennyiség - ezzel a célkitűzésemmel inkább az volt a célom, hogy az olvasás ismét nagyobb teret kapjon az életemben. A számhoz persze nem ragaszkodtam foggal-körömmel, hiszen érhetik az embert olyan dolgok az életben, hogy nem tud az olvasásra gondolni vagy más veszi el az időt ettől. Most - legalább - ebből a szempontból szerencsés évet zárhattam, és így jött össze ennyi könyv. Ezek közül hétről nem írtam bejegyzést, többnyire megfelelő mennyiségű gondolat híján. Ezek pedig a következők:
- Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika - egy hosszabb várakozás alkalmával olvastam el a könyvtárunkban, nagyon aranyos meseregény, imádtam. Tervezek még olvasni Lázár Ervintől, és akkor majd egy összesített posztban megírom az élményeimet.
- Roald Dahl: Boszorkányok - Roald Dahltól is tervezek még olvasni például a Matildát meg A barátságos óriást, szóval szerintem Dahl könyveiről is lehet számítani a jövőben egy összesített írásra.
- J. K. Rowling: The Tales of Beedle the Bard - ez is aranyos volt, de nem volt annyi gondolatom róla, hogy egy egész bejegyzést neki szenteljek.
Egy kis uncsi statisztika, amit imádok írogatni meg olvasgatni mások bejegyzéseinél
A Goodreads szerint ebben az évben 54 könyvet sikerült elolvasnom, és ezzel túl is teljesítettem a tavalyi elhatározásomat, miszerint ebben az évben 50 könyvet fogok elolvasni. Már régen lemondtam a sok évvel ezelőtti 90 darabos meg 110 darabos olvasásaimról. Nem mintha számítana a mennyiség - ezzel a célkitűzésemmel inkább az volt a célom, hogy az olvasás ismét nagyobb teret kapjon az életemben. A számhoz persze nem ragaszkodtam foggal-körömmel, hiszen érhetik az embert olyan dolgok az életben, hogy nem tud az olvasásra gondolni vagy más veszi el az időt ettől. Most - legalább - ebből a szempontból szerencsés évet zárhattam, és így jött össze ennyi könyv. Ezek közül hétről nem írtam bejegyzést, többnyire megfelelő mennyiségű gondolat híján. Ezek pedig a következők:
- Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika - egy hosszabb várakozás alkalmával olvastam el a könyvtárunkban, nagyon aranyos meseregény, imádtam. Tervezek még olvasni Lázár Ervintől, és akkor majd egy összesített posztban megírom az élményeimet.
- Roald Dahl: Boszorkányok - Roald Dahltól is tervezek még olvasni például a Matildát meg A barátságos óriást, szóval szerintem Dahl könyveiről is lehet számítani a jövőben egy összesített írásra.
- J. K. Rowling: The Tales of Beedle the Bard - ez is aranyos volt, de nem volt annyi gondolatom róla, hogy egy egész bejegyzést neki szenteljek.
- Sarah Andersen: Puha boldog puffancs - ebédszüneteimben vettem elő. Akárcsak az első részt, ezt is nagyon bírtam. Tetszettek benne a hosszabb lélegzetvételű kockái is.
- Meik Wiking: Hygge, a dán életérzés - ez is olyan volt, amit ebédszüneteimben lapozgattam fel. Mit mondjak, szerintem design könyv. Gyönyörűséges a kivitelezése, tényleg nyálcsorgató (ezért is lettem rá kíváncsi amúgy), de olyan dolgok vannak benne, amikre szerintem némi kreativitással rá lehet jönni. Nem mondanám, hogy sok pluszt adott azon kívül, hogy szívesen olvasok más népek szokásairól.
- Esti mesék lázadó lányoknak - Szerintem fontos kiadvány egyébként, bár az illusztrációk eléggé változó minőségűek. Maguk az életrajzok rövidek, alig 5-10 perc alatt felolvashatóak, viszont az ismertebb nevek mellett sok olyan is előfordult, akiről én korábban nem nagyon hallottam, és ez például jó kezdő löket lehet a további utánajárásoknak. Az élettörténetek inspirálóak, és nagyon örülök, hogy ez a kiadvány idehaza is megjelent, mert szerintem a korosztálya számára (5-10 éves) igazán hiánypótló kötet.
- Erich Kastner: A repülő osztály - erről majd januárban lesz várható bejegyzés.
A legrövidebb könyv, amit ebben az évben olvastam, az Coralie Bickford-Smith: The Fox and the Star című mesekönyve volt, ami amellett, hogy gyönyörű történet, kész vizuális kánaán is. A leghosszabb könyv természetesen Patrick Rothfusstól A szél neve volt, aminek a folytatását reményeim szerint a következő évben olvasni fogom. Az ötvennégy darab elolvasott könyvem mellett ezzel együtt 80 bejegyzés született a blogon, eggyel több, mint 2012-ben. Az értékelős bejegyzéseken kívül majdnem minden hónapban volt egy összegzésem is, ahol számot adtam az olvasott könyveimről és a vásároltakról is. Jövőre is lesznek ilyen bejegyzések, mert írni is szeretem őket meg olvasgatni is a többiekét. Sőt, lehet még a macskáim outfitjeinek is szentelek külön posztokat, sose lehet tudni. Mert szerintem nem ilyenektől függ a blog értéke, hanem a mögötte levő embertől.
Az idei év leglátogatottabb posztjai viszont a következők voltak:
Nyáry Krisztián: Merész magyarok
Lauren Graham: Gyorsan elhadarom
Sarah Waters: A szobalány
- Meik Wiking: Hygge, a dán életérzés - ez is olyan volt, amit ebédszüneteimben lapozgattam fel. Mit mondjak, szerintem design könyv. Gyönyörűséges a kivitelezése, tényleg nyálcsorgató (ezért is lettem rá kíváncsi amúgy), de olyan dolgok vannak benne, amikre szerintem némi kreativitással rá lehet jönni. Nem mondanám, hogy sok pluszt adott azon kívül, hogy szívesen olvasok más népek szokásairól.
- Esti mesék lázadó lányoknak - Szerintem fontos kiadvány egyébként, bár az illusztrációk eléggé változó minőségűek. Maguk az életrajzok rövidek, alig 5-10 perc alatt felolvashatóak, viszont az ismertebb nevek mellett sok olyan is előfordult, akiről én korábban nem nagyon hallottam, és ez például jó kezdő löket lehet a további utánajárásoknak. Az élettörténetek inspirálóak, és nagyon örülök, hogy ez a kiadvány idehaza is megjelent, mert szerintem a korosztálya számára (5-10 éves) igazán hiánypótló kötet.
- Erich Kastner: A repülő osztály - erről majd januárban lesz várható bejegyzés.
A legrövidebb könyv, amit ebben az évben olvastam, az Coralie Bickford-Smith: The Fox and the Star című mesekönyve volt, ami amellett, hogy gyönyörű történet, kész vizuális kánaán is. A leghosszabb könyv természetesen Patrick Rothfusstól A szél neve volt, aminek a folytatását reményeim szerint a következő évben olvasni fogom. Az ötvennégy darab elolvasott könyvem mellett ezzel együtt 80 bejegyzés született a blogon, eggyel több, mint 2012-ben. Az értékelős bejegyzéseken kívül majdnem minden hónapban volt egy összegzésem is, ahol számot adtam az olvasott könyveimről és a vásároltakról is. Jövőre is lesznek ilyen bejegyzések, mert írni is szeretem őket meg olvasgatni is a többiekét. Sőt, lehet még a macskáim outfitjeinek is szentelek külön posztokat, sose lehet tudni. Mert szerintem nem ilyenektől függ a blog értéke, hanem a mögötte levő embertől.
Az idei év leglátogatottabb posztjai viszont a következők voltak:
Nyáry Krisztián: Merész magyarok
Lauren Graham: Gyorsan elhadarom
Sarah Waters: A szobalány
A 2017. év nem szűkölködött komoly és megrázó könyvekben. Szívesen olvastam énkereséssel kapcsolatos könyveket, amelyben a főhős megpróbálja megtalálni helyét a világban. Néha gyakran én is kicsit elveszettnek érzem magam, van úgy, hogy nem látom a megoldást, és bár nagyrészt már tudom ki vagyok, mégis adódnak olyan élethelyzetek, amikben kénytelen vagyok újradefiniálni önmagam. Ez az év leginkább arról szólt, hogy megtanuljam, milyen Anya nélkül élni. Milyen érzés az anyai bensőséges, semmi mással össze nem hasonlítható lelki támogatása nélkül boldogulni, és hogy lehet ezzel a hiánnyal együttélni. Természetesen, ez még mindig kidolgozás alatt van, még mindig gyakrabban érzem azt, hogy nem megy, mint hogy igen. És annyit elárulhatok, hogy baromi nehéz.
Emellett az év második felében elkezdtem olyan könyveket is a kezembe venni, amelyek a halállal és a gyász feldolgozásával kapcsolatosak. Amelyekben a főhős szintén elvesztett egy számára fontos személyt, és azon igyekszik, hogy az életét visszaterelje ha nem is a megszokott, de valamilyen mederbe. Nem olvastam még igazán komolyakat ebben a témában, sőt... de egyre inkább úgy érzem, hogy szükségem van erre mégis. Hogy végre formát kapjon az érzelemmasszám, hogy valamennyire megszelídíthessem.
Viszonylag gyakori téma volt még az olvasmányaimban a szülő-gyermek, illetve maguk a női kapcsolatok is. Úgy tűnik, a tavaly történt veszteséget igazán sokféleképp próbáltam kiolvasni magamból, és erre most, pontosan ebben a pillanatban döbbenek csak rá.
De hogy ne csak feszengős témákat írjak, az emigrációval, újrakezdéssel kapcsolatos könyvek is még nagyobb teret kaptak maguknak nálam ebben az évben. A Persepolis (Gyermekkorom Iránban , A visszatérés ) óta egyre inkább keresem ezeket a könyveket. Érdekel ennek a lelki oldala: a hátrahagyás, az újrakezdés nehézségei, a kívülállóság érzése. A főhősök előtt álló új lehetőségek és a nosztalgiáik a régi otthon iránt.
A zárt közösségek dinamikája már régóta érdekel, és ebben az évben több olyan könyv is szembejött velem, aminek ez állt a középpontjában. Egytől egyig mind zseniális regények, másként fogták meg ezt a témát, de nagyon hatásosan tették, és mind emlékezetes regény maradt számomra. Jövőre még több ilyesmit szeretnék majd olvasni. Ötleteket szívesen fogadok erre vonatkozóan!
És akkor, ha már így áttekintettem az idei témáimat, nézzük, melyek lettek az olvasmányaim legjava. Sok könyvet ideírhattam volna még, de úgy döntöttem, hogy nagyon szigorú leszek (képzeljétek, hogy az vagyok), és csak ötöt emelek ki. Sokat vacilláltam bizonyos könyveknél, de végül - hosszas gondolkodás és átgondolás után - ők helyezkednek el a képzeletbeli dobogómon:
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék
"Backman nagyon érdekes és fontos témákat vetett fel ebben a könyvében,
és olyan backmanosan szíven ütött néha velük. Mert a korábbi műveiből
megismert író ott bujkált a sorok között ebben a merőben más regényében
is - nem tűnt el, csak átalakult. És én ennek mérhetetlenül örülök, mert
bebizonyította, hogy még annál is több van benne, mint amit eddig
gondoltam róla."
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
"Szerettem ezt a másfajta Rowlingot. Összetett, okos regény ez
szépirodalmi stílusban megírva. Zseniális szociológiai körkép. És még
számtalan szuperlatívuszt tudnék használni vele kapcsolatban, de inkább
nem teszem. Olvassátok - csak ennyit mondok."
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
"Nehéz volt elengedni ezt a világot és ezt a két lányt, mikor elolvastam
az utolsó oldalakat. Nem tudtam még mindig rájönni Ferrante titkára,
hogy mivel volt képes ennyire bűvkörébe vonni. Talán, hogy olyan finoman, olyan észrevétlenül, látszólag
könnyedén beszélt hol érdekes, hol pedig igencsak súlyos témákról. Hogy
igazából olyan regény ez, amit biztos vagyok benne, hogy többször is el
lehetne olvasni, és mindig mást és mást mutatna."
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
"Hosseini könyve kifacsart, ugyanakkor mégis szerelembe ejtett. Furcsa
kettősség volt bennem az olvasásakor, mert egyszerre szerettem volna
magam mögött hagyni ezt a sok bánatot, ugyanakkor mégis szerettem
elmerülni a szavaiban.
A kék papírsárkány, Haszan önfeledt mosolya, a földre dobott nadrág, a
szégyen, a barátságba költöző csend, a megbocsátás és meg nem bocsátás
- ezek a képek pörögnek folyton a fejemben, ahogy ránézek a borítóra,
még ennyi idő után is. És még folytatódik persze tovább is, mert belém
költözött ez a történet, és nem akar innen távozni. Határozottan olyan
könyv lesz, amire sokáig fogok emlékezni."
"A könyvtolvaj tele van színekkel és apró történetekkel az emberségről az
embertelenség idejében. Apró fénypontokkal a sötétség közepén.
Szerettem a hasonlatait és azt is, ahogy a szavakkal bánt. A szavakkal,
amik sok csodálatos dologra képesek, ugyanakkor képesek világokat is
porig rombolni. "
Sok pozitív visszajelzést és megerősítést kaptam a blogommal kapcsolatban kommentekben, e-mailekben és Facebook-üzenetekben is, amiket itt is nagyon szépen köszönök még egyszer mindenkinek! Ezek mind hihetetlenül jól esnek, és nem egyszer volt, hogy egy nehéz nap után felvidítottak. A jövőre nézve tele vagyok tervekkel (ezekről majd nyilatkozok később egy másik bejegyzésben), már csak a megvalósításukra kellene időt szakítanom - remélem, sikerül. Igazából, ha már a fele meglesz, én akkor is boldog leszek. Meg hát vagyok is, persze. Köszönöm ennek az évnek ezt a rengeteg szuperséges könyvet, és persze azoknak is, akik elvezettek hozzájuk. Vannak könyvek, amiknek érniük kell bennem hónapokat, akár éveket is, de mindig tudom, hogy kinek a lelkes ajánlására vagy rajongó véleménye hatására olvasom azt, amit. Kívánok mindenkinek sok fantasztikus könyves és nemkönyves élményt a következő évre, és a lehető legkevesebb csalódást. És hozza el mindenkinek 2018. azt, amire vágyik.
Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek! Találkozunk 2018.-ban!
u.i. Jah, és Amadeának meg PuPillának szeretettel küldök egy kis szilveszteri fokhagymás-bazsalikomos grissinit, meg annak, aki szereti!
A recept amúgy ITT elérhető. Nálam annyi különbség volt, hogy csak fehérkenyér lisztből csináltam, és szárított bazsalikomot tettem bele - nyilván, az intenzitása más így, de szerintem ettől még finom. Egyszerű amúgy, és viszonylag gyorsan készen van és ami plusz jó, hogy nem úgy kezdődik a recept, hogy végy egy kiló rájahúst... vagy ilyesmi.
u.i. Jah, és Amadeának meg PuPillának szeretettel küldök egy kis szilveszteri fokhagymás-bazsalikomos grissinit, meg annak, aki szereti!
A recept amúgy ITT elérhető. Nálam annyi különbség volt, hogy csak fehérkenyér lisztből csináltam, és szárított bazsalikomot tettem bele - nyilván, az intenzitása más így, de szerintem ettől még finom. Egyszerű amúgy, és viszonylag gyorsan készen van és ami plusz jó, hogy nem úgy kezdődik a recept, hogy végy egy kiló rájahúst... vagy ilyesmi.