
Ráth-Végh István: A könyv komédiája
kiolvastam: 2010. március 23.
Sokan vagyunk, akik szenvedélyesen szeretjük a könyveket, s nagyrészünk a könyvekre kiterjedő hatalmas birtoklási vággyal rendelkezik. De mit szóltok, ha azt mondom, az hogy teleborítják a hálónkat és a nappalinkat a szebbnél szebb kötetek még mind semmi ahhoz képest amit egy bizonyos Richard Heber művelt? Elárulom, a pasas félmillió (!!!) könyvet gyűjtött össze élete során, amik annyira kinőtték otthonát, hogy könyveinek külön házakat tartott fenn Európa szerte: Brüsszel, Párizs, Antwerpen, Genf városa is magáénak mondhatott egy, a különc könyvimádó által bérelt házat.
De hát ez még semmi! Gondolom, Ti is voltatok már úgy, hogy azt éreztétek annyira kell nektek egy bizonyos könyv, hogy ölni is képesek volnátok érte (persze csak képletesen). Nos, voltak akik ezt nemcsak képletesen gondolták, hanem meg is tették... Ki gondolná, hogy a könyvek iránti szeretetnek ilyen veszélyes mélységei is lehetnek?
Ráth-Végh tudósít olyan esetekről is, amikor a bibliofil nem másokat, hanem saját magát ítélte halálra a könyvek miatt. S hogy ezt hogyan csinálta? Ezek a bibliofilek nem igazán voltak gazdag, jómódú emberek, elég szűkös anyagi körülmények között éltek, s mikor utolsó fillérjeikkel elindultak a boltba, hogy vegyenek maguknak egy kis kenyeret, nos balszerencséjükre egy könyvesbolt vagy antikvárium mellett haladtak el, s mindig találtak maguknak valami kihagyhatatlan könyvet, s így étel helyett erre költöttek... Elárulom, ezeknek nem volt jó végük.
Persze, maguk a könyvek is a középpontba kerülnek Ráth-Véghnél, nemcsak a már a pszichiátriai esetbe sorolható könyvkedvelők. Megtudhatjuk hogy régen milyen iszonyat hosszú, agyonkörmondatozott, megjegyezhetetlen címeket adtak műveiknek az írók, vagy

De van itt mindenféle téma, ami szem-szájnak ingere és valamilyen szinten a könyvekhez kapcsolódik. Igazán örülök, hogy rábukkantam erre Natashánál, nélküle nem is biztos, hogy megismertem volna ezt a könyvet. Még egyszer köszi!
Összegzés:
Hihetetlenül jó könyv, mindenkinek, de tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom! Ráth-Véghnek eszméletlen jó stílusa van, sokszor megnevettetett nemcsak a történeteivel, hanem a cinikus hozzászólásaival, tanulság levonásaival. S nemcsak én élveztem, hanem a párom és a barátaim is, ugyanis az utóbbi hetekben kedvelt foglalatosságunk lett, hogy ebből olvastam fel nekik részeket vagy meséltem el egy-egy érdekesebb történetet. El is határoztam, hogy ebből egy példányt birtokolnom kell, jó lesz elővenni később is, másoknak is mesélni belőle. Sajnos többet a könyvről igazán nem mondhatok, de vegyétek kezetekbe és meglátjátok, hogy eszméletlen! Az értékelésemben 10 pontot ért el!