A minap rájöttem, hogy már bizony ősz van, s szépen lassan búcsúzik az a tikkasztóan meleg, olykor zavaróan napsütéses nyár. Lelkendezésem nem ismer határokat jelenleg (és erre Amadea csodálatos képes posztja még rátett egy lapáttal), bár hamar jött a felismerés, hogy bizony egy csomó olyan könyv kimaradt, amit nyárra terveztem be magamnak, amolyan a nagy-melegben-jó-lesz-olvasni-majd, illetve ez-egy-tradícionális-nyári-olvasmány felkiáltással. De ember tervez... ugye. Hát kérem szépen így maradhatott ki ismét A Gyűrűk Ura (szégyen!), meg a Tövismadarak, a Shakespeare komédiákról meg ne is beszéljünk. Abszolúte felfoghatatlan így utólag, hogy hova repült el az a folyton vánszorgó idő.
De nem én lennék, ha eme láthatóan sikertelen olvasási tervek után - mintegy figyelmen kívül hagyva csúfos bukásomat - , nem gyártanék ismét egy listát a mentális jegyzetfüzetemben arról, hogy kik lesznek az őszi áldozataim. Mármint olvasásügyileg. Mert én mindig elképzelem ilyenkor, hogy hamarosan micsoda cudar idő lesz odakinn, mikor minden hajnalban leszáll a sűrű szövésű köd, meg csípi az orrom a hideg levegő miközben beleszimatolok, és érzem a kihűlő kemencék szélhordta illatát, vagy majd mikor délutánonként álmosító eső hull, ami elmossa a nyár utolsó nyomait is, akkor én mindig úgy vizualizálom magam, hogy benn ülök a meleg nappalinkban, magam köré csavarom a rénszarvasos takarómat (
Ilyenkor mindig valami olyan olvasmányt képzelek el magamnak, ami a hűvös, esős Angolföldön játszódik, esetleg netalán a vidéki élet szépségeit ecseteli (mert ilyen időben én mindig kivágyom a szabadba) , ah... vagy csak úgy simán maga az ősz az uralkodó évszak benne, annak minden pacsmagosságával együtt. De ha mindez egyesül egy könyvben, akkor az mérhetetlen örömmel tölt el.
Kazuo Ishiguro: A Napok romjai
Virginia Woolf: Az évek
L. M. Montgomery: Anne férjhez megy
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Paula McKlain: A párizsi feleség
Syrie James: Jane Austen naplója
Mindezen kívül jelentem, haladok a Monte Cristo grófjával rendületlenül, bár sajna nagyon úgy néz ki, hogy a programjaim egyre inkább sűrűsödnek, ráadásként érzem azt is, hogy hamarosan megszáll a sorozat-és filmmániám, ami ez idő tájt szokott rajtam még a szokásosnál is jobban elhatalmasodni, de továbbra is optimista vagyok (pontosabban: nem mozgok a realitás talaján), és hiszem, hogy menni fog ez határidőre. De erről majd később, amikor eljön ennek is az ideje.
Addig is jó őszölést mindenkinek!
u.i.: alig várom már hogy préselhessek sárga meg bordó meg barna faleveleket! Ugye ti is?