Pages

Vissza az iskolapadba! - Tematikus könyvajánló [Témázás]

2021. szeptember 27., hétfő


 

Szeptember közeledtével még engem is megérint olykor a sulis nosztalgia. Tudjátok, amikor örömmel átlapoztam a vadiúj tankönyveimet, őszinte lelkesedéssel vegyes izgalommal jártam utána, hogy idén miket fogok tanulni (nyugi, azért évközben normális gyerekhez méltóan a lelkesedésem is megcsappant bizonyos tárgyaknál, témaköröknél) . Szerettem becsomagolni a füzeteimet, könyveimet, gondosan kiválasztani a mintás névcímkéket, hogy melyik könyvre melyik kerüljön. Szerettem a pedánsan megtisztított tolltartómat, amiben augusztus utolsó hetére már rendben betéve, kihegyezve sorakoztak a ceruzáim és az összes tollamnak megvolt a kupakja. Szerettem ezt a várakozást. A lehetőségeket, amiket az új tanév rejtett.

Meg persze alapvetően szerettem a barátaimmal találkozni ott a suliban. Nyári szünetben - főleg általános iskolásként - sokszor elvesztettük a kapcsolatot arra a pár hónapra, hiszen nagyszülőzött, nyaralt mindenki, internet vagy mobiltelefon pedig akkor még nem nagyon volt kéznél, maximum a vezetékes telefon. Szóval az iskola mindig újra behozta az ember életébe a barátokat is, a nagyobb társaságokat. 

Aztán ahogy kamaszodott az ember, mintha minden nehezebben ment volna. A tanulás is meg persze a beilleszkedés is. Nem mintha nem lettek volna barátaim, de - sok kortársamhoz hasonlóan - nehezen találtam meg a helyem a gimiben. Úgy tűnik, legtöbbünknek a középiskolával akadnak nehézségei - jó lett volna olyan idősen tudni, hogy sokan küzdenek hasonló vagy éppen még nagyobb gondokkal. 


Ezek a vegyes érzések jutnak eszembe, ha az iskolára gondolok. És igazából ezt tükrözve állítottam össze most a Témázás keretében az iskolában játszódó történeteknek a listáját. Hiszen rengeteg, de tényleg rengeteg regény elérhető már, ami az iskoláslétet ilyen vagy éppen olyan szempontból közelíti meg. Vannak kegyetlenebbek és vannak egészen aranyos történetek is. Ám bármilyen is legyen a történet alaphangulata, az azért kivétel nélkül mindegyikben megegyezik, hogy a főszereplők próbálnak vagy legalábbis szeretnének beilleszkedni a sulis társadalomba. Kivülállónak érzik magukat ilyen-olyan szempontból, amin aztán vagy segít valami fordulat vagy nem. Ezért szeretek én tulajdonképpen iskolás történeteket elővenni olykor. Hogy újra átéljem ezt a kívülállóságot, de most már abban a tudatban, hogy nem vagyok/voltam ezzel egyedül. 

A válogatásomban igyekeztem minél vegyesebb hangulatúbb regényeket hozni, és olyanokat, amik a szokásosnál jobban megérintettek bizonyos szempontból. A Harry Potter köteteket most direkt kihagytam a felsorolásból - pedig hát nyilván azoknak is itt lenne a helye, ez egyértelmű! 

Meg persze annyi minden szuper könyv idekívánkozna még (L. M. Montgomery Anne Shirley-je, Jean Webster Judy Abbottja), akik miatt őszintén fáj a szívem, hogy nem szerepelnek a listámban, de őket olyan sokszor szoktam említeni egyébként is. Most inkább szerettem volna általam kevésbé emlegetett, ám mégis kedvelt könyveket beválogatni.


David Nicholls:  A nagy kvízválasztó 

 

Milyen a suli?

Egy kissé középszerű brit egyetem. Nem Oxford, nem is Cambridge. De azért itt is megtalálhatod a saját kis klikkedet vagy kedvenc délutáni elfoglaltságodat: csatlakozhatsz a tollaslabda klubhoz, focizhatsz, tagja lehetsz a drámakörnek vagy éppen becsatlakozhatsz a kevésbé népszerű egyetemi kvíz csapatába. Vagy csak bulizhatsz reggeltől estig.  Azonban a lakótársaid házi sör businessébe inkább ne szállj be, nem hiszem, hogy annyira jövedelmező lenne a kukában erjesztett kenyér leve.

Ki a legjobb barátod?

Brian, aki egy munkás család sarjaként került be az egyetemre angol irodalom szakra. Sok mindent vár ettől a helytől (ahogy talán te is). Például szeretne szuperművelt lenni, hogy gond nélkül használhasson a társalgásban olyan szavakat, mint: szolipszista, redundáns vagy utilitarizmus. Kissé túlgondolja az életet, mindig kínos helyzetbe kerül, sose azt mondja amit kéne és sose akkor, amikor kéne, de alapvetően egy jószándékú, szerethető figura.


Itt írtam róla bővebben: LINK

(plusz hamarosan  - hahaha - érkezik az újraolvasás utáni posztom is hozzá)

 

 


Gévai Csilla: Lídia, 16

Milyen a suli?

Egy átlagos magyar gimi, amilyenbe talán te is jártál. Pont olyan, ami szuperül visszaidézi a leckeírás körüli nyűgöket, a barátnős beszélgetéseket, az utálatos vasárnap délutánokat és a jövőre készüléseket. 


Ki a legjobb barátod?

Lídia az a fajta tinilány, akit nem csupán a hormonjai irányítanak. Ő nem a szerelmi életéről fog neked órákat csacsogni. Olyan dolgokról is bátran beszélgethetsz vele, mint a művészetek, a vallásfilozófia vagy éppen önmagunk megtalálása. Nagyon vicces, jó humorú lány, akivel élmény együtt lenni. Kicsit fura persze, hogy egy halott festőbe van beleszerelmesedve, de mindenkinek megvannak a maga érdekességei, nemde?


Itt írtam róla bővebben: LINK


 

 


Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

 

Milyen a suli?

Egy modern amerikai középiskola bulikkal, kirándulásokkal na meg utálatos tesiórákkal. Bár az az igazság, hogy otthon több időt fogsz tölteni, mint a suliban. Egy igazi otthonos családifészek vár téged, ahova tényleg jó hazatérni a suli után.

 

Ki a legjobb barátod? 

Lara Jean Covey, ez a kissé visszahúzódó, félénk lány, aki szívesebben sütöget otthon, mintsem bulikről bulikra járjon. Aztán az élet úgy hozza, hogy kamukapcsolatba kezd Peter Kawinskyvel, és picit kinyílik számára a gimis élet másik oldala is. 

 

Itt írtam róla bővebben:  LINK

 

Sarah Pinborough: 13 perc

Milyen a suli?
Erre a gimire határozottan nem a kedves nosztalgiával fogsz visszagondolni. Kiközösítések befeketetítések, klikkesedések na és persze óriási becsapások jellemzik itt a kapcsolatokat, ami végül valami nagyon sötét, nagyon csúnya dologhoz vezet.

Ki a legjobb barátod?
Hát itt nincs olyan. Senki se szimpatikus, mindenki csinál valami megbocsáthatalan dolgot a másikkal. Innen csak menekülni lehet. 

Itt írtam róla bővebben: LINK

 

 

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

 

Milyen a suli?

Elkezdődött a gimi, minden és mindenki idegen. Az újrakezdés félelmetes, még akkor is, ha olyan remek könyveket ajánló tanárra lelsz, mint Bill. És vigyázz, mert újdonsült barátaid bármennyire is jófejek, sok hülyeségbe is belevihetnek, amikre előtte nem is gondoltál.

 

Ki a legjobb barátod?

Charlie, ez a tizenöt éves kamaszsrác, aki folyton csak kívülállónak érzi magát. Egy nagyon érzékeny, mások problémái iránt fogékony fiú ő, aki kedvességgel és humorral fordul az őt körülvevő világ felé. Kicsit sokat sír, de ha jobban megismered őt, rájössz, hogy miért. 


Itt írtam róla bővebben: LINK



Jodi Picoult: Tizenkilenc perc 

 

Milyen a suli?

Maga a pokol. Legalábbis egyesek számára. Kiket már az első tanítási napjukon kipécéztek bizonyos sulitársak, és éveken át az állandó szekálásuk célpontjai lesznek. Akiket folyton nevetség tárgyává tesznek, megaláznak, akiknek napról napra gyomorideggel kell bemenni a suliba. És aztán az iskola szó szerint pokollá válik 19 percen át, amikor az egyik bántalmazott végül egy nap fegyverrel jön az iskolába, és vérfürdőt rendez az intézményben.

 

Ki a legjobb barátod?

Azt hiszem itt sincs ilyesmid. Ott állsz a bántalmazottak és a bántalmazók között. Mindkét tábornak hallod a hangját, meghallgatod a történetüket, és végig azon gondolkodsz, vajon mi vezethetett idáig, hol lehetett volna ezt az egészet megállítani. 

 

Itt írtam róla bővebben:  LINK


Ánya kísértete


Milyen a suli?

Egy átlagos amerikai suli, ahol mindenki a beilleszkedésre, a betagozódásra koncentrál. Még a népszerűnek számító sulitársak is. A tanórára megtanulandó anyag mellett mindenki kisebb-nagyobb problémákkal küzd, de a fő kérdés mindenki számára az, hogy vajon sikerül-e beilleszkedni valahova.

Ki a legjobb barátod?

Ánya, aki egy orosz bevándorló család gyermeke. Szeretne nagyon beilleszkedni nem csupán a suliba, hanem magába az országba is, ahova még kisgyermekként került. Szeretné hátrahagyni orosz gyökereit, hogy ne különbözzön iskolatársaitól, és csak egy amerikai tinit lássanak benne. És persze emellett szerelmes a suli ügyeletes szépfiújába is, de a közeledéshez gyűjtenie kell a bátorságot na meg az önbizalmat is. 


Itt írtam róla bővebben: LINK




Less be a többiekhez is, még több szuper könyvért ebben a témakörben!

PuPilla

Theodora

Sister

Larawyn

Kata

Petra

Andi

Jenny Lee: Anna K.

2021. szeptember 24., péntek



Ahogy a mesék átiratai, úgy a klasszikusok modernizálása is mindig izgalmas téma számomra. Legyen szó akár színházi előadásról vagy éppen regényről. Hiszen egy régi történet átültetése a jelenünkbe mutatja meg azt, hogy bár az idők változnak, de a minket körülvevő problémák akár minket, akár a kapcsolatainkat tekintve ugyanazok még ennyi idő után is. Legalábbis szerintem erről ismerkszik meg egy történet időtlensége és örökérvényűsége, hogy vajon tud-e mondani valami személyeset a száz-kétszáz vagy akár háromszáz évvel későbbi olvasójának. És hogy vajon az ott fellelhető problémák ma is megállnák-e a helyüket.

Anna Karenina történetéről nem feltétlen gondoltam volna, hogy modern környezetben, a mi időnkben képes lenne ugyanazt a kétségbeesést közvetíteni, mint Tolsztoj klasszikusa. Főleg nem tinédzser főszereplőkkel. Jenny Lee viszont jött, látott és győzött. Az Anna K. nemcsupán egy ötletes modernizáció, hanem egy nagyon okos, értő és emellett mégis egyedi feldolgozása a nagy orosz klasszikusnak, ami nemcsak a sztori elemeit tekintve, hanem kulcsjelenetek szintjén is egyezik Tolsztoj művével. Sőt olykor pedig felfedezhetünk apró kikacsintásokat is magára az orosz szerzőre vonatkozóan. Mindemellett persze az Anna Karenina ismerete nélkül is egy nagyon élvezhető young adult regényt kapunk. 

 

Every happy teenage girl is the same, while every unhappy teenage girl is miserable in her own special way.



Anna K. éppen tizenhét éves, félig koreai- félig amerikai és a manhattani valamint a greenwichi társaság egyik előkelősége (még akkor is, ha kutyái és lovai társaságát sokkal jobban élvezi, mint az emberekét). Van egy tökéletes (és meglehetősen unalmas) barátja, Alexander W. . Bár koreai édesapja igazán szigorú, de Anna mindig azon van, hogy megfeleljen számára. Testvére Stephen és annak barátnője, Lolly éppen egy drámai szakításban vannak, amikor történetünk elkezdődik. Anna siet a segítségükre. Lolly húga, Kimmie pedig éppen azon van, hogy betagozódjon a sulis társaságba, vissza az "átlagos" (és persze gazdag) tinédzserek hétköznapjaihoz, hiszen komoly sportsérülése miatt többet nem jégkorcsolyázhat versenyszerűen. És persze ott van Stephen egyik régi barátja, Dustin, a középosztálybeli örökbefogadott srác, aki fülig beleszeret a szépséges Kimmie-be. 


Amíg barátai a gazdag tinédzserek életének nehézségeivel néznek szembe (megcsalások, szerelmek, pletykák, kavarások) , addig Anna ezek fölött áll. Egészen addig, amíg a new york-i Grand Centralon nem találkozik a véletlennek köszönhetően Alexia Vronskyval, a helyi sármőrrel, akiért minden lány odáig és visszavan. Aki bármelyik lányt megkaphatja, és a szóbeszéd szerint elég gyakran él a lehetőséggel is. Ő, aki soha nem érzett szerelmet egészen addig, amíg meg nem látta Annát. És valószínűleg Anna is hasonlóan lehetett, mert amint megpillantotta Vronskyt, olyan érzés kerítette hatalmába, mint előtte soha.


A regénybeli fiatalok szinte egytől egyig borzasztó magányosak a családjukban, és szinte senki sem kapja meg azt a szeretet a szüleitől, amire szüksége volna. Menő cuccokkal, hatalmas partikkal és persze drogokkal próbálják elfedni magukban saját szülő-alakú ürességeiket. A Tolsztoj által megfestett boldogtalan családok itt is jelen vannak, és a gyerekek szemszögéből tekintve erre a diszfunkcionalitásra még szomorúbb, még fájóbb mint a nagy orosz klasszikus maga módján boldogtalan családjai. 

 

Jenny Lee szereplői alapvetően ugyanazokkal a problémákkal küzdenek kapcsolataikban, ám az őket körülvevő környezet, saját hedonizmusuk itt sokkal magasabb szintre lép: központi elemmé válik itt a drog, a nagy mennyiségben fogyasztott alkohol, a szex és hát tulajdonképpen bármi, ugyanis Jenny Lee kamaszainak nincsenek anyagi határai. Luxusékszerek, VIP partyk, ilyen-olyan márkás kütyük vagy éppen táskák - zsebpénzeken megvehető dolgok ezek, amiken az olvasón kívül egyedül Dustin (aka Levin) képes hüledezni még. 


Szerettem a könyv kikacsintásait Tolsztoj művére. Szerettem, ahogy újragondolta a karaktereket és sikerült valódi drámát kerekítenie ugyanabból a kiindulásai helyzetből napjainkban játszódó környezetben. Szerintem ez egy, az eredeti művet valóban ismerő és értő feldolgozás, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. 


Jenny Lee: Anna K - A Love Story

Penguin Publishing

400 oldal


Shadow and Bone

2021. szeptember 12., vasárnap

 


 

Orosz mágikus világ egy alternatív XIX.században. Azt hiszem, valahogy így tudnám legjobban összefoglalni, milyen is Leigh Bardugo világa. A Shadow and Bone bár nem igazán volt az elolvasandóim listáján, a Netflix sorozat annyira berántott pár rész alatt, hogy kénytelen voltam beruházni a trilógiára, pedig a young adult korosztálybesorolás eléggé eltántorított anno a megvételétől. Nem mintha nem olvasnék gyakran ilyesfajta könyveket, de a fantasy és a young adult találkozásának gyümölcseit sok-sok évvel ezelőtt már megismerhettem, és elmondhatom, olvasói létembe már nem igazán tudom beilleszteni ezeket a panelelemeket és a szokásos kliséket. (Kivéve persze, aztán amikor mégis)

Nos, a Shadow and Bone trilógia az ígéretes kezdet ellenére mégis csak alátámasztotta ezt a félelmemet. Biztos vagyok benne, ha tíz-tizenegy évvel ezelőtt olvastam volna, legalább annyira odáig lettem volna érte, mint a Csontvárosért. De manapság még Cassandra Clare könyveiért sem rajongok. Tudom, izé dolog ez. De múlik ez a fránya idő, én meg komolykodok, pedig lehet nem kéne.

 

A történet:

Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából… Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Igazából már az első kötetbe is kicsit előítéletesen kezdtem bele, ami aztán tényleg nem szép dolog, mert hát akkor mégis minek kezd bele az ember lánya egy történetbe, ha igazából kérdéses annak az élvezeti faktora. De hát a sorozat az tényleg annyira tetszett, azaz igazság, hogy szerettem volna kicsit jobban elmélyedni ebben a világban. Biztos voltam benne, hogy a könyvekben csomó olyan plusz információra bukkanhatok, amit a Netflixes filmkészítők elsunnyogtak. 

Aztán rájöttem, hogy tévedtem. Hiszen az első kötetet meglepő módon élveztem, igazából teljesen le is vetkőztem a közepére a merevségemet, és hagytam Bardugonak, hogy szórakoztasson. És hovatovább abban is tévedtem, hogy a sorozat elsunnyogott volna ezt-azt a történetből, ugyanis arra a megállapításra jutottam, hogy az első rész szinte egy az egyben az első évad, úgyhogy üröm az örömben: kicsit ismétlés szagú volt számomra az olvasása. Igazából azt éreztem, mintha újra leültem volna a tévé elé. Azzal a sajnálatos különbséggel, hogy Mal és Alina kapcsolata a könyvekben egyértelműen romantikus töltetű volt már az elejétől kezdve, ami szerintem kevésbé működött. Kicsit lapos és unalmas volt ez a szál, totálisan hidegen hagyott. 

Aztán a második résszel kezdődött a már-már kálváriának is felfogható kalandozásom, ugyanis a Siege & Storm (magyarul Vihar és Ostrom) szerintem nem szólt másról, mint arról, hogy Alinába minden szembejövő férfiszereplő annyira beleszerelmesedik, hogy rögtön meg akarja kérni a kezét. És közben persze Mal féltékenykedik Alinára, Alina meg vagy nem érti a dolgot vagy éppen szenved emiatt. Nagyon nem hiányzott szerintem ez a fajta dráma a történetből, mert pont olyan unalmas volt, mint ahogy ez leírva hangzik. Az egyetlen jó dolog ebben a második részben Nikolai volt, akinek a karakterét egyenesen imádtam, és mindenképp el szeretném olvasni Bardugo másik duológiáját a King of Scarst, mert abban ő a főszereplő. Igazi színfoltja a történetnek: egy izgalmas, jó humorú alak, aki tényleg élvezhetővé tette ezt az alapvetően gyenge kötetet. Szerettem ha a színen volt, olyankor egészen jól bele tudtam feledkezni az olvasásba. 

 És aztán jött a harmadik rész, ami a második részt is alulmúlta. Tipikusan az a fajta felépítésű rész volt ez, amiben nem történt az ég világon SEMMI, majd az utolsó harminc oldalba mégiscsak bele lett sűrítve egy nagy összecsapásnyi cselekmény, de az az igazság, hogy én addigra annyira eluntam magamat az egész sztorin, hogy majdhogynem ezt is inkább átaludtam. Sokszor éreztem azt, hogy ezt félbehagyom inkább, de aztán a végére csak derültek ki olyan dolgok a szereplőkről, amik megválaszolták azokat a kérdéseimet, amik a sorozat megnézése óta foglalkoztattak. 

Úgyhogy ha valaki megkérdezné milyen volt ez a háromkönyves utazás számomra, azt mondanám, amit a többség eddig: érdekes ez a világ, de nagy kár a kivitelezésért. Az érdektelen, sehovase vivő drámák, a klisés fordulatok az emberi kapcsolatokban és a mindenkinek kellő szerény, kisebbségi komplexusos, ámde mégis dögös főszereplőcsaj toposza pedig már annyira lerágott csont, hogy nincs az a kifejezés, amivel leírhatnám. A Six of Crows (magyarul: Hat varjú) lényegesen igényesebb és izgalmasabb történetet ígér. Majd azt a duológiát is folytatnom kéne, csak előtte még rá kell pihennem erre az élményre. 

 


 


Leigh Bardugo: Shadow & Bone, Siege &Storm, Ruin &Rising




 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS