Pages

A fülemüleerdő titka

2019. szeptember 30., hétfő

Ha van ifjúsági regény, amit legszívesebben átölelnék, az A fülemüleerdő titka lenne. Elképesztő, mennyire rám talált ez a történet, valahogy úgy éreztem, mintha kifejezetten nekem lett volna írva. És ez olyan ritka, ám mégis jól eső érzés. Lucy Strange regénye jött, látott és győzött - és szem nem maradt szárazon az olvasása közben. 
 
A történet 1919-ben játszódik, amikor is Hen és családja a velük történt tragédia után vidékre költözik. Az édesanya altatókon él egy szobában elzártan, állandó orvosi kontroll alatt, az édesapa pedig szinte azonnal megragadja a külföldi munka lehetőségét, és magára hagyja beteg feleségét és két kislányát. Hen teljesen egyedül marad kedvenc könyveivel, és lassan felfedezi új házuk titkait, miközben próbálja újraegyesíteni széthullóban levő családját.

Lucy Strange regénye egy gyönyörű könyv a gyászról és annak feldolgozásáról. Utat mutat, merre lehet és hogy lehet tovább botorkálni a sötétségben, hogy aztán újra fényre léphessünk. A veszteség miatti darabokra szakadás, majd gyógyulás útján újraegyesülés több szinten is megjelenik a regényben. Az 1919-es dátum sem lehet véletlen, hiszen így a történet hátteréül szolgáló világ is mintha csak a gyászoló családok bánatát visszhangozná. A világháború miatti veszteségek, a világméretű kegyetlen harcok, a térképek újrarajzolása után ez a világ már nem ugyanaz mint volt. Szétesett, megváltozott. És most igyekszik újra magára találni ebben az új helyzetben, megtalálni az új, veszteségeket megélt önmagát. 
Hen és családja is hasonló lelkiállapotba érkezik a vidéki házba, Remény-lakba. Robert, a legidősebb gyermekük halála óriási törést okozott mindannyiuk életében. A gyász darabokra szabdalta az egyébként boldog családi egységet. Az összetartozás érzése megszűnt: mintha egy ház külön szobáiba zárkóztak volna veszteségükkel. Egy család, ám mégis falak emelkedtek közéjük. Az apa végül a problémák elől való menekülést választja a külföldi munkájával, míg az anya mély depresszióban, begyógyszerezve öntudatlanul fekszik Remény-lak egyik kulcsra zárt szobájában, ahova csak az orvosnak van bejárása. 

Ott voltunk mind – a mami, Jane méni, Malacka és én – egyazon tető alatt, de oly távol és magányosan, mint négy csillag az éjszakai égen. Mindannyian egymagunkban pislákoltunk a sötétben.
 
Hen az egyetlen, akinek feltűnnek ezek a falak, és minden erejével azon van, hogy összetartsa széthullóban levő családját. Mert amellett, hogy ő is mélyen gyászolja bátyját, szüksége van az otthon nyújtotta melegségre. Talán, most jobban is, mint máskor. Csodáltam Henben ezt az elszántságot és bátorságot, amivel védelmezte szeretteit. Talán nem is túlzok azzal, ha az egyik legbátrabb hősnőnek hívom őt, hiszen aki magától képes szembenézni ezzel a vad, szívet kitépő, megszelídíthetetlen gyásszal, az méltán megérdemli ezt a címet. 

A fák alatt hűvös volt, sötét és nyugtalanító. Forró volt a nyár, a lábam alatt a levelek és az ágak úgy ropogtak, mint a gyújtós. Elvadult ösvények szövevénye olvadt bele az erdő sűrűjébe. Megálltam és füleltem, de csak a saját szívverésem puha dobbanásait és Malacka lélegzetének surrogását hallottam.

Hiszen lelki egészségünk, későbbi életünk szempontjából nem mindegy, hogyan kezeljük magunkban ezt az érzést. Az ismeretlen, titkokkal teli vadon  mindig is a lélek rejtett bugyrait szimbolizálta az irodalomban. A történetben felbukkanó  fülemüleerdő itt maga a gyász, amihez három alapvető magatartásforma társul. Hen gyakran kóborol benne: eleinte retteg tőle, fél felfedezni, ám utána önszántából vissza-visszajár, és egyre kevésbé félelmetes a számára. Megbarátkozik a hellyel. Pille viszont saját tragédiája után odaköltözött, és nem hajlandó elhagyni az erdőt. A külvilág, a korábbi élete mind-mind megszűnt, érdektelen számára. Az erdőhöz vadult. Hen édesanyját, Mrs. Abbottot ezzel szemben mindenáron igyekeznek az erdőtől - vagyis a gyászától - távoltartani. Altatók és kulcsra zárt ajtók biztosítják, hogy a szobáját el ne hagyhassa.

A regény elsősorban a történetek erejében hisz, amik képesek visszavezetni a fényre a gyász sötétjében kuporgó lelkeket. Hen számtalan könyvvel állítja párhuzamba életét és a vele történteket. Hogy beburkolózzon olyan érzésekbe, amiket jelenlegi élete nem ad meg számára, pedig szüksége lenne rá. Hogy utat mutassanak neki hősei és hősnői, merre tovább. 
Hogy emlékezzen. 
Hogy merjen önmagáról is mesélni. 
Édesanyjának is titokban felolvasott meséken keresztül próbál segíteni feldolgozni a velük történt tragédiát. És ez hatásosabbnak bizonyul bármilyen csodagyógyszernél. A történetek kézen fognak, és segíthetnek megtalálni újra a fényt; a kulcsot a bezárt ajtóhoz. A történetek gyógyítanak. És Hen ezt nagyon bölcsen felismerte. Persze, ebben a regényben sem ilyen egyszerű a gyászmunka, ahogy a való életben sem úgy működik, hogy az ember meghallgat pár mesét és minden jó utána. Édesanyjának is még nagyon sok munkája lesz, hogy teljesen rendbe jöjjön. De Hen a meséin keresztül képes volt megfogni a kezét. 

Lucy Strange regénye egy elképesztően gyönyörű könyv a gyászról és a szeretetről, amely a régi, klasszikus ifjúsági regényeket idézi. Muszáj lesz elolvasnom A világítótorony legendáját is hamarosan, és most egy saját példányon is erősen gondolkodom. 
Hen pedig büszkén beléphet kedvenc hősnőim csarnokába, ahol bizonyára Anne Shirley és Judy Abbott is örömmel üdvözli őt. 



Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
The Secret of Nightingale Wood
Fordította: Ruff Orsolya
Manó Könyvek
320 oldal

Locke & Key 1. - Kulcs a zárját

2019. szeptember 24., kedd

Ha komfortzónámból való kilépésre szeretnék példát találni az idei olvasmányaim között, akkor rögtön Joe Hill és Gabriel Rodriguez nevével fémjelzett képregénysorozat első kötete jutna eszembe, ami egy augusztusi szombaton valahogy ott landolt a kosaramban. És te jó ég, micsoda élmény volt ez, kérem! Ha az élet minden területén ilyen élmény lenne a komfortzóna tágítás, hát állnék elébe.
Joe Hill regényei valahogy sose kerültek fel az olvasói horizontomra, viszont ez a képregénysorozat már régóta piszkálta a fantáziámat.

A gyerekek mindig azt hiszik, hogy a történet elején lépnek be, pedig általában a végén.

Édesapjuk elvesztése után a három Locke testvér, valamint az édesanyjuk a massachusettsi Lovecraftba költözik, egy hatalmas, ódon házba, ami már régóta a család tulajdonában áll. Miközben mindenki próbál megküzdeni a maga gyászával, ez a furcsa épület, a Kulcsház is egyre több titkát fedi fel a gyerekek előtt. Különös kulcsok különös ajtókat nyitnak, amik mögött még különösebb dolgok történnek. Honnan vannak a kulcsok? Mi ez a hely? S vajon összefüggésben van-e ez azzal, ami az apjukkal történt? A jelen idejű elbeszélés mellett a történet folyamatosan váltakozik az idősíkok között, s így felsejlenek a múlt eseményei is előttünk. Ám egyelőre még annál is több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak.

Rendkívül izgalmas, szabályosan fotelba szegezős kötetről van szó, ahol megannyi titok és rengeteg érdekes elgondolás szövi át a történetet. Ez egy sötét, de mégis lenyűgöző világ, ahová egy kicsit in medias res módon érkezünk meg, bele az események közepébe, de ahogy lassan kibontakozik előttünk az egész, ősszeáll minden, és egyre többet és többet akarunk belőle. Maga a mágiarendszer szerintem nagyon eredeti és újszerű, főleg a természetfelettivel való összefonódása. Mindemellett a titkokkal teli, régi ház toposza is egy kis eredeti ízt kap itt, amellett hogy a gótikus műfaj hagyományaihoz is hű marad. Joe Hill jól lavírozik a felvetett komoly témák és a gótika sajátosságai között, és mesterien mossa össze őket. Karakterei érdekesek és egyediek, mindenkinek megvan a maga komplexitása, és ezt úgy eléggé díjaztam. A sztori maga elsősorban a három Locke gyerekre koncentrál egyébként - legalábbis ebben az első kötetben - , valamint arra, hogyan birkóznak meg apjuk iránt érzett gyászukkal. És hát ez nem is véletlen, hiszen a Locke & Key világa abszolút gyerekközpontú - de ettől még nagyon is összetett és komoly - , hiszen a sztori magját képező mágia csak a fiatalabbak számára látható. A felnőttek észre sem veszik még azt se, ami az orruk előtt történik - ez a mágia számukra nem létezik. Ha gyerekként esetleg tudtak is róla, felnőttkorukra elfelejtik, mintha kiradírozták volna az emlékezetükből.

A rajzok mellett se lehet szó nélkül elmenni, hiszen zseniálisan fonódik össze a szöveggel, hol támogatja, hol helyettesíti azt. Rodriguez munkája részletgazdag és igazán kifejező - a szöveghez hűen itt sincs fukarkodva a horrorba illő ábrázolásmóddal, amiktől szabályosan rettegtem az olvasás alatt. Mint a kútból kimászó nő képe, aminek a felidézésétől is borsódzik a hátam. A brutalitás is elég sokszor megjelenik a képkockákon, de ez mégis olyan képregényszerűen van ábrázolva, hogy még nekem is befogadható maradt. Különösen tetszettek Rodrigueznek azok a megoldásai, amiket egy-egy jelenet között átvezetésként használt. Mint például, hogy egy jelenet végén egy bizonyos eszköz szerepel az utolsó képkockán, majd egy teljesen új jelenet kezdetén pedig ugyanaz az eszköz jelenik meg valamilyen módon, esetleg más funkcióban. Filmekben szoktam látni hasonlót, szóval biztos van erre valami puccos terminus, de nem nagyon vágom a filmelméletet.

De visszatérve a képregényre, azt tudom mondani, hogy aki szereti a gótikus irodalmat, vagy a horrortörténetek szerelmese, vagy csak egy kis borzongásra vágyik, az bátran kezdjen bele Joe Hill és Gabriel Rodriguez sorozatába, nem fog csalódni. Összetett. Eredeti. Igazán addiktív. 
Egyszóval, ne habozz! Lépj be te is Joe Hill sötét világának ajtaján!

Joe Hill - Gabriel Rodriguez: Locke & Key 1. - Kulcs a zárját
Locke & Key 1. Master Edition
Fordította: Holló-Vaskó Péter
Fumax Kiadó
320 oldal

A koboldcsászár

2019. szeptember 21., szombat


Alig két oldalra volt szükségem, hogy teljesen belemerüljek a történetbe. Igen, tényleg kettő. Ennyit elolvasva bőven elég volt arra az elhatározásra jutnom, hogy nem viszem vissza másnap a könyvtárba, valamint hogy megint nem fogok tudni éjfél előtt elaludni. De arra aztán végképp nem számítottam, hogy napokon keresztül ennek a regénynek a világára gondolok még akkor is, amikor éppen nincs a kezemben a könyv. Mármint reméltem, hogy tetszeni fog, de csupán egy átlagos olvasmányélményre számítottam. Most vagy Katherine Addison könyve ennyire jó, vagy már nagyon szomjaztam valami jó kis fantasyre. 

Bár azért azt már itt az elején le kell szögeznem, hogy ez nem hagyományos értelemben vett fantasy regény. Nincsenek kóborlások ebben a világban, nincs küldetés, se epikus csaták vagy izgalmas harci jelenetek, ahogy különös mitikus lények sem. Itt csupán egy, a királyi udvarból száműzött félig kobold, félig tünde fiúról van szó, aki nem mellesleg a tündecsászár fia. És ez a fiú, Maia egy nap mégis csak császár lesz, ugyanis az apja és örökösei mindannyian életüket veszítik egy léghajóbalesetben. Így ő, mint egyedüli és törvényes örökös kénytelen elfoglalni a trónt és nyakába venni a birodalom összes dilemmáját és baját. Ez a váratlan helyzet rengeteg új és ismeretlen dologgal szembesíti Maiát, aki eddig távol élt az udvartól, és semmiféle uralkodáshoz szükséges tudást vagy etikettet sem tanult soha életében, hiszen nem is számított rá sose, hogy egy nap ő hordhatja a koronát. 

A regény alapvetően Maia nem annyira fizikai értelemben vett, sokkal inkább lelki útját követi végig, ahogy a tudatlan és kissé megszeppent uralkodóból önálló döntéseket hozó, mások tiszteletét kivívó császárrá válik. Tehát a szó hagyományos értelmében nem egy cselekménydús könyvről beszélhetünk A koboldcsászár esetében, de a lelki folyamatok ábrázolását és az udvari intrikák közötti lavírozást mégis olyan izgalmasan és érdekfeszítően tálalja Addison, hogy egy percre sem unatkoztam az olvasás alatt. Hiszen Maia önmagára találását olyan gyönyörű ívben vezeti végig, hogy az tényleg tankönyvbe illő szerintem. 
Maia félig kobold származása és az abból adódó hátránya a tünde udvarban egy nagyon finoman, ám mégis érezhetően jelenlevő probléma, ami az idegenség, a másság kérdéskörét is hangsúlyossá teszi a történetben. Vártam, hogy ez a vonal nagyobb szerepet kap esetleg a történetben, nem csak a háttérben meghúzódó dolog marad. De sajnos nem így történt. És akkor például simán el lehetett volna hagyni a nők egyenjogúságával foglalkozó szálakat is. Bár szívügyem ez a téma, de nekem itt ez már kicsit olyan beszuszakolt vonalnak tűnt, ami nélkül is meglett volna a történet. Ebben a világban ugyanis a nők - egy bizonyos vagyonnal és hatalommal rendelkezők körében - nem választhatják ki a férjüket, hanem leginkább politikai házasságok köttetnek. Édesanyja szintén egy ilyen házasságnak volt az áldozata és emiatt élete végéig boldogtalan volt, hiszen a tündecsászár undorodott tőle - származása miatt is, meg az előző császárné miatt viselt gyásza miatt is. Maiaban mély nyomott hagyott édesanyja boldogtalansága, és ezért tiltakozik már császárként az elrendezett házasságok ellen, valamint a női szereplőket - mások számára meglepő módon - egyenrangúként, saját akarattal rendelkező egyénként tiszteli és aszerint is viselkedik velük. Ami persze, egyébként egy nagyon fontos és jó téma, viszont a női karakterek - ennek a szellemnek a mentén - miért maradnak mégis marginális helyzetben a történet szempontjából? Egy meghatározó vagy igazán hangsúlyos nőalak sincs - kivéve talán Maia anyját, aki halott.

Maia széplelke és igazságossága nemcsak a nőkre, hanem minden elnyomottra, elfeledettre és láthatatlan szolgára és alkalmazottra is kiterjed. Maia mindenkit önálló individuumként tisztel, és nem a rangját vagy a vagyonát nézi, hanem magát az embert. Ez az attitűd emeli ki őt végül apja árnyékából, ez a viselkedése mossa el mások szemében kobold származását. A sokszorosan hátrányos helyzetből induló fiatalember végül diadalmaskodik és megváltoztatja a lelketlen királyi udvart. Ez kicsit tündérmeseszerű végkicsengés, hiszen mint köztudott, a politikai játszmák még a tiszta és ártatlan, szívből idealista emberek lelkét is képesek szempillantás alatt bedarálni a folytonos megalkuvásokkal és lavírozásokkal az igazság szürke tartományaiban. De ez a kicsi meseszerűség és optimista végkicsengés mégis jól áll a történetnek, még akkor is, ha ez most talán nem tűnik annyira izgalmasnak vagy formabontónak.

Szóval Katherine Addison könyve tényleg nem egy hagyományos fantasy regény, igazából még világ felépítés se nagyon van benne. Erről a koboldok és tündék lakta világról éppen csak annyit tudunk meg, ami Maia szempontjából szükséges. Inkább az udvari intrikák, a politikai élet és persze Maia saját hangjának a megtalálása áll a történet középpontjában. Tényleg egy nagyon hangulatos regényről van szó, ami bár eléggé összetett a politikai vonal miatt, mégis a régimódi tündérmeséket idézi fel az olvasóban.



Katherine Addison: A koboldcsászár
The Goblin Emperor
Miks-Rédai Viktória
Gabo Kiadó
448 oldal

A Jane Eyre-eset

2019. szeptember 17., kedd


Szóval Jasper Fforde regénye olyan, mintha egy nyolcvanas évekbeli amerikai zsarus film forgatókönyvét odaadták volna egy irodalomprofesszornak, hogy kezdjen vele, amit csak akar. És tegyük fel, hogy ez az irodalomprofesszor nem adta volna tovább a szöveget egy filmelméletekkel foglalkozó kollégájának, nem is írt volna belőle tanulmányt se - bár megremegett a keze azért az írógépe felett -, hanem valóban kicsit átírta és felturbózta volna a dolgot a saját szája íze szerint. 

Aki így megalkotott volna egy olyan alternatív világot, ahol az irodalom központi jelentőséggel bír. Olyannyira, hogy nem a vallási felekezetek kopogtatnak az ajtókon, hanem irodalmi csoportosulások, akik arról akarnak mindenkit meggyőzni, hogy a Shakespeare-daraboknak ki is volt valójában a szerzője. Vagy a speciális ügynökök nem drogok vagy más hasonló, „hétköznapi” holmik után kutatnak, hanem hamisított regények, ellopott kéziratok után.
Itt az igazi, velejéig romlott bűnöző nem plázákat vagy iskolákat robbantgat, hanem könyvszereplőket gyilkol, hogy az olvasóknak ne legyen többé örömük kedvenc regényükben. S Acheron Hades, e világ legmegátalkodottabb bűnözője nem is kisebb karaktert szemel ki magának, mint a mindenki által olyannyira kedvelt Jane Eyre -t… ám tervét nem lesz olyan könnyű megvalósítania, mint hitte, mert egy olyan ügynökkel találja szembe magát, akit nem ejtettek a fejére. Ő Thursday Next, aki szabadidejében mellesleg szenvedélyes III. Richard rajongó és akivel mindig ott van az Erő (vagy ha az nem is, de legalább a pisztolya biztosan…)

"A kormányok és a divatok mulandók, de Jane Eyre örök."

Emlékszem, hogy sok-sok évvel ezelőtt mennyire levett a lábamról ez a könyv. Mindenkinek erről meséltem, és ahogy múlt az idő, az élmény, a rajongás egyáltalán nem halványodott bennem. A mai napig az egyik legnagyobb talány számomra, hogy a sorozat miért nem folytatódott idehaza. Hiszen ez az univerzum tényleg a könyvszeretőknek íródott - csak mindenféle nyálas, instant könyvmoly-közhelyet nélkülöz. Helyette van viszont Irodalmi Detektívcsoport, klónozott dodók, könyvmoly-lárvák, amik nyilván kevésbé fennköltek, de legalább szórakoztatóak. Ez a világ vicces, eredeti és kellően agyament. És ezeket a megállapításaimat az újraolvasás után is tartom. És Acheron Hades még mindig a legmegátalkodottabb alternatív erkölcsű férfi, aki tudja miképpen lehet egy olvasni szerető embert szíven döfni. Már jelképesen (is) értve.
A könyv talán egyetlen hibája, hogy maga a cselekmény viszont tényleg olyan, mint egy nyolcvanas évekbeli amerikai zsarus film, annak minden kliséjével együtt. És ez néha picit kínos volt szerintem, főleg azért, mert maga a világ tényleg annyira egyedi és kreatív. További nagy kár, hogy  ez magáról Thursdayről valamint a háttértörténetéről sem mondható el. Kapásból vagy három karaktert is tudnék mondani, aki sokkal érdekesebb és eredetibb főszereplő lehetett volna. Thursday a leggyengébb pontja az egész regénynek, de ez se vegye el senki kedvét, mert ez az eszement könyvmoly világ szerintem bőven kárpótolja a klisés és kissé érdektelen főszereplőt.
És persze Fforde humora pedig az igazi díszkötés a történeten. Nem az a minden mondatban felbukkanó, a sztori végére kifáradó és erőltetett vicceskedés ez, hanem a pont jó helyen, pont megfelelően tálalt, amitől az éjszaka közepén is képes voltam röfögő nevetést produkálni.

Kétféle felfogás van érvényben az idő rugalmasságát illetően. Az egyik szerint az idő messzemenően hajlékony, a legapróbb esemény is megváltoztatja a Föld jövőjének lehetséges alakulását. A másik nézet szerint az idő merev: hiába próbáljuk eltéríteni, visszakanyarodik a determinált jelen felé. Megjegyzem, engem nem izgatnak az efféle részletkérdések. Én nyakkendőket adok el azoknak, akiknek nyakkendő kell.
Nyakkendőárus a Victoria állomáson, 1983 júniusa

Szóval, ha egy fantáziadús, igazán eredeti történetet keresel, és amúgy szereted mondjuk a Halálos fegyver akárhány részét, és eléggé bírnád, ha egy irodalomprofesszort rászabadítottak volna egy zsarus film forgatókönyvére, akkor Jasper Fforde sorozatát neked írták.
Meg nekem.
És amúgy mondtam már, hogy a második részben a Szép reményekbeli Ms. Havisham lesz Thursday nyomozópartnere? Gondoltam, azért megemlítem, ha esetleg a bejegyzés nem csinált volna kellően kedvet.



Jasper Fforde: A Jane Eyre-eset
The Jane Eyre Affair
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Láva Könyvkiadó
382 oldal



Őszi megjelenések

2019. szeptember 13., péntek


Itt van az ősz, itt van újra...
...és érkeznek a jobbnál jobb megjelenések, így hát billentyűzetet ragadtam én is, hogy összegyűjtsem azokat a könyveket, amelyek valamilyen módon megragadták a figyelmemet. Jön új Stephen Fry könyv, a végéhez érkezik Ferrante Nápolyi-tetralógiája, újra kiadják Frank Herbert klasszikusát, A Dűnét és a XXI. Század Kiadó ismét beerősít pár megjelenéssel. Szóval, azt hiszem, lesz mit siratnia a pénztárcánknak, de legalább idén ősszel is bekuckózhatunk szuper, új megjelenésekkel (is) 
Na, szóval izgalmas ősznek nézünk elébe! 
Lássuk hát!


Sci-fi/Fantasy



Isaac Asimov: Én, a robot


Asimov szüleim nagy közös kedvence volt, amióta csak az eszemet tudom. Egyre inkább érdekel az Asimov által teremtett világ, úgyhogy hamarosan ráveszem magam, hogy megismerkedjek vele. Egyelőre Anya féltégla példányai kicsit elrettentenek, így lehet, egy rövidebb kötettel fogok kezdeni. 

A ​robotika három törvénye
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba.

Ezzel a három egyszerű szabállyal Asimov mindörökre megváltoztatta a robotokról alkotott képünket. A sci-fi egyik megkerülhetetlen klasszikusának számító Én, a robot összekapcsolódó történetek füzérében mutatja be a robotok útját a primitív kezdetektől kezdve a nem is olyan távoli jövő tökéletességéig – ahol már jóformán az emberiségre sincsen szükség.
A novellákban találkozhatunk őrült, humoros és gondolatolvasó robotokkal, robot politikusokkal és olyan robotokkal, amelyek titkon irányítják a világot, és valamennyi történetet a tudományos tények és a science fiction jellegzetes keveréke jellemzi, ami Asimov védjegyévé vált.


Megjelent!

Frank Herbert: A Dűne

 
A Gabo SFF sorozatában nagyon menő új köntösben és új szerkesztéssel fog megjelenni Herbert klasszikusa. Ez meg Apukám legkedvencebb könyve valaha, amiről gyakran áradozik nekem, ha szóba kerülnek a kedvenc könyvek. Azt hiszem, ez egy jel, hogy most már akkor én is nekiduráljam magamat. 
 
 
Az Impérium tízezer éves békéjét veszély fenyegeti. A lakott planéták ezreit összefogó, feudális birodalom egymásnak feszülő erői – a császár, a rivalizáló Nagy Házak és az Űrliga – mind egy kietlen sivatagbolygó köré gyűlnek, hogy eldöntsék, ki birtokolja az óriási homokférgek és pusztító viharok által uralt világot. Ez ugyanis az egyetlen hely az univerzumban, ahol megtalálható az űrutazáshoz elengedhetetlen, tudattágító hatású fűszer, a melanzs. A hűbérbirtokért megütköző seregek csatájában felülkerekedő ház győzelme azonban nem lehet teljes, mert a mély sivatagban felbukkan egy próféta, aki mögött felsorakoznak az eddig lakatlannak hitt terület népének fanatikus légiói…
A Dűne – Frank Herbert klasszikussá vált regénye – minden idők legsikeresebb science fiction remekének számít, amely négy évtized alatt sem veszített népszerűségéből.
 
Megjelenés: 2019. novembere

Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány


Bár engem Paolini sorozata nem igazán ragadott magával anno, mert - itt most elnézést mindenkitől - nem igazán találtam eredetinek a koncepcióját, és elég gyermeteg is volt számomra epikus fantasyként. Mindenesetre a férjem nagyon szereti, így ezzel a kötettel tuti meg fogom lepni majd. 
 
A ​vándor és az elátkozott gyermek, ráolvasás és varázslat – és persze sárkányok
Isten hozta önöket Alagaësiában!
Eragon egy éve indult el, hogy megkeresse a megfelelő helyet a Sárkánylovasok új nemzedékének. Azóta fuldoklik a feladatok tengerében: fel kell építeniük egy hatalmas sárkányvárat, egyezkednie kell a szállítókkal, őrizni a sárkánytojásokat, gyógyítani a megőrült sárkányszíveket, összebékíteni a nagyképű tündéket a harcias urgalokkal… soha nem ér a végükre. Az aggódó Saphira, az Eldunarí segítségével úgy próbálja elvonni a figyelmét, hogy megmutatja neki, hol jár és mit csinál a testvére. Felbukkan Angela, a füvesasszony is, Elvával, az elátkozott gyermekkel, az urgalok énekmondója pedig elmesél egy régi, de tanulságos történetet a sárkányról, a bosszúról és a megbocsátásról. A füvesasszony visszaemlékezéseit ihletője, Angela Paolini írta.
Akinek hiányzott már Alagaësia, Eragon és sárkányok, az most visszatérhet Christopher Paolini ki nem apadó képzeletében Az örökség-ciklus világába.

Megjelenés: 2019. október 1.

Életrajz


Marie Benedict: Hedy Lamarr, az egyetlen nő

 
Még sose hallottam korábban Hedy Lamarról, de a fülszöveg alapján mindenképpen érdemes a megismerésre. Plusz Szofisztikált Macska is csudajókat mondott róla, neki meg mindig hiszek. 
 
A ​zsidó családból származó Hedwig Kiestler csodálatos szépség, aki Sissi császárné szerepében azonnal magára vonja a náci fegyvergyáros, Fritz Mandl figyelmét. Abban a reményben, hogy ezzel megóvja életét, feleségül megy a férfihoz, aki nyíltan beszél előtte üzleti ügyeiről és a nácik fegyvereiről. Sejtelme sincs, hogy az asszony, akivel összekötötte az életét, nem csak káprázatosan gyönyörű, de elképesztően okos is, s nem hogy érti, amiről beszélgetnek, de kifejezetten érdeklik a hadi fejlesztések.
A II. világháború előtt sötét fellegek gyülekeznek Hedy feje felett: férje egyre inkább kontrollálni akarja őt, a németek pedig megszállják Ausztriát. Hedy számára világossá válik, hogy menekülnie kell: nem csak saját, személyes érdekében, hanem azok érdekében is, akiknek a sorsa megpecsételődött a nácik előretörésével. Hedy ugyanis olyan tudás birtokában van, amely milliók életét mentheti meg.
Elképesztő és igaz történet egy nőről, aki ünnepelt dívaként nem csak Hollywoodot hódította meg, hanem a férfiak által uralt tudományos világban is helyt állt.
Marie Benedict a Boston College-ban történelmet és művészettörténetet tanult, majd a bostoni jogi egyetemen jogot hallgatott. Több mint tíz évig dolgozott ügyvédként, de mindig is arról álmodott, hogy olyan nők élettörténetét írhatja meg, akiknek a sorsa és élete méltatlanul elfeledett. A Hedy Lamarr, az egyetlen nő című regénye a magyar származású, ünnepelt hollywoodi színésznő és feltaláló, Hedy Lamarr életén alapul, aki a nácik által megszállt Ausztriából először Londonba, majd az Egyesült Államokba emigrált. Az asszony nem csak hihetetlenül szép, de meglehetősen intelligens is volt. A szövetségesek hadászati eredményeit segítendő George Antheillel közösen a hadi torpedók rádiófrekvenciájának zavarására alkalmas találmányt fejlesztettek ki, amelyet szabadalmaztattak is.

Megjelent!



David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére


Az 1950-es évek közepén született Egy ifjú természettudós történetei Állatkerti gyűjtőutak című könyvének sikere után az 1960-as évek elején az ifjú David Attenborough újabb utakra indul. Ezúttal Madagaszkárt, Új-Guineát és a Csendes-óceán térségét, valamint az ausztráliai Északi területet keresi fel filmes stábjával. Kalandos utazásairól olvasva megismerjük többek között Pentecost szigetének toronyugróit, az ősi tongai királyi kavaceremóniát, és olyan különleges állatokat is, mint a paradicsommadarak, a kaméleonok és a szifakák. A bőséges képanyaggal és térképekkel ellátott kötet szellemes, könnyed és áradóan mesélő stílusával méltán varázsolja el olvasóját.
 
Megjelenés: 2019. szeptember 16.


 

Történelmi


Graham Moore: Az éjszaka fénye


1888, ​New York. Ugyan az utcákat még gázlámpák világítják meg haloványan az éjszakában, de az elektromos fény csodája már megszületőben van. Hatalmas vagyon ütheti annak a markát, aki elsőként fog egész városokat fényárba borítani, a verseny pedig igencsak kiélezett. Paul Cravath, a Columbia Egyetemen frissen végzett, tapasztalatlan ügyvéd váratlanul kerül e csatározások kellős közepébe: George Westinghouse bízza meg egy megnyerhetetlen üggyel. Westinghouse Thomas Edisonnal áll perben, a tét egymilliárd dollár, a kérdés pedig, hogy ki találta fel az izzólámpát, és kinek áll jogában az egész országot meghódítani vele?
Az ügynek köszönhetően Paul betekintést nyer a társadalom legfelsőbb rétegébe – a rongyrázós partikba, a Gramercy Park nemesi villáiba és a zárt ajtók mögött történő sötét üzelmekbe. Edison ravasz és veszélyes ellenfél, saját kémhálózatot működtet, a zsebében vannak az újságok és maga J. P. Morgan támogatja. Ezzel szemben Westinghouse-nak szinte semmije sincs a meggyőződésén kívül: Paullal együtt egy Nikola Tesla nevű szerb tudóstól várják a csodát, aki a nyelvet meglehetősen rosszul beszéli és társaságban furcsán viselkedik. Ahogy a fiatal ügyvéd egyre jobban beleássa magát az ügybe és egyre nagyobb kockázatot vállal, rádöbben, hogy minden érintettnek megvannak a saját kis játszmái, és senki sem az, aminek látszik. Ez pedig különösen nagy veszélyeket eredményezhet az egész országra nézve.
Graham Moore, a Kódjátszma Oscar-díjas forgatókönyvírójának történelmi regénye megtörtént eseményeken alapszik, és sokszor a leghajmeresztőbb jeleneteiben sincs egy szemernyi fikció sem. Az éjszaka fénye nem véletlenül lett hatalmas bestseller: nemcsak a nagy áramháború legfontosabb momentumait mutatja be letehetetlen stílusban, de döbbenetes képet fest egy olyan Amerika létrejöttéről, ami mindmáig ereje teljében létezik.

Megjelent!

Sarah Rose: Legendás lányok


Igazából Katherine pontosan felvázolta, hogy mi a bajom nekem is ezzel a borítóval illetve címmel, de ettől függetlenül szerintem egy nagyon izgalmas és érdekes kiadványt kaphatunk kezünkbe általa. 

Izgalmas ​kémtörténetek tele romantikával, küzdelemmel, kódnevekkel, felrobbantott vonatokkal, bátorsággal és sok-sok árulással – a Legendás lányok igaz történeteiből kiderül, mire képesek a nők, ha nemes ügyért kell harcba szállni.
A kötet szerzője, Sarah Rose a brit titkosszolgálat különleges egységének hosszú időre titkosított dokumentumait dolgozta fel. Az egyedülálló iratok, naplók, személyes beszámolók olyan hadműveletekről szólnak, amelyek során fiatal nőket képeztek ki arra, hogy a frontvonal mögé átdobva a megszállt Franciaország területén segítsék az ellenállás tevékenységét.
Az életüket nap mint nap kockára tevő fiatal ellenállók pontosan tudták, mi vár rájuk, ha a Gestapo kezei közé kerülnek – ami sajnos több esetben be is következett. Ám ennek dacára a bátor nők igyekeztek kitartani a fedőtörténetük mellett, és próbálták megúszni a letartóztatást, vagy elviselni a kínzásokat. Feladatkörükbe tartozott, hogy fogadják és rejtegessék a folyamatosan érkező szabotőr honfitársaikat, akadályozzák a nácik hadműveleteit, valamint információkkal lássák el a titkosszolgálatot – így a lányok igen fontos szerepet kaptak a pontosan hetvenöt évvel ezelőtti partraszállás, az ún. D-nap előkészítésében is.


Megjelenés: 2019. október 21.

Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve


Mi ​volt a menstruáció szerepe a nők oktatása szempontjából a 19-20. század fordulóján? Éltek-e szexuális életet a szűzkultuszban nevelt középosztálybeli lányok? Milyen testi tulajdonságokkal lehetett jól elkelni a házassági piacon? Miért volt erkölcstelen intézmény a szoptatósdajkaság? Mivel igyekeztek akkoriban orvosolni a meddőséget? Miért gondolták egészségre ártalmasnak az egyedülálló nők életét? Testi vagy lelki betegség volt-e a hisztéria? Hogyan viszonyultak akkoriban egy nőgyógyászati műtéthez? Korabeli vélekedések szerint miért nem lehet szerelemmel szeretni egy majd nyolcvanéves nőt?
Sok más forrás mellett dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő hagyatékában fellelhető századfordulós rendelési naplók képezik az egyik legfontosabb forrását ennek a könyvnek, ami – korabeli levelek, naplók, visszaemlékezések, orvosi és ismeretterjesztő források, valamint irodalmi művek segítségével – kamaszkortól időskorig kíséri végig a 19. század végén és a 20. század elején, egy paradigmaváltó időszakban élt nők életét. Megmutatja, hogyan tekintettek a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben abban a korban, amikor a nők társadalmi szerepének változása és a modern testtudatosság kialakulása jelentős változásokat hozott az addigi szemléletbe.

Megjelenés: 2019. október 4.

Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok


Gondolta ​volna, hogy a 18. században a hölgyek legyezőjükkel küldtek titkos üzenetet hódolóiknak? Vagy hogy az első melltartók az 1800-as évek elején végső soron a francia forradalomnak köszönhetően jelentek meg? Hogy kétszáz évvel ezelőtt a fogkefék vaddisznósörtéből készültek, és hogy a bugyi mint ruhadarab majd ezer évig nem is létezett? A Rizsporos hétköznapok gyönyörű képekkel illusztrált lapjain ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel találkozhat az olvasó, hisz ez a könyv – vagy inkább album – a divat- és testkultúra történeti gyűjteménye. De annál mégiscsak több: egy könyv, amely egyszerre szórakoztat és hozza közelebb, teszi átélhetőbbé az olvasó számára a történelmet. Azt a történelmet, amely kimaradt a tankönyvekből, a mindennapok történelmét. Koncentrálva ebben a kötetben elsősorban a 18-19. századi hölgyek budoár- és divattitkaira, hétköznapjaira, azokat a divat és a művészet szépségén, illetve a régi szokások báján keresztül bemutatva… És persze egy kis rizsporral meghintve.
Budai Lotti öt éve elindított Rizsporos hétköznapok című blogját tízezrek olvassák, és a blog Facebook-oldalát több mint 12 000-en követik nap mint nap. Az ott megjelenő tartalmak kiegészítése és újragondolása ez a gazdagon illusztrált, szemet gyönyörködtető kiadvány. A szerző korábban megjelent romantikus történelmi kalandregényei a garancia, hogy ezt a témát is szórakoztató formában tárja az olvasók elé.

Megjelenés: 2019. november 11.

Romantikus



Rose Tremain: Csend és zene


1629-ben egy fiatal angol lantművész, Peter Claire a dán királyi udvarba érkezik, hogy csatlakozzon az uralkodó, IV. Keresztély zenekarához. Hamarosan megtapasztalja, hogy ezen a helyen a végletek uralkodnak: a zenészeknek a királyi lakosztály alatti, fagyos pincében kell játszaniuk.
Szép arcának köszönhetően a király „angyala” lesz belőle. Szerelemre gyúl a király hűtlen és álnok felesége, Kirsten egyik udvarhölgye iránt. Érdekes belső konfliktust él át: a lelke üdvéért aggódik, miközben a szerelem is hajtja.
Rose Tremain meseszép története csupa kettősségre épül: fény és árnyék, gyengédség és erőszak, zene és csend fonódnak össze benne. A Gustav-szonáta írónőjének romantikus regénye igazi varázslat: egyszerre idézi fel Dánia sós levegőjét és kelti életre alkimista módjára majd' négyszáz évvel ezelőtti hőseit.

Megjelenés: 2019. október 7.

Michelle Marly: Édith Piaf és a szerelem dala


Bár van egy olyan érzésem, hogy ez csupán egy limonádékönyv, kicsit olyan Paula McLain-beütéssel, de azért Édith Piáfot eléggé szeretem. Úgyhogy ezt majd meglátjuk. 
 
Párizs, 1944. Miután véget ér Franciaország német megszállása, Édith Piafot kollaborációval vádolják a francia hatóságok, és az énekesnő attól tart, hogy fellépési tilalommal fogják sújtani. Miközben bizonyítani igyekszik, hogy ártatlan, megismerkedik Yves Montand-nal, egy sete-suta, de tehetséges fiatal énekessel. Tanítani kezdi, és a két sanzonénekesből hamar szerelmespár lesz. Az Yves oldalán megélt boldogság Édithet egy dal írására inspriálja. Így születik meg a La vie en rose (Az élet rózsaszínben) – a sanzon, amely legendássá teszi az énekesnőt.
Édith Piaf – akihez foghatóan senki sem testesítette meg az élet bátor akarását, és aki sem a művészetében, sem az életében nem ismert korlátokat.

Megjelenés: 2019. október 9. 

Rebecca Rosenberg: Mrs. London titkos élete

 
Charmian nélkülözhetetlen férje, a már befutott író, Jack London számára: írásra ösztönző múzsája, aki aztán legépeli, véleményezi, átírja, szerkeszti a kéziratait. Ám a férfi nemcsak a szakmai, de a magánéletében is kénytelen a feleségére támaszkodni – nagyra törő és újító gazdálkodási terveire számolatlanul szórja a pénzt, az alkoholban és drogban úszó baráti összejövetelek kikezdik az egészségét. Az asszony saját írói karrierje viszont háttérbe szorul, és Jacktől nem kapja meg mindezért cserébe azt, amire vágyik: hűséget, gyengédséget, figyelmet.
Megismerkedése Houdinivel, a híres mágussal lángra lobbant benne valamit, bár Charmian küzd, hogy elfojtsa magában ezt az érzést. Bess, a bűvész felesége a bizalmába fogadja őt, barátokká válnak. Houdini a szeretők sorába sem illene bele, veszélyesen többet jelentene annál.
Miközben körülöttük felperzseli a világot a nagy háború, Mrs. Charmian London a saját harcát vívja a vágyaival, az elvárásokkal és a saját lelkiismeretével.
 
Megjelenés: 2019. szeptember 16.
 

Humor/Abszurd irodalom


Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit


Az ​megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen!

Megjelent!


Miika Nousiainen: Gyökerek


Őszinte és humoros regény egy széthullott családról és a fogászatról. Arto Paasilinna könyveinek (magyarul: A nyúl éve, 1983; Az üvöltő molnár, 1998; Az akasztott rókák erdeje, 2006) és Aki Kaurismäki filmjeinek stílusában.
Pekka Kirnuvaara még gyerek volt, amikor az apja lement bevásárolni – és többé nem ment haza. Sok évvel később, egy gyökérkezelés során Pekka rájön, hogy balsorsú fogazata mellett van egy fogorvos féltestvére is, akit közös apjuk éppúgy elhagyott, mint őt. A fivérek együtt kelnek útra, hogy kiderítsék az igazságot apjukról. Kontinensről kontinensre vándorolva, sok kitérő után Ausztrália isten háta mögötti pusztaságában kötnek ki. A titkok feltárulnak, és új családtagok bukkannak fel – a gyökerek feltárása fájdalmas, de a Dél Keresztje alatt a kín enyhülni kezd. A Gyökerek egyszerre kacagtató és megható regény a családi kötelékekről, a gyökerekről és a gyökértelenségről, az otthonhoz és az identitáshoz való jogról, s az emberiség közös nevezőjéről.

Megjelent!

Stephen Fry: Mítosz


"Mítosz című könyvében Stpehen Fry újrameséli a görög mitológiát a kezdetektől Midász király történetéig. Az angol humorista e könyvében sem fukarkodik a szellemességgel: modern nyelvezetű előadásában a klasszikus történetek olykor felhőtlenül vidámak, máskor meghatóan szépek vagy éppen szívbemarkolóan szomorúak, és kivétel nélkül rendkívül szellemesek.
A könyv élvezetéhez nem szükséges háttérismeret vagy klasszikus műveltség: épp úgy nincs benne tudományoskodás vagy elvont bölcselkedés, mint ahogy a görög mitológiában sincs, „csak rabul ejtő, szórakoztató, közérthető és lenyűgözően emberi történetek halmaza”.


Megjelenés: 2019. november 21. 

 

Thriller/Krimi


Karen M. McManus: Ha a titok kiderül


A ​New York Times kihagyhatatlan bestsellerregénye a Lehull a lepel írónőjétől!
Echo Ridge egy amerikai kisváros. Ellery még sosem járt ott, de már mindent hallott róla. Ott tűnt el a nagynénje, amikor még csak 17 éves volt. Öt évvel ezelőtt pedig egy bálkirálynő meggyilkolása tette fel a helyet a térképre. És Ellerynek most oda kell költöznie, ráadásul a nagymamájához, akiről semmit sem tud.
A város kívülről tökéletesnek tűnik, de sok titkot rejteget. És még mielőtt a suli egyáltalán elkezdődhetne, egy rejtélyes valaki fenyegető üzenetet tesz közzé: megígéri, hogy a bál idén is ugyanolyan veszélyes lesz, mint öt évvel ezelőtt. Aztán, mintha csak ennek bizonyítása lenne, még egy lány eltűnik.
Ellery mindent tud a titkokról. Az anyjának is vannak; a nagyanyjának is. És minél több időt tölt Echo Ridge-ben, annál világosabb lesz, hogy mindenki rejteget valamit. És az a helyzet, hogy a titkok veszélyesek – és a legtöbb ember nem igazán tudja megtartani őket. Ezért is van, hogy Echo Ridge-ben úgy járja, az a legbiztosabb, ha minden rejtegetnivalódat megtartod magadnak.

Megjelenés: 2019. november 15.

David Lagercrantz: A lány, aki kétszer élt


A lány, aki kétszer élt a Stieg Larsson által elindított, zseniális „tetovált lány” sorozat utolsó része. A szerző, David Lagercrantz bevezet bennünket a politikai botrányok, hatalmi játékok és az orosz trollgyárak által manipulált gyűlöletkampányok világába, miközben megtudhatjuk, milyen fordulatokat tartogat a sors Mikael Blomkvist és Lisbeth…

Megjelenés: 2019. szeptember 30.










Jo Nesbo: Kés


"Harry Hole nincs jó bőrben. Élete minden szempontból kudarcba fulladt, ismét iszik, a főiskolai állásából is szélnek eresztették. Ugyan esélyt kapott az újrakezdésre az oslói rendőrség döglött aktákkal foglalkozó osztályán, de másra sem vágyik, mint hogy azokban az ügyekben nyomozzon, amelyek gyanúja szerint Svein Finnéhez, a sorozatos erőszaktevőhöz és gyilkoshoz köthetők, akit ő juttatott rács mögé.
Amikor Harry egy részeg éjszakán bekövetkezett filmszakadás után reggel felébred, a keze és a ruhája csupa vér. Ez jelenti a kezdetét annak a rémálomnak, ami még rá vár, és amihez foghatót elképzelni sem tudott volna. "

Megjelenés: 2019. október 31.




Soren Sveistrup: A gesztenyeember


Koppenhága külvárosban egy csendes októberi reggel a rendőrség egy fiatal, egyedülálló anya holttestére bukkan, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak: a nőnek levágták az egyik kezét, és a feje fölé egy kis gesztenyéből készült babát lógattak.
Az ügyet Naia Thulin, az ambiciózus fiatal detektív kapja. A partnere Mark Hess, a lelkileg kiégett nyomozó, akit nemrég rúgtak ki az Europolból. A nyomozók felfigyelnek a titokzatos, gesztenyéből készült figurára, ami elvezeti őket egy korábban eltűnt személyhez: a megtalált holttest Rosa Hartung politikusnő tizenkét éves lánya. De a Hartung-ügyet már rég lezárták, a mentálisan beteg férfi, aki anno bevallotta a gyilkosságát, már rács mögött van.
Ám nem sokkal ezután egy másik nőt is meggyilkolnak, és a gyilkosság helyszínén ismét felbukkan a kis gesztenyeember. Thulin és Hess gyanítja, hogy kapcsolat van a Hartung-ügy és a meggyilkolt nők között. De mi lehet az? Nincs sok ideje a nyomozóknak, Thulin és Hess gyakorlatilag versenyt fut az idővel, mert egyre valószínűbb, hogy sorozatgyilkosról van szó, aki korántsem fejezte be ámokfutását…

Megjelenés: 2019. szeptember 30.


 Kortárs irodalom


Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr kalandos élete


A ​macskákat sok író örökítette már meg a szépirodalomban, na de ki hallott már arról, hogy egy macska örökítse meg az emberi sorsokat, miközben elmeséli a saját nem hétköznapi életét. A kötet főhőse Szavelij, nem akármilyen kandúr: emberként gondolkodik, filozofál és érez, miközben teljesen macskaként viselkedik. Egy kimustrált Zaporozsec hátsó ülésén látta meg a napvilágot. Élt lakásban, mint elkényeztetett szobacica, de megszökött, mert meg akarta ismerni a nagyvilágot. Élt egy másik lakásban, de onnan is megszökött, miután szétcincálta a magát operaénekesnek képzelő papagájt. Tagja volt egy patkányfogó brigádnak a Tretyjakov képtárban, majd miután egy eszement szadista öregember kishíján az életét vette, kirgiz vendégmunkás fiúk vidám csapatába került. Azonban onnan is mennie kellett. Rövid időt töltött egy kolostorban tanyázó macskakolóniában, de a szabadságot választotta. Ekkor találkozik az igaz szerelemmel.
Emberi életek suhannak el kandúrunk mellett, megannyi történet, megannyi sors. Szerelmi csalódások, megkeseredett életek, szomorú sorsok és optimista, szabadságszerető macskák. Ott zakatol körülöttünk az épülő Moszkva, villamos csörömpöl, emberek sietnek, harangok szólnak az arany hagymakupolák alatt.
A szereplők, akár emberek, akár macskák, ízig-vérig húsvér figurák saját megismételhetetlen, különleges sorssal.
Mélységesen komoly és szép regény ez. Életről és halálról, örömről és bánatról. Macskákról és emberekről.

Megjelenés: 2019. november 7.
 

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak


„Az elesett magyar vidék féltérdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan a fent, az talán mégsem olyan jó.
Az elesett magyar vidék hősei nem vesztették el a derűt, és még szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni kocsonyát találni az ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen jó is az első nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök. Ugye, Gyöngyi? Figyelsz, Gyöngyi?
Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira mulatságos. Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök!

Megjelenés: 2019. október 4.



Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból


A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra.
De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet.
És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.

Megjelenés: 2019. október 21.

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk


Két ​fiú egy pokoli iskolában, Floridában…
A kis Elwood Curtis egy szegregált, feketék lakta városnegyedben nő fel és a szívébe zárja Martin Luther King szavait, miszerint „ő is van olyan jó, mint bárki más”. A szülei elhagyták, de nagyanyjának hála Elwood megmarad a jó úton és be akar iratkozni Tallahassee egyetlen fekete főiskolájára. De ebben a világban, az 1960-as évek elején, az USA déli államaiban egy fekete fiúnak egyetlen hibát is elég elkövetnie, hogy a jövője füstbe menjen. Elwoodot elítélik, egy Nickel Akadémia nevű javítóintézetbe kerül, amelynek küldetése, hogy „testileg, szellemileg és erkölcsileg képezze” a büntetett fiúkat, ezáltal „tisztességes, becsületes emberek” váljanak belőlük.
A Nickel Akadémia valójában groteszk kínzókamra, ahol a szadista nevelői kar veri és szexuálisan bántalmazza a diákokat, a korrupt dolgozók és a helybeliek ellopják az ennivalót és a készleteket. Elwood próbál dr. King hangzatos kijelentésébe kapaszkodni, miszerint: „Vessetek minket börtönbe, mi akkor is szeretni fogunk benneteket.” Barátja, Turner szerint azonban ebben a romlott világban csak az úszhatja meg, aki maga is trükkökhöz folyamodik.
Elwood idealizmusa és Turner szkepticizmusa közt támadó feszültség olyan döntéshez vezet, amelynek következményeit évtizedeken át viselik. Colson Whitehead regénye igaz történeten alapul. Ez a floridai javítóintézet száztíz éven át működött és nyomorította meg gyerekek ezreinek életét. A Nickel-fiúk bravúros teljesítmény: megsemmisítő, sodró történet, amely egy klasszis írót állít elénk.
Colson Whitehead Földalatti vasút című regénye elnyerte a Pulitzer- és a Nemzeti könyvdíjakat, és #1 New York Times bestseller lett.

Megjelenés: 2019. október 10.



Margaret Atwood: Testamentumok


A Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író, Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá – szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye – három gileadi nő elbeszélésére alapozva – tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe…
A regény még megjelenése előtt felkerült a Booker-díj hosszúlistájára, ahol a szerző már hatodszorra szerepel, és 2000-ben el is nyerte a díjat A vak bérgyilkossal. A zsűri elnöke, Peter Florence azt nyilatkozta a Testamentumokról: „A spoilerezés elkerülése és a kegyetlen titoktartási egyezmény miatt nem árulhatom el, ki, hogyan, miért, sőt azt sem, hol. Csak annyit mondhatok: rémisztő és lélegzetelállító könyv.”

Megjelenés: 2019. október 10.



Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete


"Némelyik ​nap csak úgy tovatűnik anélkül, hogy bármi nyomot hagyna, de vannak olyan napok, amelyekre egész életünkben emlékszünk.
Emlékszel az első csókra? A legfinomabb ételre, amit valaha kóstoltál? Vagy a frissen nyírt fű illatára egy verőfényes nyári napon?
Ha valami ingerli az érzékszerveinket, ha igába fogjuk az első élmények erejét, ha tudatosítjuk magunkban érzéseinket és érzelmeinket, valószínűleg sikerül megőrizni a boldog emlékeket.
De milyen összetevők alkotják ezeket a boldog emlékeket? Miért van az, hogy egy dallam, egy illat, egy íz vissza tud minket röpíteni valamihez, amiről azt hisszük, rég elfelejtettük? Meg lehet tanulni, hogyan alkossunk boldog emlékeket, és hogyan őrizzük meg ezeket mindörökre?
A boldogságkutatás eredményeit felhasználva Meik Wiking erre tanítja meg olvasóit. Adatok és naplók, interjúk és globális felmérések, tanulmányok és pszichológiai kísérletek eredményeire támaszkodva ez a könyv megmutatja, hogyan készíthetünk tökéletes pillanatokat, olyanokat, amelyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Olyanokat, amelyek átformálják énünket."

Megjelenés: 2019. október 18.



Elena Ferrante: Az elveszett gyermek története

Idén véget ér Ferrante fantasztikus trilógiája, ami egyszerre nagyon várós, mégis valahol szomorú.

Megjelenés: 2019. november 20.













Mesekönyv/Ifjúsági



Sylvie Misslin: Hahó, királyfi! Merre vagy? - Interaktív mesekönyv


Mi lehet unalmasabb, mint üldögélni a hercegnői lakosztályban és a mesebeli királyfira várni? Nem sok minden. Rozi és Lujzi is már torkig van a várakozással, ezért útra kel.
De merre induljanak, hogy a királyfi várához érjenek? Merre vezessen az útjuk? Az erdőn át vagy a patak mentén? Belépjenek a sötét barlangba, vagy másszanak fel a domb tetején emelkedő Sárkányvárhoz? Hallgassanak az ismeretlen vadászra, vagy kerüljék el a pókhálós titkos alagutat?
A kis hercegnők útkeresése kalandokkal, veszélyekkel teli, és olykor zsákutcába vezet. Segíts nekik választani a számtalan lehetőség között, és dönts te, amikor ők tanácstalanok! Keressétek meg együtt a szép királyfit! Vagy a csúnyát. Vagy valami egészen mást…
 
Megjelent!
 




Leiner Laura: Emlékezz rám!

Bár az eddig napvilágot látott értékelésekből elég egyértelműen kitűnik, hogy mindaz, ami idegesített a trilógia második részében, itt egyre csak fokozódni fog, és rettentően repetitív lesz az egész. Úgyhogy nem igazán tudom, mi legyen így a sorozattal... Talán, ha egyszer úgy adódik, elolvasom. De megvenni.. hát nem hiszem. Maximum könyvtárból.
De hej, mindenki másnak hajrá! Akinek tetszett a második rész is, biztosan ez is fog.
Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…
Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része.

Megjelent!





Katherine Rundell: Sophie és a tetőjárók


Díjnyertes ​Könyvek sorozatunkban olyan kötetek megjelentetését tűztük ki célul, melyek rangos gyerekirodalmi elismerésben részesültek.
Catherine Rundell regényének főszereplője Sophie, akit egyéves korában magához vesz a kissé szórakozott, ám nagylelkű londoni tudós, Charles. A kislány különleges nevelést kap: esti mese gyanánt Shakespeare-t olvasnak, a falakra üzeneteket írnak egymásnak, és Sophie tizenkettedik születésnapján fiákeren vágtázva fagylaltoznak az esőben.
Mindezt látva a Gyermekfelügyelőségi Hivataltól érkező savanyú Miss Eliott úgy gondolja, hogy Charles nem alkalmas arra, hogy Sophie gyámja legyen, és hivatalos levélben értesítik, hogy a kislányt árvaházba kell küldenie. Charles és Sophie Párizsba szöknek a törvény elől, mert a kislány meggyőződése, hogy eltűnt édesanyját ott fogja megtalálni.
Párizsban Sophie új barátra talál: Matteo beavatja őt a tetőjárás rejtelmeibe, és egy egészen új világ tárul fel a lány előtt. De vajon sikerül-e megtalálniuk Sophie édesanyját, mielőtt lelepleződnek és vissza kell menniük Londonba?

Megjelenés: 2019. szeptember 25.

 

 




 

Minden dolgok könyve

2019. szeptember 10., kedd


Elképesztően rövid, ám mégis benne lesz az év legütősebb könyvei között. Egy olyan ifjúsági regény, ami nem finomkodik, de nem is cifrázza túl a dolgokat, hanem a maga szomorú, kegyetlen módján mutatja be, milyen érzés is egy olyan családban élni, ahol az erőszak sajnos mindennapos. Azt hiszem, így tudnám a legrövidebben összefoglalni Guus Kuijer könyvét. 

Történetünk főszereplője, Thomas, aki nem kisebb elhatározásra jutott, minthogy könyvet ír. A címe: Minden dolgok könyve. Ebbe lejegyez mindent, ami vele történt vagy amit látott. Például, hogy a Jan van Eyck utcában úgy zuhogott a jégeső, hogy minden levél lehullt a fákról. Meg hogy egyik este az akváriumában levő víz vörössé vált. Vagy hogy a szomszéd néni boszorkány, legalábbis azt beszélik a környékbeli gyerekek, akik rettegnek tőle. Vagy azt, hogy az apja néha elveri őt is meg az anyukáját is.

A fura fogú öreg hölgy megkérdezte:
– Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, Thomas?
És Thomas azt felelte:
– Boldog. Boldog akarok lenni.  

Kuijer könyve gyermeki nyelven beszél erről a nehéz témáról, és talán pont ettől a tiszta és ártatlan hangtól lesz az egész történet még szomorúbb. Már ha ezt egyáltalán lehet fokozni. A kilátástalanság és a fizikai, lelki fájdalom szinte égeti a lapokat, nehéz nem elszorult szívvel olvasni bizonyos jeleneteket. Ám ahogy összebarátkozik Van Amersfoort nénivel, vagyis a környék boszorkányával, mintha elkezdene változni valami Thomasban és a környezetében is. 
A néni először kinyitja számára az irodalom kapuját, ami vigaszt és menekülést nyújt számára, valamint olyan hősökkel ismerteti meg őt, akiknek a történeteiből erőt tud meríteni, amikor szüksége van rá. Majd kinyitja Thomas otthonának az ajtaját is...

A regény többek között azért is nagyon fontos, hiszen valódi megoldási lehetőséget kínál a hasonló körülmények között élő olvasóknak. Hiszen az áldozatok, az agresszor állandó árnyékában a legritkább esetben fordulnak külső segítséghez. Talán beletörődtek helyzetükbe, talán jogosnak vélt büntetésként fogják fel, talán rettegnek, mit tesz velük, ha kiderül...talán... Annyi minden lehet, ami miatt az ilyen körülmények között élők nem kérnek segítséget senkitől, hanem a négy fal között tűrik, elviselik azt, ami velük történik. 
Igenis fontos megismertetni ezt a problémát már a fiatalabb olvasókkal is. Azért, hogy felismerje a saját helyzetét vagy akár másét. Hogy tudja, mik a ( nem feltétlen fizikai ) jelei annak, ha a barátját rendszeresen verik odahaza. Hogy tudja, ez igenis nem normális dolog. Senkinek sem szabadna rettegnie az otthonában. 
Az otthonnak mindenki számára a biztonságot kell jelentse. 

Guus Kuijer könyve egy zseniálisan megírt felszólalás a családon belüli erőszak ellen. Még akkor is, ha a való életben nem olyan könnyen megoldható a helyzet, mint Thomas családja esetében. De akkor is rendkívül fontos, hogy tudják a gyerekek (is), hogy egy családban sem szabadna ilyennek történnie.


Guus Kuijer: Minden dolgok könyve
Het boek van alle dingen
Forditotta: Wekerle Szabolcs
Kolibri Kiadó
126 oldal

#augusztus

2019. szeptember 4., szerda


Éljen, itt a szeptember, végre! 
Ami azt jelenti, hogy:
1. beköszöntött az ősz - ez az egyértelmű tény csakis fanfárt és babéresőt érdemel
2. vége az augusztusnak - viszlát jégkrém-hegyek, könnyed nyári rom-komok, szalonnasütögetések és kerti partik
     2. pont folyománya: ideje rátérni a könyves havi zárásra.

Szóval augusztus hónapban összesen kettő darab könyvet vásároltam. Az egyik S. A. Chakraborty: Bronzváros című regénye, ami már a megjelenése óta megfigyelés alatt van nálam. Annyira jól hangzott, de közben azért féltem tőle, hogy mégis csak egy mellényúlás lenne részemről (jaj, tudjátok mindig hogy van ez a nagyon felkapott friss megjelenésekkel), így inkább kivártam pár - számomra mérvadó - véleményt, és végül augusztusban engedtem a csábításnak. A másik könyv, ami hazajött velem, az pedig Joe Hill: Locke & Key képregény sorozatának első része. Nagyon kíváncsi vagyok, mert a képregény műfajával igazából még csak ismerkedési fázisban vagyok, de úgy éreztem, hogy ezt a történetet mindenképp olvasnom kell, mert nagyon birizgálja a fantáziámat. 

Augusztusban négy és háromnegyed könyvet olvastam el, ami a júliusi nullához képest csodálatos emelkedés. Madeline Miller: Kirké című regénye rángatott vissza a szokásos évi Nagy Nyári Olvasásiválságból, amit aztán követett Margaret Atwood Penelopeiája, majd a Minden dolgok könyve. Utóbbiról hamarosan érkezik a bejegyzés. Közben theodora #haviegyújraolvasáskihívásán nagyon fellelkesültem, hiszen mindig emiatt nyavalygok meg ígérgetek magamnak, hogy majd úúúgydeúúúgyújraolvasok valamit, ami nem Harry Potter, aztán évvégén mégis csak a Harry Pottereket tudom felmutatni mint újraolvasottakat. Szóval pont kapóra jött (köszönet Dóri!), és így ennek keretében egyik régi nagy kedvencemet, Jasper Fforde Jane Eyre-esetét olvastam újra, amit még mindig imádok. Erről is majd érkezik egy rajongó poszt, ha össze tudom szedni magamat. A háromnegyedig elolvasott könyv pedig Katherine Addison: A koboldcsászár című regénye, amit - ha minden jól megy és az univerzum vagyis a kisfiam is úgy akar, akkor ma este elolvasom az utolsó oldalakat is. És utána annyi, de annyi ötletem van, hogy mivel folytassam a kalandokat, amiket most nem fogok felsorolni, mert az utolsó pillanatban aztán úgyis más jön közbe.



Továbbá voltam könyvtárban, és beszereztem magamnak a szeptemberi csemegéimet is, amiket tervezek ugyan elolvasni, de aztán majd kiderül. Hazahoztam a két Lucy Strange kötetet, amit már hónapok óta láttam, hogy beszereztek, de csak mostanában került ki a polcokra, így szerintem én leszek az első olvasója ezeknek a könyveknek. És ez elég izgalmas dolog már önmagában is. Kivettem még a Sült zöld paradicsomot valamint Életünk legszebb nyarát is, mert most eléggé vonz ez a nyár végi kisvárosi hangulat. Valamint ott landolt még a kupacom tetején Louise O'Neill: Örökké tiéd című disztópiája, ami OlvaZsófi csatornáján tűnt fel nekem először, és azóta a listámon van. 

Aztán még ki kell emelnem, hogy összesen hét bejegyzés született augusztusban itt, ami a júliusi kettőhöz képest egészen jó emelkedés. A jubiláló posztsorozatomból egy van hátra, amit eredetileg még augusztusban akartam kitenni, de aztán az élet közbeszólt. De érkezik majd az is, addig itt csücsül a piszkozataim között. Rengeteg terv van egyébként a fejemben őszre - mindig így van ez, hogy valami mágikus módon a levelek hullásával egyidőben szabadulnak fel a kreatív energiáim - , remélem, hogy legalább a töredékét sikerül majd megvalósítanom. 
Úgyhogy gyerünk ősz, gyerünk!

A többiek augusztusáról:
 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS