2009. július 29., szerda

Skandináv mitológia megregényesítve


Joanne Harris: Rúnajelek
Elovastam: 2009. július 28.
"De az irdatlan csarnokot megtöltő csodák nem értek véget a jégcsapoknál. Pókhálóknál nem vastagabb finom hálókat látott, üvegvirágokat, amelyeknek dermedt párából volt a levelük, a falakból smaragdok és zafírok nőttek ki, és a márványnál simább padló többholdnyi területén akár egymillió királykisasszony is táncolhatott volna...
Hát még a fény! Tisztán, hidegen és könyörtelenül sütött. Ahogy hozzászokott a szeme, Maddy észrevette, hogy színjelekből tevődik össze, több ezer színnyomból, amelyek keresztül-kasul szelték a levegőt. Maddy még életében nem látott ennyi színjelet.
A ragyogásuk láttán elállt a lélegzete. Istenek, gondolta, Félszemű jele sziporkázó, Lokié még inkább, de csupán gyertyák a napsütésben.
Tágra nyílt szemmel, elámulva ment beljebb a barlangba. Minden lépésnél újabb csodák tárultak elé. Alig kapott levegőt, gondolkozni is alig bírt a csodálattól. Azután meglátott maga előtt valamit, ami egy pillanatra felülmúlta az addig látottakat. Durva szegélyű kék jégtömb volt, négy sarkán vékony oszlopokkal. Maddy közelebbről is szemügyre vette, majd felkiáltott, amikor a jég mélyére ágyazódva észrevett valamit...
Egy arcot"


A történet:

az örök álmodozó Maddy Smith születése óta a Káosz jegyét viseli a kezén. A vörös rúna hordozója különleges erők birtokosa, de a tizennégy éves lány még maga sem tudja, hogy mire képes. A rossz ómen félelmet kelt a babonás falusiakban, Maddyt kiközösítik, így a szintén számkivetett Félszeművel barátkozik, aki sokat tud a mágiáról és egy nap félelmetes és káprázatos világba vezeti a kislányt...

A Rend fanatikus szolgái végleg le akarnak számolni a Káosszal: felesküsznek, hogy kiírtják a babonákat, a varázslatokat, a meséket és az álmokat. A tündék, törpök, boszorkányok, koboldok ideje lejárt, számukra is beköszönt a világvége, hacsak Maddy nem lopja el az ősi istenek titkát, amivel hatástalaníthatja a Rend titkos fegyverét. Háború van: a Rend végleg elpusztíthatja a világot... most minden egy kislányon múlik.

Értékelés:

Akkor nézzük is az első bejegyzésemet!
A könyv külseje nálam mindig mérvadó - bár tudom, hogy ez egy kicsit felszínes hozzáállás, mert a belbecs az igazán fontos, de ez nekem mégis sokat jelent - szóval, akkor itt kezdeném a véleményemet. A könyv az Ulpius Ház Kiadó gondozásában jelent meg, s egy nagyon mutatós borítót adtak hozzá. A puhafedeles kötés is jó választás, tekintve, hogy egy könnyed olvasmányról van szó. Jó dolognak tartottam, hogy mivel a rúnaírás fontos szerepet játszik a regényben, mindig ha egy új rúnáról volt szó, akkor az megjelent a szövegben. Ez segítette a képzelőerőt, és végülis tanulni is lehetett belőle. Amit kicsit feleslegesnek tartottam, az a térkép, tekintve, hogy elég követhető helyszíneken játszódik a cselekmény. De persze a rajzok azért mindig feldobják a könyv esztétikáját, valószínű ezért is került bele. De amit abszolút hátránynak tartottam, magával a könyvvel kapcoslatban, az az ára volt. 4000 Ft (!!!), ami egy kicsit borsos ár véleményem szerint a szórakoztató irodalomért. De persze, a szépségért meg kell fizetni.

A külcsíny után nézzük a tartalmat: engem rögtön az ragadott meg a regényben (végső soron ezért is vettem meg), hogy a skandináv mitológiát dolgozza fel, ami nagy kedvenceim közé tartozik. Ez nekem már egy jó kiindulási pontnak ígérkezett. Az olvasása közben nagyon tetszett a fordulatos cselekmény, amit végig lehetett izgulni. Tetszett benne az is, hogy több szálon fut a cselekmény, amiket nagyon jól összekapcsolt egymással. Jó dolognak tartottam továbbá azt is, hogy a szereplői közül nagyon kevés a sablonos figura. A legtöbbjük nagyon árnyalt, nem mindig lehet tudni, hogy igazán mik a szándékaik, és hogy a végén végül melyik oldalon is fognak állni. (persze, ez alól kivétel a főszereplő, aki abszolút jó és ártatlan... de hát ez minden regényben így van nagyrészt). Úgy gondolom, ez volt a regény legjobb tulajdonsága, hogy alakjai igazán élőnek tekinthetők, s képesek meglepetést okozni.
A fülszöveg ajánlását egy kicsit megtévesztőnek tartottam, amelyben ezt a regényt A Gyűrűk Urához hasonlítja, ami korántsem igaz. Azért szerintem a két művet nem lehet nagyon egy lapon említeni, tekintve, hogy Harris regénye monumentalitásában meg sem közelíti Tolkien úr mesterművét. Ez inkább reklámfogás volt, de nagyon dühítő. Ha már hasonlítgatunk, akkor inkább Philipp Pullman Az Úr sötét anyagai trilógiájához tegyük, ahol az egyház szintén hasonló fényben tűnik fel, habár Pullamn regényében jobban ki van dolgozva ez a kérdés, s sokkal jobban a regény központi elemét adja. Harris regényében is szerephez jut, habár burkoltabban, mint Pullmannál, az egyház erőszakossága, a régi, elmúlt korok emlékét kiírtó hajlama. Talán ez volt a problémám Harris regényével: minden jó, érdekes dologból tett egy keveset a regényébe, de csak egy keveset, s így egy kicsit katymaszosra sikeredett, ha szabad így fogalmazzak. Van benne mitológia, de korántsem olyan sok amire az ember számított volna, van benne az egyház illetve a régi korok viszonyát feszegető kérdés, de mégse mer teljesen belemenni. Persze, kényes kérdés, meg kell hagyni. Nem sok embernek van bátorsága hozzá.

De ami számomra hiányzott, az a leírások kidolgozottsága. Szeretem elképzelni egy regény világát, de ezt ebben az esetben valahogy nem tudtam. Az események túl pörgőek voltak, s a leírások csak egy-egy lassabb pillanatnál jelentek meg, és nem tartottak sokáig. De persze, valószínűleg bennem van a hiba, vagy csak az, hogy mások voltak az elvárásaim. Megjegyzem, hogy Harristől még nem olvastam ezenkívül semmit se, szóval tényleg nem nagyon tudtam, mire számítsak. De azért a Csokoládé nem fog elmaradni a listámból! :-)

Összesítés:
Nagyon tetszett, de a leírások hiányosságai miatt csak 6 pontot kap a 10ből

Vélemények:

0 hozzászólás:

Related Posts with Thumbnails