Skandináv mitológia megregényesítve [ Joanne Harris: Rúnajelek ]

Joanne Harris: Rúnajelek
Elolvastam: 2009. július 28.

"De az irdatlan csarnokot megtöltő csodák nem értek véget a jégcsapoknál. Pókhálóknál nem vastagabb finom hálókat látott, üvegvirágokat, amelyeknek dermedt párából volt a levelük, a falakból smaragdok és zafírok nőttek ki, és a márványnál simább padló többholdnyi területén akár egymillió királykisasszony is táncolhatott volna...
Hát még a fény! Tisztán, hidegen és könyörtelenül sütött. Ahogy hozzászokott a szeme, Maddy észrevette, hogy színjelekből tevődik össze, több ezer színnyomból, amelyek keresztül-kasul szelték a levegőt. Maddy még életében nem látott ennyi színjelet.
A ragyogásuk láttán elállt a lélegzete. Istenek, gondolta, Félszemű jele sziporkázó, Lokié még inkább, de csupán gyertyák a napsütésben.
Tágra nyílt szemmel, elámulva ment beljebb a barlangba. Minden lépésnél újabb csodák tárultak elé. Alig kapott levegőt, gondolkozni is alig bírt a csodálattól. Azután meglátott maga előtt valamit, ami egy pillanatra felülmúlta az addig látottakat. Durva szegélyű kék jégtömb volt, négy sarkán vékony oszlopokkal. Maddy közelebbről is szemügyre vette, majd felkiáltott, amikor a jég mélyére ágyazódva észrevett valamit...
Egy arcot"

A történetről:

Az örök álmodozó Maddy Smith születése óta a Káosz jegyét viseli a kezén. A vörös rúna hordozója különleges erők birtokosa, de a tizennégy éves lány még maga sem tudja, hogy mire képes. A rossz ómen félelmet kelt a babonás falusiakban, Maddyt kiközösítik, így a szintén számkivetett Félszeművel barátkozik, aki sokat tud a mágiáról és egy nap félelmetes és káprázatos világba vezeti a kislányt...

A Rend fanatikus szolgái végleg le akarnak számolni a Káosszal: felesküsznek, hogy kiírtják a babonákat, a varázslatokat, a meséket és az álmokat. A tündék, törpök, boszorkányok, koboldok ideje lejárt, számukra is beköszönt a világvége, hacsak Maddy nem lopja el az ősi istenek titkát, amivel hatástalaníthatja a Rend titkos fegyverét. Háború van: a Rend végleg elpusztíthatja a világot... most minden egy kislányon múlik.

Értékelés:

Engem rögtön az ragadott meg a regényben (végső soron ezért is vettem meg), hogy a skandináv mitológiát dolgozza fel, ami nagy kedvenceim közé tartozik. Ez nekem már egy jó kiindulási pontnak ígérkezett. Az olvasása közben nagyon tetszett a fordulatos cselekmény, ami több szálon futott, és ezeket nagyon jól összekapcsolta egymással. Jó dolognak tartottam továbbá azt is, hogy a szereplői közül nagyon kevés a sablonos figura. A legtöbbjük nagyon árnyalt, nem mindig lehet tudni, hogy igazán mik a szándékaik, és hogy a végén végül melyik oldalon is fognak állni.  Úgy gondolom, ez volt a regény legjobb tulajdonsága, hogy szereplői hús-vér emberek benyomását keltik, és meglepetéseket tudtak okozni.

A fülszöveg ajánlását egy kicsit megtévesztőnek tartottam, amelyben ezt a regényt A Gyűrűk Urához hasonlítja, ami szerintem korántsem igaz. Teljesen más a kettő, maximum a fantasy szál, ami összekötő kapocs lehet köztük, de az is elég gyengécske. Fura marketinges fogás. Ha már hasonlítgatunk, akkor inkább Philipp Pullman Az Úr sötét anyagai trilógiájához tegyük, ahol az egyház szintén hasonló fényben tűnik fel, habár Pullman regényében jobban ki van dolgozva ez a kérdés, s sokkal jobban a regény központi elemét adja. Harris regényében is szerephez jut, habár burkoltabban, mint Pullmannál, az egyház erőszakossága, a régi, elmúlt korok emlékét kiírtó hajlama. Talán ez volt a problémám Harris regényével: minden jó, érdekes dologból tett egy keveset a regényébe, de csak egy keveset, pedig érdekes lett volna ezeket kicsit jobban kibontani. Van benne mitológia, de korántsem olyan sok amire az ember számított volna, van benne az egyház illetve a régi korok viszonyát feszegető kérdés, de mégse mer teljesen belemenni. Persze, kényes kérdés, meg kell hagyni.

De ami számomra hiányzott, az a leírások kidolgozottsága. Szeretem elképzelni egy regény világát, de ezt ebben az esetben valahogy nem tudtam. Az események túl pörgőek voltak, s a leírások csak egy-egy lassabb pillanatnál jelentek meg, és nem tartottak sokáig. Másfajta ritmushoz vagyok szokva - de nyilván, aki szereti a pörgős cselekményeket, annak ez tetszeni fog.

Összesítés:

Nagyon tetszett, de a könnyedsége  miatt csak 6 pontot kap a 10ből