2009. augusztus 13., csütörtök

Ifjú író tollából


Chrisopher Paolini: Eragon - Az Örökség I.

kiolvastam: 2009. augusztus 12.

"A sárkány azonnal elrúgta magát a földtől. A bámészkodók megtántorodtak hatalmas szárnycsapásainak szelétől. A föld zsugorodni kezdett. Eragon mélyeket lélegzett, szorosan átölelte sárkánya nyakát. Mit csináltál? kérdezte halkan
Reményt adtam neki. Te pedig jövőt.
Annak ellenére, hogy Saphira ott volt mellette, Eragon hirtelen magányosnak érezte magát. Olyan idegen volt a környezet- most először fogta fel igazán, milyen messze van az otthonától. Noha az otthon elpusztult, a szíve mégis ott maradt. Mivé lettem Saphira? , kérdezte. Még csak most élem férfikorom első évét, mégis a vardenek vezérével tárgyalok, Galbatorix üldöz, Morzan fiával utaztam - és most áldást kérnek tőlem! Miféle bölcsességet mondhatok az embereknek, amit ne tudnának nélkülem is? Miféle hőstetteket hajthatok végre, amelyeket nem tudna sokkal jobban elvégezni egy hadsereg? Ez őrület! Vissza kéne mennem Carvahallba, Roran mellé.
Saphira sokáig hallgatott, de amikor megszólalt, nagyon gyengéd volt a hangja. Fióka vagy. Fióka, aki most küzdi ki magát a tojásból. Lehet, hogy éveim számát illetően fiatalabb vagyok nálad, de a gondolataim idősebbek. Ne aggódj eme dolgok miatt. Békülj meg azzal, hogy ott vagy, ahol vagy, és azzá lettél, amivé lettél. Az emberek sokszor tudják mit kell tenniük. CSak annyit kell tenned, hogy megmutatod nekik az utat - ez a bölcsesség. Ami a hőstettedet illeti, egyetlen hadsereg se adhatta volna meg azt az áldást, amit most mondtál el.
De hiszen az semmiség volt!, tiltakozott a fiú. Majdnem semmi.
Nem így van. Amit láttál, az egy másik történet, egy legenda kezdete. Gondolod, hogy ez a gyermek beéri azzal, hogy kocsmárosné vagy parasztasszony legyen, amikor a homlokán ott a sárkánycsillag és a szavaid ott lebegnek felette? Alábecsülöd az erőnket és a sors hatalmát"

Miről szól a regény? Az árván maradt, apjáról mit sem tudó Eragont nagybátyja neveli egy eldugott faluban. A tizenöt éves fiú (éppen ennyi volt a szerző is, amikor elkezdte írni a könyvet) egy éjszaka vadászat közben tükörsimára csiszolt, rejtélyes kék követ talál, amely utóbb sárkánytojásnak bizonyul, és egy kék sárkány kel ki belőle. Ezzel Eragon élete egy csapásra megváltozik. Mint a sárkány gazdája, a Lovasok rendjébe emelkedik. A legendás Sárkánylovasok előző nemzedéke elpusztult a gonosz és rettentő mágusi hatalommal bíró Galbatorix király elleni harcban. Most az egyszerű falus sihederre hárul a feladat, hogy megszabadítsa országát a kegyetlen zsarnokságtól. Segítője Saphira, a nőnemű sárkány, akivel gondolatátvitel útján kommunikál, és Brom, a rejtélyes öregember, a múlt titkainak tudóa, aki a varázsláshoz is ért. Hosszú út áll előtte, tele izgalmakkal és felfedezésekkel -egy olyan világban, amelyet Tolkien könyveiből ismerhetünk, ed amely friss életre támad, új vonásokkal gyarapodik, és egy szeretnivaló fiatal hőssel ajándékoz meg bennünket a kitűnő kamasz, Chritopher Paolini könyvében.

Értékelés:

Nehéz helyzetben vagyok ennek a könyvnek az értékelésével... Amikor letettem a könyvet még akkor is kettős érzések kavarogtak bennem. No, de kezdjük ott, ahol szoktuk: a külcsínynél.

Magyarországon az Európa Könyvkiadó gondozásában jelentek meg Paolini könyvei.Mind a három jó vaskos kötet ( az Eragon 514 oldal), amik az eddig megszokott regénymérethez képest egy picit nagyobbak. Na, de nem kell tőle megrettenni, mert viszonylag nagy méretű betűtípust használtak és a fejezetek igen rövidek (a leghosszabb talán 15 oldal), szóval nem olyan hosszú a könyv, mint amilyennek első látásra gondolnánk. Bátran ajánlom a fiatalabbaknak is!
A borítója nagyon szépen megtervezett, színösszeállítása Saphirára, Eragon sárkányára utal, akinek a képe egyébként ott díszeleg a borítón. A belső oldalon Alagaesia, Eragon világának térképe található, ami megkönnyíti Eragon és sárkánya útjának követését. Összességében elmondható, hogy nagyon jól megtervezett könyvről van szó, aminek nagysága, vastagsága nem teszi kényelmetlenné az olvasását.

Na, most jöjjön maga a regény! Ez a nehéz feladat... Talán kezdjük ott, hogy mi tetszett benne: jó volt a fordulatokban bővelkedő cselekmény, ami nem nélkülözte a leírásokat, de persze nem vitte őket túlzásba. Azt hiszem elmondhatom, hogy Paolini megtalálta a tökéletes egyensúlyt a történések és a leírás közt. Egyszer sem unatkoztam rajta, de mégis adott annyi támpontot a környezet megfestésével, hogy bele tudtam magam élni abba a világba, ami mellesleg varázslatos, a tizenéves korosztályt, s még az idősebbeket is, rabul ejtheti.
Meglepetésemre a főszereplő is nagyon jól kitalált, valóságosnak mondható jellemmel rendelkezik! Hol van Rowling folyton értetlenkedő, magát mindig a szerencsére bízó, sosem tanuló Harry Pottere! Eragon teljesen más: sosem a jószerencse menti meg őt vesztétől, hanem őmaga. Küzd, és mindig tanulni akar, és persze nem olyan álszerény, mint Harry. De ne egy eszményített hőst képzeljünk magunk elé! Neki is megvannak a hibái, ám azok megbocsájthatóbbak, mint az ifjú varázslótanoncéi... A könyv végére egész szimpatikus lett nekem. Megszerettem.
Na, és persze ott van még Paolini ötletessége! Sokszor vannak benne olyan fantasztikus dolgok, amik továbbgondolásra sarkallják az olvasót. És ez egy jó könyv védjegye...

De persze hova lenne az ember hibák nélkül? Paolini regénye ellen viszont a sok utánzás szól... Nem építkezés, hanem utánzás... Nagyon, talán túl sokat is merített Tolkientól illetve Anne McCaffrey-től, aki a Pern sárkánylovasai című könyv szerzője. És persze jelentős mértékben kölcsönzött Ursula K. Le Guin -tól is, a varázslás mibenlétét illetően... Intertextualitás ide, intertextualitás oda, ez engem igen is zavart. Nem is kicsit. De talán, ami a legzavaróbb, az az úgynevezett halandzsa nyelv, ami felbukkan a párbeszédekben és a földrajzi neveknél is. Nagyon idegenkedtem ettől... és persze ne is beszéljünk ennek a nyelvnek a sokszor indokolatlan használatáról.
Ami még említésre méltó negatívum, az talán a stílus... habár, nem vagyok benne biztos, hogy ez a problémám. Zavar a sok tőmondat. Jó, persze a hosszú, fél oldalon átívelő hosszúságú mondatokat se szeretem, de viszont az se jó, ha minden második vagy harmadik mondat 3-4 szó hosszúságú. Jó, persze, lehet hogy kicsit túloztam, de akkor is túl sok a túl rövid mondat. Emiatt néha egy iskolás fogalmazás benyomását keltette bennem. Jó, persze, tizenöt éves volt, amikor írta, és inkább a fiatalabbaknak szól. Ez azt hiszem egy jó ellenérv a panaszkodásomra. És a stílus kritikájához még hozzá tartozik a sárkány és Eragon viszonyának lefestése... nem tudom... számomra sokkal hamisabbnak tűnik a dolog, ha úgy fejezzük ki a kapcsolatukat, hogy egymásnak elmondják: "Szeretlek, kicsim"... Persze, kettejük esetében nem szerelmi kapcsolatra kell gondolni... Tudni kell, hogy a sárkány és lovasa a kiképzés során eggyé válnak szelllemileg. Ez olyan lélektárs viszony. Na, de kanyarodjunk vissza: sokkal igazabbnak hangzik egy kapcsolat mélysége, ha nem egyenest van kimondva a viszony, hanem árnyalják, tettekkel, érzésekkel jelenítik meg. De nyilván ez is az író fiatalságának számlájára írható.

Összegzés:
Elmondhatjuk, hogy egy igazán jó ifjúsági regénnyel van dolgunk, ami bár nem alkotott nagyon újat a fantasy műfajban, mégis bátran ajánlom a tizenéves korosztálynak, és unaloműzőnek a nagyobbaknak. A kiadó igazán jó munkát végzett, és a fiatal író is, habár fiatalsága és valószínű kevés írói tapasztalata miatt akadt pár negatívum az olvasása közben. A regény 5 pontot ért el az értékelésben.

Vélemények:

0 hozzászólás:

Related Posts with Thumbnails