Hölgy mókussal és seregéllyel

Szeretem a történelmi regényeket, a Tudor-korról szólóakat még inkább. Bár teljesen fanatikusnak nem mondanám magam, de ha az utamba akad egy olyan könyv vagy film, esetleg dokumentumsorozat, akkor én biztosan nem állok ismerkedésünk útjába. S ha ehhez még hozzáveszem azt is, hogy mennyire magukkal tudnak ragadni az olyan fikciók, amelyek egy-egy műalkotás megszületésének körülményeit állítják középpontjukba, akkor igazán rá lehet csodálkozni, hogy vajon miért is nem került kezembe már jóval hamarabb ez a könyv. Én se tudom az okát. Igazából rajta volt a képzeletbeli "majd-egyszer-ezt-is-elolvasom" listámon, de szerintem egy jó ideig még biztos ott lett volna rajta - sok-sok más könyvvel egyetemben - , ha egy angyalka nem röpíti el csodaszépen és gondosan becsomagolva a karácsonyfám alá. (az angyalkának még egyszer hatalmas köszönet! :-) ) Ahogy befejeztem a Zafírkék olvasását, szinte rögtön neki is kezdtem ennek a regénynek, hogy ezzel pihenjek a két ünnep között. S azt hiszem, mondanom sem kell a bekezdés első mondatainak fényében, hogy mennyire, de mennyire megtetszett Vanora Bennett könyve!

1527-ben veszi kezdetét a történet, amikor ifjabb Hans Holbein Angliába utazik, hogy megfesse Thomas More (avagy: Morus Tamás) családi portréját. A regény középpontjában Meg Giggs áll, More fogadott lánya, akinek a kegyeiért két férfi is verseng: az egyik egy bizonyos John Clement, More lányainak korábbi házitanítója, a másik pedig  maga Holbein, akit elkápráztat a lány intelligenciája és műveltsége. A történelmi események és a More család élete szorosan összefonódik ebben a regényben, ez a két szál szinte elválaszthatatlan egymástól. Meg történetén keresztül bepillantást nyerhetünk a változás szelét átélő Anglia forrongó hangulatába, amikor a katolikusok ádáz harcot vívtak a lutheránusokkal; amikor máglyára küldtek embereket vallási hovatartozásuk miatt; s ekkor történt, hogy VIII. Henrik úgy döntött, hogy feleségül veszi Boleyn Annát, így szakított a katolikus egyházzal.


Igazából ez csak egy nagyon nagyvonalakban felvázolt cselekmény, hiszen annyi minden történik ezalatt a közel hatszáz oldal alatt. Jó persze - nem egy akciódús könyv, inkább lassú folyású, de én mégsem unatkoztam rajta egy percet sem. Az írónő szerintem nagyon jól bánik a regény időkezelésével: tudja hol kell kisebbeket-nagyobbakat ugrani az időben, hol érdemes egy kicsit még tovább időzni, hogy a lassú folyású cselekmény ellenére is azt érezzük, hogy tartunk valamerre, és nem csak lődörgünk erre-arra a közel hat év alatt. Stílusát tekintve én is azok táborát gyarapítom, akik Philippa Gregory-hoz és Tracy Chevalier-hez hasonlították, utóbbi írónő művei közül nekem folyton A hölgy és az egyszarvú ugrott be olvasás alatt, annak volt ehhez hasonló hangulata. A szereplőkkel is hasonló viszonyba kerültem, mint az említett regénynél: igazából egyikük sem került közel hozzám, végig megtartottuk a három lépés távolságot. De szerintem nem volt ezzel baj: tényleg olyan érzésem volt, mintha egy kosztümös filmet néznék. A szereplők szempontjából nekem a szimpátiánál sokkal fontosabb az összetettség és/vagy a hitelesség - s az utóbbi szerintem nagyon is jellemző ennek a regénynek a karaktereire. Egyik sem lépett ki szerepéből; tudtam, hogy mit miért tesznek, sejtettem a reakcióikat... azt hiszem, egy hiteltelen momentumra sem emlékszem, s ez nálam a jól felépített karakterek egyik védjegye.

Vanora Bennett szerintem nagyon jól összegyúrta a fikciót és a történelmet, és jó volt felfedezni a kapcsolódási pontokat A másik Boleyn lány című regénnyel. Az ilyesmiket meg különben úgy szeretem! Teljesen olyan érzésem van ilyenkor, mintha a könyvek szereplői tényleg egy közös univerzumban léteznének, s a sok-sok történet valójában mind kapcsolódik egymáshoz valahogyan, valamilyen formában - s ezen kapcsolódási pontok felfedezésekor mindig rámtör egyfajta "halleluja"-érzés. Ne kérdezzétek miért. Mert igen. No, de visszatérve a regényre: sok-sok érdekes adalékkal bővítette történelmi tudásomat erről korszakról, különösen Thomas More -ról, akiről korábban körülbelül kettő mondatot tudtam volna elmondani na, jó esetleg hármat , de most már ha a Legyen Ön is milliomosban vele kapcsolatban tennének fel egy kérdést, nagy valószínűséggel meg tudnám válaszolni. vagy nem

Kicsit meglepő volt különben, hogy a narrátorok száma legalább eggyel több volt, mint amire számítottam. Én teljesen abban a hitben voltam az első ötven oldalig, hogy Meg meséli tele ezt a hatszáz oldalt. Igazából, az első pár ilyen narrátor-váltásnál okozott ez csekély értelmemben kavarodást, mert olyan hirtelen, és mindenféle előjel nélkül következett be, hogy tényleg időm sem volt felkészülni rá, és emiatt még akkor is azt hittem, hogy Meg beszél, amikor nem is... persze, aztán hamar rájöttem, hogy nem oké a dolog, mert kicsit értelmetlenné vált az a bekezdés, így rögvest korrigáltam magam, és kénytelen voltam visszalapozni pár oldalt. Mindegy, igazából ez tényleg semmiség, hiszen később már nem volt ezzel gond.

Vanora Bennett regénye mindenesetre nagyon jó kikapcsolódást nyújtott, őszintén bevallom, hogy nekem még A másik Boleyn-lánynál is jobban tetszett, mert tényleg olyan jól ötvöződött benne minden olyasmi, amit szeretek ebben a műfajban - és ráadásul mindenfajta giccsességet nélkülözött.  Így hát bátran ajánlom a történelmi-romantikus regényeket falóknak, a Tudor-fanoknak vagy a festészet kedvelőinek. Vagy csak úgy.

Vanora Bennett: Hölgy mókussal és seregéllyel
Eredeti cím: Portrait of an Unknown Woman
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadó: Geopen
Oldalszám: 608