Februári feljegyzés

Akárhányszor leülök a gép elé mostanában csak bámulom az üres lapot, és egyszerűen képtelen vagyok megfogni a gondolataimat, csak cikáznak a fejemben össze-vissza, és folyton elszöknek, mikor mondatokká akarom fűzni őket. Pedig annyi mindenről szeretnék én ide írni és mesélni! Mert bár a blogom ezévi bejegyzéseinek számát tekintve nem látszik, de valójában nem tétlenkedtem az olvasás terén: elolvastam Umberto Eco és Jean-Claude Carriére beszélgetéseit; betekintettem ismét Dickens világába, s a Szép reményeket rögtön a szívembe zártam; utána Jean Webster egyik regényének segítségével varázsolódtam el, és elhatároztam, hogy ha nagy leszek, akkor Sally McBride szeretnék lenni... az Emily Bronte verseskötetnek is hamarost a végére érek pedig annyira nem szeretném, hogy vége legyen, mert csodaszép! , és ráadásul - egy hónap késéssel ugyan, de hát nem is én lennék... - Tolkien születésnapja alkalmából éppen Zsákos Bilbóval kalandozom Középfölde tájain, és pont most készülünk rálépni a Bakacsinerdőn keresztülhaladó ösvényre...

Szóval, lennének kalandjaim, amiket el kéne regélnem, és elhatározásom szerint el is fogom! Csak kéne valami, ami megfogja futkározó gondolataimat... vagy ami képes megállítani a körülöttem levő rohanó időt, hogy nyugodtan futhassak a gondolataim után, és ne kelljen közben gondolnom a percekre, órákra.