2010. augusztus 26., csütörtök

Mérgeknek kertje



Maryrose Wood: Méregnaplók


kiolvastam: 2010. augusztus 26.

A XVIII. században járunk, Angliának egy kis eldugott szegletében, ahol zavartalan a csend, csak a szél játékát lehet olykor hallani. Itt él főszereplőnk, a tizenhat éves Jassemine is, édesapjával, s magányosan tengetik napjaikat ennek az eldugott szegletnek a még eldugottabb részében. Édesapja élvezi ezt az életet, hiszen így zavartalanul szeretett növényeinek szentelheti munkáját, hiszen ő saját bevallása szerint kertész - bár, a patikárius szerepét is betölti. Szabadidejében - amiből valljuk be, eléggé sok van- pedig a növények titkait kutatja, melyek segítségével beteg embereken segíthet. Jassemine viszont kevésbé örül ennek a szeparált életnek, hiszen jóformán beszélgetőtársa sincs. Ám egy nap különös idegen pottyan be életükbe, akinek nemcsak a neve a furcsa. Ő Gyom, aki körül egészen érdekes dolgok zajlottak a múltban, s csupán annyit sejtenek róla, hogy ért a növényekhez, még hozzá nem is akárhogyan. Míg a lány édesapját a fiú ezen titka foglalkoztatja leginkább, addig Jassemine - t maga a srác érdekli, először mint puszta beszélgetőtárs, majd szépen lassan kölcsönös vonzalom alakul ki kettejük közt.

Eddig nagyjából egész mindennapi történetnek hangzik, persze nem a való világ, hanem a könyvek szintjén. Ami igazán különlegessé teszi ezt az egészet, az Jassemine édesapjának a kertje, amit hatalmas lakat zár el a kíváncsi szemek elől, s nem is ok nélkül! A kert tele van a ritkábbnál ritkább, mérgezőbbnél mérgezőbb növények tömkelegével, melyek veszélyt jelentenek a hozzá nem értő emberek számára, s legtöbbjének a helyes felhasználását még maga Jassemine apja sem tudja.

Kíváncsi voltam, hogy milyen történet lesz ebből. Úgy értem, hogy oké, hogy gyógynövények meg minden, meg hogy ez érdekes, de fogalmam nem volt arról, hogy hogyan is lehetne ebből egy olyan történetet kihozni, ami izgalmas és képes magához láncolni olvasóját. Hát, Mrs. Wood tényleg megoldotta, ezt bizonyítja az a tény is, hogy egy délután alatt elolvastam, s egy sornyit sem unatkoztam. Az írónő egy pillanatra sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét, bár ez nem a regény akciódússágának köszönhető, hanem a folyton sorok között lebegő titoknak és rejtett feszültségeknek a számlájára írható, amik az első pillantásra nyugodtnak tűnő felszín alatt húzódnak meg.

Szerettem, hogy a regénynek olyan sajátos atmoszférája van. Ha le lehetne festeni ezt az érzést, akkor a képzeletbeli vásznam a zöld minden árnyalatában pompázna, mellé kevernék egy pici barnát és némi sötétlilát, amit körülölelne a természet, annak minden szépségével és kegyetlenségével együtt. Mert itt bizony kegyetlenségek is vannak, s nem is akármilyenek! Ezek a legveszélyesebb fajtából valók, amik a "cél szentesíti az eszközt" jelmondatot tűzték zászlajukra, s ezzel igyekszenek legitimizálni magukat, mindig egy magasabb cél érdekében. Hiszen ki az, aki eldöntheti, hogy ki érdemel halált és ki méltó az életre?

Igazából, számomra nehéz szavakba önteni azt, hogy mi fogott meg ebben a könyvben. Talán az, hogy itt a betondzsungel közepén is éreztem a friss levegő illatát, elképzeltem, ahogy mezítláb taposom a dús, harmatos füvet és körülöttem nem sziréna szól, hanem madárcsicsergés? Ez, és még ennél sokkal több. Szerintem ez egy nagyon jó ifjúsági könyv, érdekes és szerethető karakterekkel, tele borzongással és titkokkal, amik csak arra várnak, hogy feltáruljanak. Kíváncsian várom majd a folytatást is, ami előre láthatóan 2011 nyarán fog megjelenni.

Az értékelésemben 9 pontot kap!

Megjelenés: 2010. szeptember

Hálás köszönet a Lybrum Kiadónak és Bridge -nek, akik felajánlották számomra az előolvasás lehetőségét!

Kiadó: Lybrum Kiadó
Eredeti cím: Poison Diaries - Based on the concept by the Duchess of Thumberland
Fordító: Hudácskó Brigitta

Vélemények:

0 hozzászólás:

Related Posts with Thumbnails