Cassandra Clare: Csontváros
kiolvastam: 2010. augusztus 11.
Tegnap tanácstalanul álltam a könyvespolcaim előtt, hogy na mégis mit olvassak, s mikor megpillantottam ezt a könyvet egyre jobban felkeltette a kíváncsiságom, s pár perc után egyértelmű lett számomra, hogy nekem most ezt kell olvasnom. Annyira vágytam már egy kis könnyed, izgalmas történetre, hogy ma reggel sikeresen be is fejeztem. Szintevégig faltam az oldalakat, és nem tudtam letenni a kezemből! Régen éreztem már így egy könyvvel kapcsolatban! De ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük magával a könyvvel és a témájával! (Figyelem, lehet enyhén rajongó poszt következik)
"Vetett egy gyors pillantást Jace-re, aki néhány lépéssel előttük baktatott, és a jelek szerint a macskával társalgott. Clary kíváncsi lett volna rá, miről beszélgetnek. Politikáról? Operáról? A tonhal áráról?"
Igazából, a könyv címe nem mond valami sokat. Legalábbis, én amikor jó pár hónapja találkoztam ezzel a felirattal, nem mozgatott meg bennem semmit se. Valami thrilleres könyvre számítottam, aztán jó nagyot koppantam, mikor elolvastam a fülszövegét...
A Csontváros című regény, mint oly' sok urban fantasy esetében, egy egész hétköznapi képpel indul: egyedül élő anyuka, aki tinédzser lányát igyekszik nevelni, miközben a művészetnek is él. Clary, a fentebb említett tinédzser lány, nem tartozik annyira a problémás egyedek közé - bár, mint minden anya-lánya (vagy gyerek-szülő) kapcsolatban, itt is akadnak olykor összetűzések. Például olyan esetben, ha az ember lánya elmegy szórakozni egy diszkóba, s későn jön haza. Ugye milyen hétköznapi helyzet?
Hát, igen az lenne, ha azon a szórakozóhelyen Clary nem lenne egy igen furcsa gyilkosság szemtanúja: egy különös, kékhajú srácot a szeme láttára szúrnak le titokzatos alakok a diszkó hátsó részében, de ahelyett hogy ezt egy hulla és egy tekintélyes méretű vértócsa bizonyítaná, nem marad semmi. Clary szeme láttára válik semmivé a kékhajú srác, s egy vércsepp nem sok, de még annyi se marad utána. S ráadásul az is eléggé furcsa, hogy a gyilkosokat csak ő látja... a többi ember számára, mintha láthatatlanok lennének. Na, ez már nem történik meg mindenkivel a sarki zöldségesnél, ugye?
S pár jelenettel később Clary belecsöppen ebbe a furcsa világnak a kellős közepébe: megtudja, hogy azok a gyilkosok tulajdonképpen Árnyvadászok voltak, akik a démonok elpusztítására vannak specializálódva. Sőt, ez még nem minden! Megtudja azt is, hogy igenis léteznek tündérek, vámpírok, boszorkánymesterek, vérfarkasok meg csupa-csupa olyan varázslatos lény, akiket eddig csupán mesealakokként vagy mitológiai lényként ismert.
"– Vannak démonok a Fehér Házban?
– Vicceltem – mondta Jace. – Illetve azt hiszem. – Elgondolkodva vonta meg a vállát. – Valaki biztosan említette volna."
Az írónő nagyon jól felépíti a hétköznapi élet mellett húzódó varázslatos világot! Saját történelmet is alkot hozzá: megtudjuk mi a különbség egy démon és egy Alvilági közt, honnan jönnek egyáltalán a démonok, kik az Árnyvadászok, hogyan jöttek létre, stb stb. Ez az egész annyira lenyűgözött, s annyira rabul ejtett, hogy csak na! Maga a világ tényleg varázslatos!
A regény alaptörténete sem rossz, egyébként, bár amit kicsit nehezményeztem, hogy annyira kiszámítható volt az egész. Maga a végkifejlet és a közben felfedezett "titkok" nem ok
oztak olyan meglepetést, mert elég könnyen rá lehetett jönni hogyan csavarja a szálakat az írónő, s a szereplőket meg sokszor tartottam agyalágyultnak, hogy a legalapvetőbb dolgokra se jöttek rá. Szóval, a krimi vonalat tényleg nem ajánlom az írónőnek!"– Jézusom! – kiáltott fel Luke. – Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk. "
De persze, ez ne vegye senki kedvét, mert attól, hogy kiszámítható, még jó történet (de még mennyire)! A szereplők is elnyerték a tetszésemet: mert bár igaz, hogy a várva várt fordulatokra, a nem is olyan nagy titkokra nem jöttek rá, de ettől független mindegyikben volt valami, ami miatt megkedveltem. S ami meglepő, még a női főszereplő is szimpatikus volt! És hát Jace.... hát ő Jace!
Vicces is, izgalmas is, lenyűgöző, borzongató és varázslatos is! Ezek a jelzők jutnak most eszembe a Csontvárosról. S még az is, hogy vissza akarok térni ebbe a világba, minél hamarabb!
Az értékelésemben 9 pontot ért el!
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: The Mortal Instruments Book One- City of Bones
Fordította: Kamper Gergely
Oldalszám: 469 oldal
Eredeti ár: 2999 Ft
ISBN: 978 963 245 0957
Fülszöveg: Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék… Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.
1 megjegyzés:
Egészen véletlenül, könyvek után kutatva kerültem erre a blogra. Sok könyv véleményét elolvastam, és azt kell mondjam, a listádon sok egyezik az általam olvasottakkal. :) Most, véleményed alapján, megrendeltem a Csontvárost. Remélem nekem is tetszik majd! És mivel úgy látom hasonló az ízlésünk, cserébe figyelmedbe ajánlom Jennifer Armentrout Obszidiánját! Jó szórakozást! :)
Megjegyzés küldése