2016. július 31., vasárnap

#Július

Ismét eltelt egy hónap, és igazából észre se vettem, hogy ilyen gyorsan elszaladt. Persze, volt hogy úgy tűnt, sose lesz vége, de így utólag visszatekintve, talán mégis csak száguldott. Igazából azért vártam - és várom mindig - ennek a hónapnak a végét, mert ekkor kezdődik a hosszú nyári szabadságom, amikor végre kipihenhetek mindent és mindenkit, és csudajó dolgomban azt se tudom mit csináljak. Péntek óta tart ez az euforikus állapot nálam. 

Könyvek terén ez kicsit bőséges hónap volt, de hát ilyenkor van szinte minden: szülinap, névnap, vásároljunk-csak-úgy-könyvet nap, szabadság előtti betárazásos apropó meg ilyenek mintha amúgy nem lenne olvasatlan könyvem. Most nyolc új kötet került fel az alakulgató könyvtárszobámba (még mindig szerfelett örömteli ezt leírni), amiből még csak kettőt sikerült elolvasni, de a következő hetekben már jóval több lesz a szabadidőm. 
Szóval, az új könyvek:
  • Szerb Antal: Utas és holdvilág (régóta el szeretném már olvasni, és a Helikon zsebkönyves sorozat designja totális levett a lábamról, szóval nem is volt kérdés, melyik kiadásban fogom megvásárolni)
  • Umberto Eco: Bábeli beszélgetés/Minimálnapló (igen, Alexandrás akcióban szerzett zsákmány.)
  • Borisz Akunyin: Azazel
  • Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták (igen, igen, tudom.... még mindig nem olvastam, de tényleg már ideje lenne.... régóta vágyakozom rá)
  • Priya Parmar: Vanessa és Virginia
  • Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon (ezt pont tavaly nyáron olvastam, és totálisan odáig voltam érte, nagyon jól hozza a dél-feelinget. Nem volt kérdés, hogy egyszer valamikor kell saját példány belőle)
  • Robert Galbraith: Gonosz pálya (tegnap olvastam el az autóban az utolsó oldalakat, nem tudtam délutánig várni vele. Cormoran Strike -ért és az ő Robinjáért még mindig rajongok, alig várom a következő részt! )
  • J. M. Barrie: Pán Péter (december óta szeretném magamnak ezt a könyvet, csak jelzem. Végre magyarul is megjelent az eredeti, teljes szöveg, és mivel szívem csücske ez a történet, nem volt kérdés, hogy ebben a formában is beszerzem magamnak.)
Persze, könyveken kívül is elég sok minden történt ebben a hónapban, például megkaptam a világ legeslegszebb biciklijét, amihez fogható sehol nincs a világon nem, ne is próbáljatok meggyőzni..., és amivel boldogan kerekezek ide-oda vagy csak úgy, amikor éppen úgy szottyan úrinői kedvem.  Azt hiszem, vitán felül áll az a tény, hogy aminek madárkás kiegészítője van, csakis csodálatos lehet. Ennek a biciklinek (akit amúgy Sárinak hívnak, csak mondom) például a csengettyűjét díszítik:


Valamelyik nap utánaszámoltam, és rájöttem, hogy én ezelőtt már legalább 10 éve nem bicikliztem. Mármint tartósan. Mióta elköltöztem a szülővárosomból. Pedig ott bicikli nélkül sehova se mozdultam, nap se nagyon telt el, hogy ne mentem volna vele - akár szükségből, akár csak puszta szórakozásból. Aztán mikor tavaly Hollandiában kölcsönzött biciklikkel betekertünk Utrechtbe, annyira magával ragadott újra ennek a szépsége, hogy heteken keresztül másról se tudtam beszélni. A biciklizés nekem mindig is egy semmihez sem fogható szabadságérzést adott, amikor úgy éreztem, bárhova eljuthatok. Biztosan azt gondoljátok, hogy túlmisztifikálom ezt a dolgot, de ott, a biciklin ülve tényleg csak a lehetőségeket érzem az útban és önmagamban is. Mióta Sári megvan, igyekszem minél többet csavarogni vele, és közös kalandozásaink során például ilyen csodákat láttam a nyergében ülve:



Máig úgy gondolom, hogy az egyik legjobb döntésünk volt a férjemmel, hogy kiköltöztünk a városból, ami már sokszor túl nyomasztó volt a számomra a sok paneltömbbel meg egyebekkel. Azt hiszem, kevés dolog ér fel azzal, hogy esténként már hallhatom újra a tücskök ciripelését vagy láthatom a csillagokat. Például ezek az apróságok is nagyon hiányoztak nekem a városi életből. A hosszú szabadságom alatt terveim szerint még többet fogok biciklizni menni mindenféle cél nélkül, és akkor már viszem magammal a fotós felszerelésemet is, és újra belemélyedek abba a hobbimba is, ami már nagyon hiányzik egyébként. Ebben az évben szégyenletesen keveset fotóztam. Mármint úgy igazából, nem csak olyan telefonnal ide-odakattingatósan. 
Szóval, tervekből a következő hetekre nincs hiány, de hát ismerve magamat, majd meglátjuk, mi lesz ebből megvalósítva. Az is lehet, hogy a tervezett nagytakarítások után hetekig tartó pizsamanapokat fogok tartani, és végül belefulladok a jégkrémbe. Tetszik az itthon töltött idő végtelen lehetősége. 
 
Visszatérve a júliusra, szóval voltam még privát könyvtártúrákon, amelyek során a tömörraktárakba, a különleges gyűjteményekbe és még ráadásul a könyvtár épületének legtetejére is eljuthattunk, miközben egy csomó érdekességet tudtam meg. És meg kellett állapítanom magamban, hogy ezt a helyet most sokkal jobban szeretem, mint anno egyetemista koromban. Talán, ehhez az is hozzájárul, hogy már jóval kevesebb időt kell eltöltenem a harmadik emeleten Roland Barthes szövegeket bogozva. 





Emellett ebben a hónapban bőven volt időm, hogy felfedezzem magamnak a város limonádé-kínálatát néhány kivételtől eltekintve iszonyat drága, illetve szülinapomat ünnepelve mértéktelen fagyizásra adtuk a fejünket: összesen öt fagyizó kínálatából válogattunk, mert csak eddig bírtam. Jövőre a hét fagyizó a cél. Challenge accepted!
Voltam egyébként moziban is, ebben a hónapban kétszer is: először megnéztem Az ember, akit Ovénak hívnak címűt a Belvárosi moziban, és bevallom, tetszett. Szerintem nagyon jó lett, és nekem totálisan ugyanazt az érzelmi hullámvasutat adta, mint maga a könyv. Csak annyit mondok: nálunk a film végére azért előkerültek a zsebkendők a táskákból. Na, jó: nem csak a végén. :) A másik film pedig az új Star Trek volt, amit ma néztünk meg, és óóóóóóóóóó!!! Még túl friss az élmény ma néztük , szóval egyelőre csak annyit tudok róla nyilatkozni, hogy megnézném újra! 
A sorozat, amit ebben a hónapban néztem az a Once Upon A Time volt, amit anno a második évadnál kaszáltam. Most július elején megint eszembe jutott, hogy mennyire jó lenne már megint megnézni, mert az első évadnak annyira jó a hangulata meg igazából kíváncsi voltam, hogy most hol tart a történet, de ismét csak az lett mint a jó múltkor: a második évad közepénél már megint meguntam. Úgy tűnik, sose fogom megtudni, hogy hova kanyarítják a történetet... 
És azt hiszem, ennyit erről a hónapról. Volt még benne Ikeázás, kerti partyk, leltározás meg lett egy sünink is a kertben, de ezekkel már inkább nem sűrítem tovább ezt a beszámolót.
Akkor vágjunk neki a következő hónapnak! 

Többiek összegzései: Amadea, Nikkincs, Nita, PuPilla, Theodora

Vélemények:

6 hozzászólás:

Nikkincs írta...

Ahogy olvastalak szinte végig mosolyogtam, hogy milyen csudajó hónapod volt, pedig a szabadság még csak most jön :)
Klassz a beszerzős kupacod, a Gonosz pályát én még mindig tartogatom, nem akarom rögtön elolvasni, olyan sokára jön a folytatás gondolom :)
Jókat vettél az Alexandrások közül is, legalábbis én szerettem őket.
Biciklizés: mindenki kinevet, amikor bevallom, hogy én nem tudok. Betonrengetegi belvárosi lány vagyok, szóval nekem ez kimaradt, de most téged olvasva elkapott a hév, hogy ilyen idős fejjel is jó lenne megtanulni, és amúgy meg gyönyörű képeket lőttél!
Augusztusra és legalább ilyen sok szépet kívánok neked, jó pihenést, jó könyveket! :)

Heloise írta...

@Nikkincs: Igen, megértem a Gonosz pályás-dolgot. Én igazából nem tudtam tovább várni az elolvasásával, olyan régóta vártam rá. De igazad van, a következő rész ki tudja, mikor jön majd. :(
"betonrengetegi belvárosi lány" - jaj, ez nagyon jó! :) Én nem nevetlek ki érte, nekem pl. jogsim nincs, ezért is szoktam kapni fura tekinteteket, mikor bevallom. :) Szerintem biciklizni sose késő megtanulni és tényleg szuperjó dolog, szóval én támogatom az ötleted!
Köszönöm szépen! :) Igyekszem majd kihozni ebből az időből a maximumot :)

PuPilla írta...

Lelkes és boldog poszt, tényleg mosolyra derültem én is tőle! :) Nagyon tartalmas, feltöltődős, pihenős-olvasós-takarítós-biciklizős-fotózós szabit kívánok neked! :) Mindenre jusson időd, amit szeretnél megvalósítani.

A bicikliben egy a rossz: mindig úgy feltöri az úrilányok popóját, amikor visszaülnek rá. Jajj. :D Nekem veterán bicóm van, ugyanaz, amit kiskamaszként kaptam meg, van rajta egy frankó fehér kosár is elöl. Jó rég bicikliztem már, de ez a pár mondatod róla, meg a szabadság érzéséről amit ad a csak-úgy bicajozás, nagyon meghozta a kedvem, hogy előtoljam a drótszamarat. :) Sári! Cuki név! Imádom az olyan embereket, akik hozzám hasonlóan elneveznek fontos tárgyakat az életükben. :)))) Bár nekem épp a biciklinek nincs neve. :(
Ez a madárkás csengő oltári aranyos! :) A madárkás kiegészítőket, madárka mintás cuccokat én is nagyon szeretem amúgy, a pillangósok után persze. :D

A limonádéra: én se értem miért ilyen drága. Még ha a különlegesebbeket nézem, oké (pl epres-bazsalikomos, meg mangós akármis...), de a sima citrom+cukor+vízben mi a drága összetevő?

Hö, na nézd csak, hogy elsikkadtak közben a könyves zsákmányok, a sok más mellett... :D Pedig szép torony! ;) Durrellt javaslom próbáld még most nyáron elolvasni, úgy az igazi!

Heloise írta...

@PuPilla: Ó, még egy rokonlélek! :) Igen, én is szeretek a tárgyaknak nevet adni, mert valahogy ki kell fejezni, hogy azért ők is személyesek számomra - a lehetőségeikhez mérten. :) Ó, a veterán bicók mindig klasszak, biztos sok emlék fűződik hozzá!
Jaj, úgy megörültem, hogy nem csak ilyen uncsi króm meg mittoménmilyen csengőkből lehetett választani, hanem volt köztük ez is! Nem is volt kérdés utána :D

Igen, szerintem Durrell lesz a következő a Vének háborúja után - most már tényleg nem maradhat ki nekem sem :)

Nita írta...

De jó képeket készítettél, csodálatosak! Megértem rajongásod Sári és a vidék iránt. :)

Heloise írta...

@Nita: Köszi szépen :)
Jaj, ugye? Éljen a biciklizés!
Ó, még egy rokonlélek :)

Related Posts with Thumbnails