Egy kurtizán szerelme

Kathleen Winsor: Amber

kiolvastam: 2010. április 18.

Hirtelen nem is tudom mit kéne most írnom erről a könyvről, vagy egyáltalán hol kezdjem? Tegnap késő este tettem le a kezemből, de még mindig nem tudom mit gondoljak. Annyi biztos, hogy nagyon tetszett, az első oldalak olvasása közben már rögtön beszippantott magába, úton-útfélen magammal hurcibáltam, minden lopott percemet ezzel a könyvvel töltöttem.

A regény a XVII. századi Angliában játszódik, s főhősnőnk Amber St. Claire, a történet kezdetén egy alig tizenhat éves falusi kislány, aki egy szép napon találkozik a végzetével: egy jóképű, vonzó férfival, Bruce Carltonnal. A lány rögtön beleszeret, és kérve kéri, hogy vigye magával Londonba, a csillogó nagyvárosba, végül Bruce a lány szépsége miatt enged neki, s teljesíti kérését. Magához veszi, de előre tudatja vele, hogy nem sokára el fog hajózni Amerikába, s Ambert nem kívánja magával vinni, s egyedül kell maradnia Londonban. Amber kemény leckék árán beletanul a nagyvárosi életbe, jópárszor kap hatalmas pofonokat az élettől, de szívós lány, s mindig van elég ereje ahhoz, hogy újra kezdje a dolgokat, s így szépen lassan börtönfogságból a király ágyasának szerepéig küzdi fel magát alig pár év alatt, s a hercegnői címet is megkapja.

Amber -ben becsültem a kitartását, a szívósságát, az akaraterejét, s hogy az élet ilyen területein mindent elért, amit csak szeretett volna. De személyét valahol mégis szánalmasnak éreztem olykor, főleg Bruce Carltonhoz fűződő viszonya miatt. Akárhányszor felbukkant újra ez a férfi az életében, mindent eldobott magától, szinte megbolondult, s csak az volt számára a fontos, hogy a férfival legyen, aki már az elején nyíltan megmondta neki, hogy a szerető szerepkörén kívül többet nem akar tőle. Amber folyamatosan reménykedik, hogy Bruce -t hátha képes meggyőzni arról, hogy mégis komolyan vegye, s legfőképpen ezért küzdi fel magát a társadalmi ranglétrán. Hátha a rangjának, vagyonának már a férfi nem mond ellent...

Amber a szemünk láttára alakul át igazi nagyvilági nővé, aki csak a saját boldogulását tartja szem előtt, s az én rokonszenvemet így vesztette el egyre jobban. A végén már abszolút nem cselekszik reálisan, s olyan tetteket követ el, amik már tényleg embertelennek mondhatók. Persze, nem mondom hogy elítélem őt, mert nem. S szerintem az írónő nagyon jól megoldotta, hogy teremtett egy kevésbé szimpatikus főszereplőt, akit az ember nem tud végig gyűlölni a regény során, sokszor sajnáltam, drukkoltam neki, izgultam érte. De azért mégis szomorú volt látni, hogy valakit hogy ronthat el így a nagyváros kétszínűsége, intrikája, látszat-világa.

Fülszöveg:

Minden idők egyik leghíresebb románca Amber St. Clare életét meséli el, aki a 17. századi Anglia polgárháborús zűrzavarában nemesek törvénytelen gyermekeként születik, és egy parasztcsalád neveli föl. A gyönyörű nővé cseperedő Amber mit sem sejt előkelő származásáról, de úgy érzi, többre hivatott annál, hogy egy falusi gazda feleségének egyhangú életét élje. Egy napon katonák érkeznek Marygreenbe, s a tizenhat éves lány rögtön beleszeret az egyikbe, a fiatal és jóképű Lord Carltonba. Londonba szökik vele, ám néhány együtt töltött, mámoros hónap után állapotosán, pénztelenül az utcára kerül. A saját kárán tanulja meg, hogyan boldogulhat ebben a csalókkal és képmutatókkal teli városban, és mivel nem lehet a szeretett férfi felesége, elhatározza, hogy ravaszsága, bátorsága és főként szépsége révén bármi áron, de kiharcolja magának a legnagyobb kiváltságot, amelyet a kor Angliájában egy nő megszerezhetett: II. Károly király kedvenc ágyasa lesz. Kathleen Winsor ma már klasszikusnak számító regénye megjelenésekor azonnal óriási sikert aratott. Tizenhat országban lett bestseller, huszonhárom nyelvre fordították le, és film is készült belőle.

Összegzés:

Érdekes, hogy annak ellenére, hogy sokszor egyszerűen rühelltem a főszereplőnőt és idiótának tartottam, mégis nagyon, de nagyon megszerettem a könyvet. Rabul ejtett az 1600-as évekbeli London képe: a maszkok, a bálok, a kastélyok, a szép ruhák, a titkos találkák világa. Tanúja lehettem a nagy pestis járványnak, a londoni tűzvésznek, s a város újjáépítésének is. Olvasás közben egyszer sem unatkoztam, gyorsan pörögtek az események, és elég sok izgalomban volt részem. A könyvet nagyon, de nagyon szépen köszönöm Amadeának, aki nélkül nem biztos, hogy megismertem volna ezt a fantasztikus történetet! Hajszál híjján majdnem kedvencet avattam, igazán nem sok kellett hozzá. Talán a vége miatt van egy kis hiányérzetem, valahogy határozottabban kellett volna lezárni. De lehet, hogy mégis így volt a jó... nem tudom! Mindenesetre, számomra ez egy 9 pontos regény!