Jézusról -másképpen

Christopher Moore: Biff evangéliuma

kiolvastam: 2010. április 10.

"Ez a történet nem azért íródott, hogy bárki hitét megkérdőjelezze, mindazonáltal ha bárki hite megrendül a humoros események által, annak talán kicsit jobban kell imádkozni." ( az író utószava a Biff evangéliumához)

Az emberiség történetében vannak olyan ikonikus alakok, akiknek a nevét ha bárki meghallja a világon rögtön tudja kiről van szó. Ilyen Jézus is. Hívők és nem hívők egyaránt ismerik tetteit, idézni tudnak tőle (vagy legalább a róla szóló evangéliumokból), sőt a nevét is gyakran a szájára veszi az ember. De milyen érdekes, hogy itt van egy hihetetlenül fontos ember, akinek alakja, tanítása beleépült szervesen a civilizációnkba, de mégse mondhatjuk azt, hogy ismernénk az életét. Például ki tudná megmondani, hogy milyen gyerek volt Jézus? Mit csinált pl. ötéves korában stb stb?

Christopher Moore könyve ehhez hasonló kérdésekre igyekszik válaszolni, persze pusztán a fikció segítségével: Mi lett volna ha... ? Persze nem kell komolyan venni ezt a regényt, de erre már az első néhány oldal elolvasása után rájöhetünk, amikor szembetalálkozunk a sírva nevetős poénok igazi garmadájával. Szinte elképesztő számomra, hogy egy ilyen hosszabb lélegzetvételű regényben hogy képes valaki végig ilyen iszonyat jó poénokat nyomni? Kicsit féltem tőle, hogy egy idő után fárasztó lesz ez a sok vicces rész (mert bizony én sokszor megcsömörlök az ilyesmitől. Nem tudom miért, ez van. Pedig szeretek nevetni.), de szerencsére nem így történt. Még jó hogy csak itthon olvastam, mert egyszer se tudtam volna magamba fojtani a röhögést. Komolyan, eszméletlen!

De persze nem kell megijedni a hívőknek sem, mert Jézussal semmi tiszteletlenség nem történik (legalábbis szerintem), nincs letagadva Messiás volta, a tanításai pedig ugyanúgy megtalálhatóak itt is, nem veszett el a mondanivalója sem. Mondjuk a hangsúly kicsit eltolódik az Evangéliumokhoz képest, mert itt inkább Jézus útkeresését kísérhetjük figyelemmel, amikor arra a nagy kérdésre keresi a választ: hogyan legyen Messiás? Sajnos, erre való szakkönyvet akkor még nem találtak ki, s gyanítom hogy azóta sem, lévén hogy kicsi rá a kereslet. Nem lenne egy jövedelmező vállalkozás.

Így Jézus és legjobb barátja Biff, nekiindul a nagyvilágnak, hogy választ keressenek erre a kérdésre. S igazából a történet alapkoncepciójában lehet is némi igazság, végül is ki tudja? Az evangélisták nem kötötték az orrunkra. Igazából ez, az általunk ismeretlen történések teszik ki a könyv 75%-át, s csak a maradék huszonöt szorítkozik olyan eseményekre, amiket már a Bibliából megismerhettünk: Jézust egészen haláláig kísérjük a regényben. S az is nagyon jó benne, hogy Moore igazán tudja hol kell és lehet poénkodni és hol nem: például a Passióról szóló részt igazán szépen megírta, arról egy szava se lehet senkinek.

Kedvenc szereplők természetesen lettek, s hát nem okozok meglepetést azok számára, akik már olvasták ezt a könyvet: bizony nekem is Biff és Raziel angyal lett az abszolút favoritom. Az előbbi emberi gyarlóságaival, józan paraszti eszével, amivel meglátja a dolgok velejét, nagyon jó kontrasztot alkotott Jézus földöntúli alakjával. És hát Raziel valóban a leghülyébb angyal címet érdemli ki Moore könyve alapján: például késve hozza meg Isten üzenetét (ááá, nem sokat csak kb. tíz évet), s miután feltámasztja Biffet a mi időnkben, hogy írja meg ő is az evangéliumát, szappanopera függővé lesz, leghőbb vágya lesz, hogy Superman legyen (na, jó de kinek nem? :-) ), s a kedvenc filmje a Csillagok háborúja.

A történet:

Isten Fiának gyermekkoráról és felnőtté válásának történetéről senki nem tud semmit – Biffet, a Messiás legjobb haverját kivéve, akit most az Úr parancsára feltámaszt egy Raziel nevű botcsinálta angyal, hogy írja meg a saját evangéliumát. Úgyhogy Biff egy szállodai szobába zárva nekiáll elmesélni az elveszettnek hitt évek történetét. Senkit és semmit nem kímélve végre kipakol a maga sajátos stílusában (persze, hogy nem véletlenül törölték ki őt az evangéliumokból), és megosztja velünk, hogy hogyan is történt minden valójában, a betlehemi jászoltól egészen a Golgotáig.

Biff evangéliuma tele van izgalmas kalandokkal, szerelemmel, varázslattal, gyógyítással, kung-fúval, halottkeltéssel, démonokkal és dögös csajokkal. De bármi is történjen velük, egy biztos: Biffet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szó nélkül hagyja a legjobb barátját keresztre feszíteni. Nem. Ő harcolni fog a végsőkig.

Summa summarum:

Moore-ban egyáltalán nem csalódtam, ilyesmi kikapcsolódást képzeltem el az értékelések alapján a Biff evangéliumával. Nagyon élveztem, hiszen jól eltalált poénjai voltak, s pont az a humor volt, amit én annyira szeretek! Ahogy nézegettem a többi könyvét, azoknak a témái annyira nem érdekelnek, de a szórakozás miatt azért lehet, hogy előveszem őket mégis. Majd meglátjuk! Aki szeret nevetni, az ne hagyja ki! Nálam 10 pontos lett!