Én is játszok...

... Norin -nak és Spectator-nak hála, akik megörvendeztettek ezzel a kis kedvességgel. Köszönet érte! :-)

Hát, akkor lássuk mik is a játékszabályok :-)

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Szóval, akkor lássuk azt a hét dolgot, amit sose akartatok megtudni rólam :-)


1. miután megszülettem, és hazavittek a kórházból, azt mondják nagyon sírós baba voltam (szerintem aljas rágalom :-) ), sehogy se tudtak megnyugtatni (kivéve mikor aludtam, ugye). Aztán pár hetes voltam, mikor Apu hazajött hozzánk pár hétre a katonaságból és hiába volt minden babusgatás, csak nem akartam abbahagyni a sírást. Aztán egyszer elkezdett felolvasni nekem az Iliászból, s csodák csodájára elhallgattam, és csüngtem minden szaván. Hát, valahol itt kezdődött el a szeretetem az irodalom iránt.

2. Óvodás koromban mindig is csodáltam azokat a furcsa krikszkrakszokat a mesekönyveim szépséges lapjain, s nem értettem, hogy lehet onnan ilyen gyönyörűséges történeteket elővarázsolni. Négyéves voltam, mikor egy nyáron megkértem Mamámat, hogy tanítsa meg nekem hogyan fejtsem meg ezeket az ákombákomokat. Azóta olvasok -persze, azért a könyvek stílusa, tartalma az évek alatt változott :-D (bár, még mindig szeretek meséket olvasni)

3. Ugyanezzel a Mamámmal nyaranta gyakran töltöttük úgy az időnket, hogy könyveket "írtunk". Vagyis fogtam egy csomag írópapírt, s elkezdtem lejegyezni olyan meséket, amiket szívesen hallgatnék esténként, hozzá természetesen illusztrációkat is készítettem :-) Az első ilyen "mesém" címe Az elveszett királylány kalandjai, aminek a lapjait celluxszal ragasztottam meg, hogy tényleg igazi könyvnek tűnjön. Pár hónapja találtam rá megint erre az elveszettnek vélt könyvecskére, s mint valami hülye, röhögve bőgtem felette. Sírtam, mert megható volt látni a sárga lapokon mostanra már elhunyt Mamám kezének az írását, aki helyesírási bénázásaimat javította gyönyörű gyöngybetűivel. S nevettem is, mert maga a történet így visszaolvasva eléggé banálisnak tűnik. :-) Szegény Anyunak pedig hányszor kellett ezt felolvasnia nekem esténként :-D Respect! :-D

4. Az első, önszántamból elolvasott regény Gerald Durrell: Léghajóval a világ körül c. műve volt.

5. Mindig is utáltam a kötelezőket - no nem (mindig) a könyvek miatt, hanem a tudat, hogy kötelezők, mindig elriasztottak.

6. A kedvenc könyvjelzőm, amit az egyik húgom hozott nekem Törökországból: gyönyörű, kékes szőttes anyag. Féltve őrzöm!

7. Vagy a szülinapomra kapott rattanfotelemben ülve olvasok mostanában, vagy pedig hason fekve, hátamon egy kiscicával, amíg a másik macskuszommal meg folyton harcolok közben vagy azért, mert a könyvem lapját rágja vagy éppen azért, mert az éppen olvasott könyvemet jelölte ki a legideálisabb fekvőhelynek és nem lehet onnan leszedni.

Továbbadni: na, ez már neccesebb! Egyszerűen nem tudok közületek választani - a bőség zavara :-) Szóval, ha nem haragszotok én kicsit rendhagyó leszek most, és nem 7 embernek ajánlom fel ezt a díjat, hanem mindenkinek aki (ott oldalt) a linklistámban szerepel - akár megkapta már, akár nem.

Szóval, és akkor egy kis játék:

Írj fel 10 könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. Nevezz meg 5 bloggert, akiknek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. Jó olvasást!

Hmmmm...... szóval, akkor írom is

1. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
2. Bulgakov: Mester és Margarita
3. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
4. Jean Webster: Nyakigláb Apó
5. Hász Róbert: A künde
6. Gárdonyi Géza: Ida regénye
7. Jasper Fforde: Jane Eyre-eset
8. Philip Pullmann: Az Úr sötét anyagai trilógia
9. Shakespeare: Szentivánéji álom (plusz még ha csalhatok, akkor: Makrancos hölgy, Ahogy tetszik)
10. Emily Bronte: Üvöltő szelek

Hát, ennyi! És akkor most megyek nézelődni, ki milyen könyveket ajánlott és milyen hét dolgot árult el magáról :-)