Fritz Graf: Mágia a görög-római világban
kiolvastam: 2010. július 19.
Mágia - már maga ez a szó is varázslatosan hangzik, nem? Mint egy titokzatos varázsszó, ami vágyakozást és kíváncsiságot egyaránt ébreszt a hallgatóban. Valami ősi, mégis valami divatos: hiszen hány regényírót, hány filmrendezőt, festőt, szobrászt ihletett meg a mágia világa az évszázadok során? S hány hétköznapi ember álmodozik titkon azokról a varázslatos dolgokról, amiket a művészek a szemük elé tártak?
Fritz Graf könyvének a középpontjában a mágia áll, méghozzá (mint a címe is mutatja) a mágia görög-római vonatkozásait járja alaposan körül. Nem más ez, mint egy alapos mágiatörténet, műfajához képest nagyon olvasmányosan megírva. A szerző már az előszóban elárulja nekünk célkitűzését ezzel kapcsolatban, méghozzá, hogy minél szélesebb közönség számára érthető legyen, s az olvasó ne egy száraz adathalmazt lapozgasson. Azt kell mondjam, hogy az író sikeresen véghezvitte tervét - már amennyire ezt egy komolyabb tanulmánytól elvárni lehet. Természetesen, azért nem egy regényről vagy egy a Mária Magdolna-örökségéhez hasonlító rendkívül izgalmas, bár igazságtartalmát tekintve erősen megkérdőjelezhető tanulmányról van szó. Az érdekességek itt is ugyanúgy megtalálhatók, bár ahogy komolyabb tanulmányoknál lenni szokott - itt is érezni, hogy minden szónak súlya van.
Az elején a laikus olvasó egy gyorstalpalót kap a kutatástörténetből, s jobban megismerheti azokat a forrásokat, amelyekből dolgozott az író - ezek később már csak említés és idézés szinten vannak jelen, szóval jó ezt a részt figyelmesen olvasni.
S a Bevezetés után már ott is termünk az ókori mágia világában. Megtudjuk, hogy a mágia perzsa eredetű szó, s Hérodotosz szerint ezek a perzsa magoszok egyfajta titkos társaságokba tömörültek és álomfejtéssel, jóslással, temetkezési rítusokkal, áldozatbemutatással foglalkoztak. További érdekességeket fejtünk fel Graf úrral együtt, ha töretlenül és rendületlenül haladunk előre: mit értettek a görög, majd a rómaiak a mágus szó alatt, milyen volt a megítélésük, illetve a vallás-tudomány dichotómiáját is részletesen tárgyalja.
S a következő fejezetekben maga a mágus kerül a középpontba: vagyis hogy mi tett v
alakit varázslóvá? Hogyan ismerték fel az ókoriak, hogy varázslóval van dolguk? S milyen rituálék voltak szükségesek ahhoz, hogy az ember mágussá váljon? Csupa-csupa izgalmas kérdés, amit szerintem (már ahogy én ezt meg tudom ítélni) az író jó alaposan körüljár, s rengeteg példát hoz fel, ami miatt még olvasmányosabbá válik az egész tanulmány.S miután a mágia jelentését és a mágus személyét megismertük, megtudhatjuk hogy hogyan is folytak a különböző rituálék, milyen eszközöket használtak, s még az áldozatok "nézőpontját" is beleveszi a vizsgálódásba - már amennyire ez az áldozatok véleménye nélkül lehetséges.
Érdekesnek találtam Fritz Graf könyvét, hiszen érdekelnek az ilyen témával kapcsolatos dolgok, s külön tetszett benne az, hogy bár elég tankönyv-szerű az egész, ehhez képest mégis jó volt olvasni, hiszen az oldalakon nem zavarták a szememet a lábjegyzetek (amik függelékbe voltak rejtve hátul), s ami idegen kifejezés előfordult azt mindig megmagyarázta, és az egész könyv tagolása is jól volt megoldva - tehát egy áttekinthető munkára kell gondolnunk. Vastagsága se visszarettentő, a függelék nélkül körülbelül 160 oldal.
Talán, a külcsín az, ami határozottan nem nyerte el a tetszésemet: jobban örültem volna egy keményfedéllel ellátott példánynak, s valami szebb borítónak. De nem lehet minden tökéletes!
Akit érdekel a mágia vagy a történelem eme szelete, annak bátran ajánlom, legyen az történész vagy éppen laikus. Az értékelésemben 8 pontot ért el!
A könyvért köszönettel tartozom a Gondolat Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése