A hónap írója - J. K. Rowling

Bogoly Berti -féle Mindenízű Drazsé, Nimbusz 2000, Kviddics, Abszol Út – s ez még csak néhány dolog Rowling különleges "találmányaiból". Az írónő a Harry Potter sorozattal robbant be a köztudatba, és meghódította vele a gyerekek és felnőttek szívét egyaránt. De ki is ez a csodálatos varázslónő? Milyen volt az élete a siker előtt? És azután? A hónap írója sorozat első részében ennek járok utána.

Joanne Kathleen Rowling (szül. 1966. július 31) élettörténete igazán mesébe illő, ha azt nézzük, hogy a pénztelen, segélyből élő, egyedülálló anyából hogyan vált szinte egy csapásra Anglia egyik leggazdagabb hölgyévé és megbecsült íróvá, aki végül nagy nehézségek árán, eljutott oda, hogy abból éljen meg, amit igazán szeret. Az írásból. A szerző, egy interjújában azt nyilatkozta, hogy azt szereti leginkább Harry Potter kalandjai írásában, s azért ül le szívesen nap mint nap a számítógépe elé, mert ilyenkor megnyílik előtte a képzelet határtalan világa, s azt tehet, amit csak akar.

Rowling elmondása szerint, már kicsi gyermekkorától kezdve a fantáziája rabja volt, s szívesen költött különböző történeteket, amiket általában Di húgával osztott meg. Az első meséi egy Nyúl nevezetű nyúl történeteiről szóltak. " A nyulakról jó pár éveig írtam. Egyértelműen nyúlmániás voltam" – mondta Rowling az egyik interjújában. Másik korai próbálkozása, amit megemlített a kíváncsi újságíróknak, A hét elátkozott gyémánt címet viselte, amiről akkoriban úgy gondolta, hogy egy regény, de ma már tudja, hogy csupán egy hosszú novella. Persze, nem csupán írni, hanem olvasni is nagyon szeretett – jobban élvezte a könyveivel töltött időt, mint a többi gyerekkel a játékot. Akkori kedvencei közé tartozott, elmondása szerint, Elizabeth Goudge: A kis fehér ló c. meseregénye, Paulo Gallico: Manxmouse és C.S. Lewis Narnia-sorozata. Az olvasás és az írás mellett, gyerekkorától tartó szenvedélye volt a furcsa, különleges hangzású nevek és szavak összegyűjtése – amit, azt hiszem jól kamatoztatott a Harry Potter könyvekben.

Felnőttként nem igazán találta a helyét egyik munkahelyén sem. Nem szeretett dolgozni, úgy érezte, hogy ez csak elveszi az időt az igazán fontos dolgoktól, így az írástól. Bár, még mindig csak az asztalfiókjának írt, s tele volt befejezetlen történetekkel, de érezte, hogy az írás fontos számára. Sok helyről kirúgták, volt, ahol ő mondott fel – állítása szerint nem volt alkalmas titkárnőnek. Harry Potter történetének ötlete egy hazafelé tartó hosszú vonatúton fogalmazódott meg benne. A School Library Journal -nek így nyilatkozott erről a pillanatról: " Csak ültem a vonaton, és az ablakon át néhány tehenet bámultam. Nem a legmegihletőbb kép. És akkor hirtelen megjelent lelki szemeim előtt Harry ötlete. Nem tudom megmondani, mi váltotta ki. De nagyon tisztán láttam magam előtt Harryt és a varázslóiskolát. Egyszer csak ott volt az alapötlet a kisfiúról, aki nem tudja magáról, hogy kicsoda". Mire a vonat megérkezett Londonba, Rowling fejében már összeállt a kép Harry történetéről, s a következő néhány hónapban csak ezzel a történettel foglalkozott – a vázlatok hamarosan egyre sokasodtak, az írónő valósággal kivirult, s folyton a varázslók világában kalandozott.

Ám ezután jött számára az igazán mélypont az életében, hiszen édesanyja meghalt, s újfent kirúgták az állásából. Az írónő Spanyolországba "menekült" az emlékek és a rossz élmények elől, ahol egy darabig jól érezte magát, taníthatott -elmondása szerint ezt az állását nagyon szerette- , feleség lett, és pár hónapra rá egy kislánya született. Ám itt se tartott sokáig a boldogság, férjével hamar különváltak, s újfent "elmenekült" a korábban Paradicsomnak vélt helyről: ezúttal húgához, Dihez, Edinburgh – be. Ám itt sem lett jobb a helyzet, az emberek kinézték egyedülálló anyasága miatt, s azért is, mert segélyre szorult – teljesen pénztelen volt, nem volt semmije sem a nyirkos és jéghideg apró lakásán kívül, amit nagy nehezen összespórolt. Rowling újra Harry világába menekült, fáradhatatlanul dolgozott a történeten, elmondása szerint kislánya mellett Harry volt az, aki elviselhetővé tette számára ezt a nyomorúságos időszakot.

Mikor elkészült az első könyvvel, Christopher Little vállalta Rowling képviseletét a kiadóknál, számtalan visszautasítást kapott, végül a Bloomsbury Press vállalta el a könyv kiadását 1996-ban. S innen, már nem volt megállás – Harry Potter elindult hódító útjára. 1997-re olyan szintre emelkedett Rowling könyve iránt az érdeklődés, hogy a Bolognai Könyvvásáron árverést szerveztek a kiadási jogaira, ahol Arthur A. Levine százezer dollárt ajánlott fel az amerikai kiadási jogokért – a gyerekkönyvkiadás történetében hallatlan összeg volt. Rowling pénzügyi gondjai végre teljesen megszűntek, ám akadtak más problémák: s ez pedig a hírnév volt. Rengeteg interjú, fotózás – a szégyenlős hölgy nagyon nehezen szokta meg ezeket a dolgokat. Egyedül gyermekrajongóitól nem félt, sőt, imádott velük lenni és beszélgetni vagy éppen felolvasni nekik. Fontosnak tartotta továbbá azt is (s még a mai napig is), hogy a gyerekek megszeressék az olvasást – ezt mindig hangsúlyozta a gyerekek és az újságírók előtt is. Rengeteg felolvasást tartott iskolákban, könyvtárakban és még – s mikor a Tűz serlege megjelent a piacon, s a hírneve már tényleg az egekbe szökkent- stadionokban is

.


Rowling, bár már befejezte a sorozatot, azóta is töretlen népszerűségnek örvend, s rajongók milliói tisztelik és csodálják. Az írónő azóta rengeteget jótékonykodik általában a Comic Relief -fel karöltve, de sokat tett az egyedülálló brit anyákért, és a Romániában rossz körülmények közt élő szellemi és testi fogyatékos gyerekekért is. Bár, azt mondta, hogy nem akar többé Harry Potter -rel kapcsolatos könyveket írni, azért még reménykedhetünk, hogy ha Harry nem is, de a Roxfort világa megihleti még egyszer.

Érdekességek - mazsolázgatásra:

1. a Tűz serlege befejezése előtt Natalie McDonald, egy kilencéves, haldokló leukémiás gyermek édesanyja örömet szeretett volna szerezni kislányának, s írt az írónőnek, hogy legalább egy emailt küldjön a kislányának, mert tudta, hogy attól milyen boldog lenne. Rowling nem kapta meg időben a levelet, s mire válaszolt, már késő volt. A kislány meghalt. Rowling -ot annyira meghatotta ez a történet, hogy a Tűz serlegében emléket állított a kislánynak az egyik jelenetben, amiben a Teszlek Süveg Harryék házába, a Griffendélbe osztja be a Natalie McDonald nevő elsőéves tanulót. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy Rowling egy valódi személy nevét használta fel a Harry Potter-sorozatban.

2. 2000. májusában a királyi család a Brit Birodalmi Lovagrend tagjává avatta.

3. A Tűz serlegéből ki kellett húznia egy női főszereplőt, aki Weasley -ék egyik rokona lett volna, mert rájött, hogy ugyanazt a szerepet tölti be, mint Rita Vitrol.

4. Elmondása szerint nem tudta abbahagyni a sírást, amikor megírta Sirius Balck halálát az ötödik kötetben.

5. 2002-ben Halloween estéjére kibérelte az ódon Stirling-kastélyt Skóciában, s berendezte Roxfortnak, majd szétküldte az itt szervezendő bálra szóló meghívókat, amiknek darabja 250 font volt – a teljes bevételt egy a szkelrózis multiplexben szenvedőket támogató alapítvány kapta meg.

6. 2006-ban elneveztek róla egy aszteroidát, s egy újonnan felfedezett dinoszauruszfaj a Dracorex hogwartsia nevet kapta könyveinek tisztelete jeléül.

7. 2007. január 11-én írta le a Halál ereklyéi utolsó szavait a papírra, s miután végzett vele, úgy érezte meg kell örökítenie ezt a pillanatot: a szálloda szobájában található Hermész-szoborra ezt írta: " J. K. Rowling ebben a szobában (652) fejezte be a Harry Potter és a Halál Ereklyéi írását 2007. január 11-én" – a szobrot azóta a szálloda páncélszekrényében őrzik.



Felhasznált irodalom:
Marc Shapiro: J. K. Rowling - Az igazi varázsló, Harry Potter megteremtője, Gold Book Kiadó, Ford.: Békési József,
David Langford: Harry Potter világa és a hetedik könyv titkai - nem hivatalos kézikönyv a sorozat rejtélyeiről, Gold Book Kiadó, Ford.: Békési József