Vonzások és választások

Jane Austen: Emma

kiolvastam: 2011. január 30.

A szerelem kezdete az örökös találgatások játéka: igyekszünk megbizonyosodni felőle, hogy igaz-e a sejtésünk, s vajon a másik is hasonlóképpen érez? Ez sosem egyszerű, hiszen minden ember más és más, és az is bizonyos, hogy senki sem egyszerű eset. Inkább csak reménykedhetünk, hogy az események reményeink szerint alakulnak majd valamikor.

Emma Woodhouse szép és eszes fiatal hölgy, ám nem teljesen hibátlan: olykor biztos benne, hogy ismeri az emberi szívek törvényeit, ezért szereti a kerítőnő szerepét játszani. Ám a dolgok az első siker után nem úgy sülnek el, ahogy azt Ms. Woodhouse elképzeli - a melléfogásokért szívfájdalmakat és sértődöttséget kap. El is határozza, hogy többé nem avatkozik bele a szerelmi ügyekbe, ám a spekulálgatásoknak nehéz megálljt parancsolni. De még ennél is nehezebb felismerni számára a saját szívében rejlő gyengéd érzelmeket.

"…miközben hallgatom, hogy mennyire helytelenül okoskodik, már-már magam is kezdenék így gondolkodni. Jobb, ha nincs esze az embernek, semmint, hogy olyan rosszul használja, mint kegyed teszi."

Hatalmas parkok, vidéki kúriák, bálok, hosszú séták, illedelmes csevejek - Austen regénye ismét az angol arisztokraták világába kalauzolja el az olvasót, ahol minden egyes nap kényelmesen, és igazán angolosan telik a sok udvariaskodás és ötórai teák között. Minden kellően visszafogott, ám korántsem mentes a praktikáktól, pletykáktól és a különböző spekulálgatásoktól.

Austen közel ötszáz oldalon keresztül lassan folydogáló regénye eléggé ellentétes érzéseket váltott ki belőlem: az első fele hol tetszett, hol nem - eléggé hullámzó volt a viszonyunk egymással. Előfordult, hogy napokig félreraktam, és igazán nehéz volt rávennem magam, hogy ismét belekezdjek, mert voltak olyan részei, amik abszolút nem tudtak lekötni. Rengetegszer tettem fel magamban a kérdést, hogy van-e értelme ezeknek a társasági praktikáknak, a többi ember mozdulatának folytonos és aprólékos elemzésének? Jelenleg nagyon távol állok ettől a világtól, ahol ezek jelentik a legfőbb problémát és az ilyen helyzetek váltják ki a legnagyobb érdeklődést. Én ezeket sokszor jelentéktelennek éreztem, s közben egyre jobban izgultam, hogy hogyan fog alakulni Austen regényével a viszonyom.

"Ha egy közepes képességű úriember megtesz minden tőle telhetőt, az többet ér, mint a kiválóak felületessége."

Aztán a könyv közepétől egyszerre semmissé lett az aggodalmam, mert ahogy feltűnt a színen Mr. Frank Churchill, kezdett érdekessé válni a dolog, majd Mrs. Elton megjelenése valóban megkavarta az állóvizet, és végre jól szórakozhattam. Az utóbbi szereplőről ugyanis tudni kell, hogy egy hihetetlenül kotnyeles, fennhéjázó nőszemély, aki folyton mindenkire ráerőszakolja a társaságát illetve akaratát - egyszóval ritka idegesítő és ellenszenves hölgy. A való életben biztosan nem örültem volna így a feltűnésének mint a regényben, de úgy gondolom, hogy nagyon jót tett a történetnek: vége volt a finom udvariaskodásoknak Végre volt valaki, aki képes volt valamilyen reakciót kiváltani belőlem, s aztán már minden ment magától. Az utolsó százötven oldalt már mindenféle megszakítás nélkül olvastam el, annyira érdekelt a történet és a szereplők további sorsa.

Azért azt nem mondanám, hogy az írónő ismét hozta a szokott formáját - bármennyire is jó érzésekkel tettem le a könyvet - , mert túl sokszor unatkoztam olvasás közben. Ez a korábbi Austen regényeknél, amiket olvastam - Büszkeség és balítélet, A klastrom titka, Meggyőző érvek - nem fordult elő. Hajlok arra a feltételezésre, hogy ez a könyve talán tényleg gyengébben sikerült: túl nagy hangsúlyt helyezett a cselekmény előkészítésére, kicsit túlragozta az elején a dolgokat vagy nem is tudom, és hiányoltam azt az iróniát, ami a Meggyőző érvekben annyira szórakoztatott.

Az általam felsorolt hibák dacára, azért mégis megérte elolvasnom a könyvet, hiszen voltak részek, különösen a második felében, amik nagyon tetszettek, és a legvégén elégedetten csuktam be a könyvet. Kíváncsi lennék rá filmen is, azt hiszem ezt a mulasztásomat is hamarosan pótolni fogom.

A könyv a "Csökkentsd a várólistád 2011-ben" játékhoz általam felállított polc része volt.

A könyv végül 7 pontot kap tőlem

Kiadó: Ulpius-Ház
Eredeti cím: Emma
Fordította:Tomori Gábor
Oldalszám: 665 oldal
Eredeti ár: 3499 Ft
ISBN: 978 963 254 112 9

Fülszöveg:

„Emma Woodhouse igazán mindent megkapott az élettől, ami szép és jó: csinos volt, eszes, gazdag, deríís természetű; már huszonegyedik évében járt, de komolyabb baj vagy bánat még sosem érte." E sorokkal kezdődik a jellegzetes Austen-hősnők közé méltán felsorakozó Emma regénye; s az említett számos jó tulajdonság, kedvező adottság ellenére bizony vele is végigjáratja az írónő a csalódások, kisebb-nagyobb bánatok, tanulságok iskoláját. Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életüket, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz. De a szereplők újszerű érzékenységén, társadalmi komédiájuk apró mozzanatain mégis érezni, hogy a világ épp változófélben van körülöttük.