Jéghercegnő

Valahogy az én habos-babos lelkemet sosem tudtam elképzelni a skandináv krimik vérfagyasztó rengetegében. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha akár egyet is elolvasok, meghal valahol egy csillámpóni.... Aztán valahogy mégis barátkozni kezdtem ezzel a műfajjal, egyre több olyan könyv jött velem szembe, ami birizgálta a fantáziámat, és egy idő után bizony nem állhattam ellent. Éreztem, hogy eljött az idő.  

S közben számot vetek magamban a csillámpónik halandóságáról.

Lackberg az egyik munkatársnőm nagy kedvence volt, és mivel skandináv is meg krimi is, és ráadásul női író is, így egyértelmű volt, hogy hazajön velem, és megpróbáljuk, milyen is együtt. A fülszövege rögtön levett a lábamról, amolyan igazi borzongós krimire számítottam, ami netalán még álmatlan éjszakákat is okoz.

Hát......

Őszinte leszek: szerintem ez eddig a legantiskandinávabb krimi, amit valaha olvastam, és olvasni fogok! Camilla Lackbergnek igazán nem kellett volna erőltetnie ezt a krimi-vonalat, bőven elég lett volna, ha ír egy romantikus sztorit, amiben a két magányos farkas hosszú évek után hatalmas nyáladzások közepette egymásra talál - és ekkor igazából nem zavart volna a kínos úszógumik láthatóságáról való merengés vagy a smink vagy nemsmink megfejthetetlen dilemmája... mert el sem olvastam volna soha, de soha De így, egy alapvetően izgalmas krimibe telibe kapjuk ezeket a totál felesleges és helykitöltő nyavalygásokat, ah... csak felment bennem a pumpa. Jó lett volna amúgy, tényleg! Sok érdekes kérdést kapargatott (mint a nők kiszolgáltatott helyzete, a gyermekbánatlmazások, a zaklatás stb) , de az a baj, hogy tényleg csak kapargatta, és Erica khm-khm "problémái" között valahogy elvesztek ezeknek a súlyai. Kár értük, pedig tényleg izgalmas kérdések, és valahogy drámaibbak, mint a "szeretlekismegnemis" - balfaszságok. Így csak egy harmatgyenge lepkefing az egész. 

Erica meg a legidegesítőbb női főszereplők egyike, akikkel valaha találkoztam. Már a gondolatától is kiráz a hideg, hogy megint akár csak egy fejezetnyit is kell olvasnom róla. 

Soha, de soha többet.

Ennek köszönhetően az egész Fjallbacka-sorozatot kaszáltam, mert úgy hallottam, hogy ez az Erica még ennél is nyálasabb meg idegesítőbb meg picsásabb lesz később, és ehhez most tökre nincs türelmem. Meg úgy máskor sem.  S lám, erről az elhatározásomról most már feljegyzés is született, amit boldogan kiáltok ki nem visszavonhatónak. 

Ó, és úgy remélem, hogy egyszer találkozik Lisbeth Salanderrel! Amit valahogy úgy képzelnék el, hogy miután Lisbeth öt percen keresztül hallgatja a nyavalygását, Erica legalább ötször szembe találkozik - persze véletlenül - egy baseball ütővel. Vagy ilyesmi. Még pontosan nem gondoltam ki a részleteket. 

 

Camilla Lackberg: Jéghercegnő

Isprinsessan

Animus Kiadó

272 oldal