Miután végigolvastam ezt a 912 oldalas monstrumot, megállapítottam magamban, hogy az Outlander az egy olyan túlírt valami, ami nem való mindenkinek.
Különösen nekem nem.
Igazából nem is tudom, hogy miért is eresztettem rá magam erre a könyvre, mikor szinte biztos voltam benne, hogy nem fog tetszeni. Oké, biztosnak nem voltam biztos, de még mindig élénken élnek az emlékeimben a lehúzó blogbejegyzések, és igazából ezért nem akartam én ezzel próbálkozni. Én balga módon azonban mégis csak megvezethető vagyok, illetve sikerül mindig elbizonytalanodnom magamban, mert azért csak Skócia meg régi kor meg időutazás meg minden, és igazából minden esélye megvolt arra, hogy tetsszen is, szóval csak győzedelmeskedett bennem a kíváncsiság.
Az első kétszáz oldal azonban totál meglepett, mert igazából tetszett. Komolyan. Iszonyatosan olvasmányos volt, a stílusa is totál rendben volt, és már éppen úgy voltam vele, hogy húúú, de jó, hogy mégis csak elolvasom! Amikor már éppen kezdtem belehelyezkedni a kényelmes olvasó szerepembe, akkor kezdtek jönni a kb. 30 oldalanként előforduló szájhúzogatások, amik egyre jobban sűrűsödtek, míg végül olyan mértéket öltöttek, hogy az utolsó száz oldalt igazából csak átlapoztam, és kb. 5 oldalanként beleolvastam, hogy éppen hol tart a történet. és totálbiztos vagyok benne, hogy még így se maradtam le semmiről
Nem, nem a szexjelenetek miatt volt ez amúgy. Igazából én még máig nem értem, hogy ezt egyesek miért kiáltották ki pornóregénnyé anno, mert szerintem azokhoz képest elég lightos mennyiség volt, és részletezve se volt igazából, hogy most mit és hogy csinálnak. Bár még sose olvastam pornóregényt, de nem igazán így képzelem a felépítést.
De mindegy is. Az igazi problémám ezzel a könyvvel az volt, hogy iszonyatosanszörnyenborzasztóan túlírt, és akkor még tényleg csak a minimum jelzőt használtam. Annyi, de annyi felesleges rész van benne, hogy csodálkozom, az írónő hogyhogy nem aludt el írás közben. bár ki tudja, lehet előfordult. szinte látom is lelki szemeim előtt, ahogy a szerkesztő rázza fel, hogy még írnia kell legalább 60 oldalnyi felesleges és funkciótlan párbeszédet
Jamie Fraser ráadásul pedig az egyik legszánalmasabb férfikarakter, akiről valaha olvastam. Most előre bocsánatot kérek minden Jamie Fraser-rajongótól! Nem személyeskedés ez, csak tényleg feldühített. Vagyis nem is ő szánalmas igazából, hanem a funkciója... Ő az a sehol nem létező, mindenki által vágyott férfi, aki amellett, hogy felébreszti az anyai ösztönt a női olvasókban kisfiússágával, tud gyengéd is lenni, és no persze bivalyerős is, aki meg tudja védeni szíve választottját bármilyen veszélytől. Erre rendkívül szofisztikáltan csak annyit tudok mondani, hogy nemnemnemnemnemnem és nem!
És persze, akkor még nem is beszéltem a párkapcsolatban levő erőszakról. Értem én, hogy más kor meg minden. De hogy Claire úgymond modern nőként végül megtűri maga mellett ezt a felfogást, és minden negatívság dacára mégis tetszik neki mikor szarrá verik a seggét, hát.... na, például ott kicsit elszakadt nálam a cérna. És hiába vezeti itt le nekem Gabaldon, hogy de hát a szegény Jamie-t is verték meg minden, meg ez tök természetes... a jó nagy francokat!
Mindent összevetve ekkora túlírt féltéglát ilyen .... nem is tudom, minek nevezzem férfikarakterrel még nem olvastam. Ha rajtam múlik, nem is fogok. Ez egy egész életre sokkolt.
Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen
Outlander
Könyvmolyképző Kiadó
912 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése