#február

A február nem annyira az olvasásról szólt, sokkal inkább a lázcsillapításról. A hónap nagyjából felében ugyanis kiscsaládunk három embertagjából kettőt ledöntött valami vírusos betegség a lábáról, én meg ápolónői teendőim mellett azon voltam éppen, hogy engem kerüljön el jó messzire az a valami. Jelentem, a projekt sikeresen zárult. Ellenben a szemöldököm felszakadt, amikor egyik este úgy gondoltam, jó ötlet totális sötétségben kimenni a mosdóba, és ennek köszönhetően igen erősen lefejeltem az ajtó szélét. A február nem volt az én hónapom.

Így igencsak meglepő, hogy minden nehézség ellenére csak két könyvet vásároltam összesen, és azokat is teljesen átgondoltan, nem pedig hirtelen felindulásból. Az egyik Klaus Hagerup csodás képeskönyve, A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket. Sikerült 35% kedvezménnyel beszereznem egy online akcióban. Christelle Dabostól a Bábel emlékezete is végre hazajött velem, és hát számomra is igencsak meglepő, hogy erre a megjelenés után három hónappal került sor. Az az igazság, hogy kicsit félek ettől a résztől, néhány ismerősöm panaszkodott, hogy elég feleslegesre sikerült, hogy nem nagyon viszi előre a történetet... és tavaly csomó szeretett sorozatomban csalódnom kellett, Daboséban pedig nagyon nem akarok, mert óriási kedvencem. De most már úgy érzem, kellőképpen felvérteztem magam mindenféle csalódás ellen, úgyhogy jöjjön, aminek jönnie kell, de azért titkon remélem, hogy én totálisan odáig leszek ezért a részért is. 

A bevezetőben említettek miatt sajnos olvasásügyileg most nem álltam a helyzet magaslatán, csupán öt könyvet sikerült elolvasnom februárban, és ebből T. S. Eliot: Macskák című írása roppant rövid, egy fél délutáni alvás alatt elolvasható. Elolvastam Robin Stevens sorozatának első részét - ami egyben várólistcsökkentős könyv is -, a Murder Most Unladylike-ot, amit elképesztően imádtam, és pont ma rendeltem meg a második részét. Sarah Rose Legendás lányok című dokumentarista írása is elég régóta birizgálta a fantáziámat, örülök, hogy bent volt a könyvtárban. Így februárban ezt is az elolvasott könyvekhez tudom írni. Jó volt, de egy kicsit azért másra számítottam vele kapcsolatban. Mindenesetre sok érdekes dolgot megtudtam belőle. Daniel Höra könyvéről, a Betolakodókról még nem született bejegyzés, pedig elképesztő élmény volt. Félelmetes és egyszerre nagyon érdekes. A regényben egy álmos német kisvárosba új lakók érkeznek, akik szépen, lassan bűvkörükbe vonják az elbeszélő fiatal srácot, majd később az egész falut is, és szinte észrevétlenül szivárogtatják be az emberek felfogásába neonáci eszméiket. Írok róla hamarosan bővebben is, mert a történet mindenképp kifejtést érdemel. Végül utolsó befejezett könyvként Theodora #haviegyujraolvasaskihivasának keretein belül elővettem egy régi kedvencet, Audrey Niffeneggertől Az időutazó feleségét. Vegyes érzések maradtak bennem olvasás után, de azért alapvetően örültem ennek az élménynek.

Februárban hat poszt született, nagyjából sikerült is behoznom a lemaradásokat, és már majdnem ott vagyok, hogy szinkronba hozom a blogot az olvasásaimmal. Bár most nehéz dolgom lesz, mert szinte egyszerre - vagyis pár nap eltéréssel - fogom befejezni a jelenleg olvasott három könyvemet, úgyhogy valószínűleg megint elmaradásban leszek.
Rengeteg tavaszi tervem van, amiből nyilvánvalóan nagyon sok dolog fog meghiúsulni, de azért szerintem majd erről is írok egy másik bejegyzés keretein belül. Legyen mondjuk ez a terveim első pontja.

De itt a tavasz, már nyílnak a völgyben a kerti virágok...

A többiek februárja:
Theodora
Nita