A könyvespolc az a mágikus hely, amelyből különleges ajtók nyílnak. Különböző világok és kalandok hívogatnak, hol suttogva, hol kiabálva, hogy lépjek be rajtuk, vesszek el bennük. És hát nem is kell sokat könyörögniük nekem, hogy tegyek egy sétát a Megyében, tévedjek el Harry-ékkel a Roxfort folyton átalakuló titokzatos lépcsőin, kóboroljak az Arrakis forró, futóférgektől hemzsegő sivatagában, szeljem a tengerek végtelenségét egy élőhajó fedélzetén, beüljek egy korsó sörre a Totenham Court Road egy kocsmájába Strike és Robin társaságában vagy visszafogottan vegyek részt egy Netherfieldi bálon. Mindezt bármikor megtehetem, csak oda kell lépnem a könyvespolc elé, és már nyílnak is az ajtók.
Gyerekkorom óta kedvelt elfoglaltságom az is, hogy csak ülök a könyvespolc előtt és végigfuttatom a szemem a könyvgerinceken. Az eddig megtett utak és kalandok járnak ilyenkor a fejemben, és persze azok is, amik még mindig rám várnak. Ez a legkülönlegesebb hely számomra mindig az otthonomban, ami nélkül el se tudnám képzelni a helyet, ahol élek. Az igazi otthon fogalmában - sok más dologgal egyetemben persze - nekem mindig ott a könyvekkel teli könyvespolc. Amikor egyetemista voltam, bár egy icipici félszobában éltem kezdetben, mégis első naptól kezdve ott kellett lennie egy éppen beférő icipici könyvespolcnak is, rajta azokkal a könyvekkel, amelyek nélkül nem tudtam volna elképzelni magamat. Könyvtáram legesszenciálisabb darabjait tudtam ugyan csak összeválogatni (kb 30 könyvet), mert több tényleg nem fért el abban a pici szobában, de tudtam, hogy könyvek nélkül nem élhetek ott. Engem mindig is könyvek vettek körül mióta csak az eszemet tudom. Szüleim, nagyszüleim mind könyvszerető emberek voltak, óriási padlótól plafonig érő könyvespolccal, olykor saját könyvtárszobával. Számomra ez a természetes közeg, enélkül a lakás sivárnak tűnne.
Voltak könyveim a hálószobában, a nappaliban, ebédlőben - legtöbbször polcokon, de volt, hogy az ágy alatt vagy a földön is tornyosultak. Aztán lett könyvtárszobám is, ami persze még mindig megvan, csak már nélkülem, ezer kilométerrel távolabb. Amikor nemzetközi költözésre adtuk a fejünket, a férjem már ismert annyira, hogy a költözésbe ne csak engem, a gyereket és a macskákat kalkulálja bele, hanem a könyveim egy részét is. A könyvtáram csupán töredéke került ki ugyan, de mégis megnyugtató számomra, hogy itt vannak ezek az ajtók, amiken bármikor beléphetek.
A könyveimet tekintve mindig is rendszerszerető ember voltam, sokféleképpen kategorizáltam őket a polcokon. Volt, hogy téma szerint; kiadó szerint; szerző szerinti ABC rendben vagy ezeket különféleképpen vegyítve. Sajnos - vagy éppen nem, ki minek gondolja - ez nem annyira Insta-barát elrendezés. Inkább egy szépérzékileg káoszosnak vélt térkép ez arról, ahogy a könyveimmel kapcsolatban gondolkodom.
Ám sajnos, mióta kiköltöztünk nem csupán látványilag káoszos a könyvespolcom, hanem elrendezésben is. A lakásunk felszerelése egyelőre annyira minimál, hogy a könyvespolc bővítése az utolsók között van a listán, így szeretett könyveim úgy vannak rá - illetve mellé - felkupacolva, ahogy éppen elfértek - vagy ahogy éppen nem. Sci-fik polcán néhány krimi is befigyel, a kortárs szépirodalom komolysága mögül előbukkan néhány ifjúsági kötet is. Korok, műfajok, kiadások keverednek össze az én mindig kínosan rendben tartott polcaim felületén. De azért a sorozatokat, szerzői életműveket próbáltam egyben tartani, mégha emiatt még jobban keresztbe-kasul is állnak a könyvek, mert ebből képtelen vagyok még a káosz ellenére is engedni. Úgyhogy emiatt nálam hagyományos könyvespolc mustra nem lesz - majd egyszer talán, ha már tényleg csak a könyvespolc beszerzésén,. bővítésén kell gondolkodnom. De arra gondoltam, hogy tőlem szokatlan módon egy booktagféleséget hívok most segítségül, hogy azért valamiféleképp mégis be tudjam mutatni a velem levő könyveim gyűjteményét.
A könyv, amit kevés helyen láttam, mégis megérdemelné a nagyobb figyelmet
A sok túlhypeolt újdonság mellett sokszor elvesznek a régi megjelenések vagy éppen a kevésbé szerencsés kiadói marketinggel rendelkező történetek. Ide - többek között - egy óriási kedvencemet választottam, Marjane Satrapi Persepolis című graphic noveljét, amely egyfelől rémesen komoly dolgokról szól (mint a diktatorikus állam begyűrűzése a emberek hétköznapjaiba vagy a nők helyzete Közel-Keleten stb), másfelől pedig egy kislány felnövés története is, ami azért a humort is gyakran eszközéül hívja. Érzékeny, értő és roppant fontos írás.
De ott vannak még James Herriot, a yorkshire-i állatorvos szívet melengető, az emberi és állati portrékat érzékenyen megrajzoló történetei is, amik nem mellesleg legalább annyira viccesek, mint Durrell regényei. Tavaly kezdődött a könyveiből készült sorozat (All Creatures Great & Small), ami szintén zseniális, ám a könyvekről sem szabad lemaradni ettől független.
A könyv, ami megnevettet
A Családom és egyéb állatfajták, mint említettem, egy sírva röhögős élményem volt. Egy meglehetősen különleges brit család kalandjai Korfu szigetén, ahova soha nem hittem volna, hogy vágyni fogok valaha, de a könyv után mégis.
David Nicholls: A nagy kvízválasztó című regénye pedig egy brit egyetemista csetlés-botlásairól szól a felnőtt életnek nevezett valamiben, amibe éppen csak belecsöppent, és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzelte. A főszereplővel sok közös vonást felfedeztem magamban sok-sok évvel ezelőtt, úgyhogy kiváló görbetükör is volt számomra ez a könyv.
Kerstin Gier: Rubinvörös trilógiája amellett, hogy nagyon kalandos meg minden, kiváló kis fricska a YA regények műfajának. Sokszor önironikus a műfaj kliséivel szemben, és hát úgy amúgy is nagyon szeretnivaló történet.
A könyv, amin elsírtam magam
Bár már Fredrik Backman lekerült a piedesztálról nálam, de tagadhatatlan, hogy Az ember, akit Ovénak hívnak egy hangulati hullámvölgy volt számomra. Egyik oldalon hangosan röhögtem, és aztán azzal a lendülettel sírva fakadtam ennek a magányos, morgós öregembernek a történetén.
Gail Honeyman Eleanor Oliphantja is hasonló érzéseket váltott ki belőlem. De azt hiszem, a végére azért inkább kifacsart, mintsem szórakoztatott. A legszomorúbb történet számomra, amit az utóbbi időben olvastam.
A Harry Potter könyvek legtöbbjén bármikor sírva tudok fakadni még ennyi év és ennyi újraolvasás után is. Néha jönnek be újabb jelenetek ebbe a spektrumba, ez az éppen megélt életemmel függ össze, azt hiszem.
Egy könyv, ami inspirált
Michelle Obama könyve, Woolf Saját szobája, vagy az Anne of Green Gables mind csupa olyan könyv, aminek az elolvasása után éreztem, hogy valami megváltozott bennem, valami fontos folyamat elindult. Nem voltam sose híve az önsegítő könyvek műfajának (bár idén ezen tervezek változtatni), de például ez a három kötet valami ilyesmi hatást váltott ki bennem.
Egy könyv, szavak nélkül
Shaun Tan: The Arrival című könyve egy bevándorló életét meséli el csupán képek segítségével. Elképesztően erős hatású történet, nem is gondolná az ember, hogy szavak nélkül ennyi mindent el lehet "mondani".
Egy könyv, amit megfilmesítettek
Igazából manapság már az a kérdés, hogy mit nem filmesítettek meg? :D Hiszen hála a Netflixnek most már tényleg elég tekintélyes mennyiségű megfilmesített vagy sorozattá formált történettel találkozhatunk. Ami szerintem egyébként jó dolog. Egy kevésbé hypeolt könyvet választottam a polcomról, mégpedig a Napok romjait Kazuo Ishiguro Nobel-díjas szerzőtől. Gyönyörűen megírt történet egy éppen átalakuló világról.
Egy könyv, amit többször is olvastál
Theodora #haviegyújraolvasáskihívásának köszönhetően ez a lista egyre jobban gyarapszik esetemben, és rájöttem arra, amit régen tudtam, csak aztán a blogolás időszakában aztán valahogy elfelejtettem, mégpedig hogy mennyire szuper dolog az újraolvasás. Legutóbbi szuper élményem Jean Webster könyvei voltak, a Nyakigláb apó és a Kedves Ellenségem. Bájos, vicces kis történetek ezek, amik megmelengetik az ember lelkét a fázósabb napokon.
Egy könyv, aminek a címében egy szín szerepel
A jelenlegi könyveim között elég kevés ilyet találtam, de egyik kedvenc illusztrátorom szupercuki és vicces ifjúsági könyvét, az Ottolina és a sárga macskát szeretném mindenképpen kiemelni. A magyar fordítás szerintem zseniálisan játékos, imádtam olvasni.
Egy könyv, aminek egyszavas címe van
Madeline Miller Kirké című könyvének például. Varázslatos könyv, ami pontosan az én szájízem szerint dolgozza fel a görög mitológia egy szeletét.
Egy klasszikus könyv
Rengeteg klasszikus könyvem van, különösen angol klasszikus irodalomból, mert szeretem. Most egy ifjúsági klasszikust választottam a The Secret Garden személyében, mert ezt még nem olvastam, de a közeljövőben szeretném majd nagyon.
Egy könyv csillagokkal a borítóján
Ez a szempont elég nehéz volt, mert nincs ennyire jó memóriám, azt hiszem. De szerencsémre némi kereségélés után rábukkantam az Éjszakai cirkuszra, amit amúgy még mindig nem olvastam, és a The Starless Sea után lehet még talonban is marad egy picit.
A legrégebbi könyv a polcomon
Nem sok régi könyvet hoztam magammal, mert elsősorban a kedvencek, az újraolvasásgyanúsak és a még olvasatlanok, de a közeljövőben olvasásgyanúsak voltak a főbb válogatásom szempontjai, amikor a velem kiköltöző könyveket válogattam. De Anya Emmájának és Jane Eyre-ének tudtam, hogy mindenképp helyet kell szentelnem.
Egy könyv, ami a legtöbb kiadásban birtokolsz
Ez egyértelműen a Harry Potter és a bölcsek köve. Igazából így alakult a dolog, nincs ebben semmi tudatosság: kezdődött azzal, hogy angolul is ki szerettem volna gyűjteni a sorozatot. Aztán kaptam ajándékba is - húgomtól és a férjemtől, mert mindketten tudják, mennyire kötődök érzelmileg ehhez a kötethez. A griffendéles kiadás egyenesen Norvégiából repült hozzám a férjem táskájában - , jött az illusztrált kiadás is és életemben egyetlen egyszer nyertem könyves nyereményjátékon (oké, úgy általában nyereményjátékon), és az az Animus Kiadó oldalán volt.
Egy könyv, amire nagyon kíváncsi vagy
Sherry Thomas. A Study in Scarlett Woman című Sherlock-átgondolására eléggé kíváncsi vagyok.
Esszékötet a polcodról
Szeretem az esszéköteteket, évente legalább egyszer szívesen olvasok ebben a műfajban. Ugyan sok élvezetesen megírt esszékötetet tudnék felsorolni, de mégis Umberto Eco neve számomra az igazi fogalom ebben a műfajban. A Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől pedig az egyik legkedvesebb könyvem tőle.
Egy verseskötet a polcodról
Mostanában leginkább gyerekverseket olvasok, de azt szinte minden nap. A Kinőtt szív volt az egyetlen felnőtt verseskötet, ami velem jött ide. Gyászfeldolgozásos versek, pont olyanok, amik jól esnek néha az ember lelkének.
Egy könyv, amiben nagyot csalódtam
Christelle Dabos sorozata jött, látott és győzött nálam az első két kötetettel, olyan mértékű rajongást kiváltva belőlem, amire hosszú évek óta nem volt példa. A harmadik kötet viszont pofáncsapósan nagy csalódás volt számomra, igazából a negyedik részhez már nem is rohantam annyira.
Egy könyv, amiről nem hittem volna, hogy tetszik, aztán mégis
Ez a Locke&Key, aminek az első részét a bennem levő bizonytalanság, ugyanakkor csillapíthatatlan kíváncsiság miatt inkább könyvtárból vettem ki. Aztán teljesen beszippantott, úgyhogy nem volt mese, meg kellett vennem a folytatásokat is az első rész mellé.
Ne ítélj a borítóról!
Robin Hobb Bűvös hajóját soha az életben el nem olvastam volna, ha egy kedves barátnőm nem vette volna meg nekem születésnapi ajándékként azzal a felkiáltással, hogy ez az ő egyik kedvenc könyve, és biztos benne, hogy nekem is tetszene. Így is lett. Szuper klasszikus fantasy élőhajókkal, kalózokkal és rengeteg érdekes karakterrel - köztük számos összetett és erős női alakkal.
Egy könyv, ami emlékeztet valakire
Hát ez lenne az én könyvespolc mutogatásom, amit idővel majd frissítek kicsit, ha elkészül a terveim szerinti olvasósarkom. Lesd meg a többiekét is:
Utóvéd:
8 megjegyzés:
Nagyon frappánsan és ötletesen oldottad meg ezt a bemutatót! :) Az az Anne kiadás gyönyörűséges, nem csodálom, hogy a polcod éke is egyben! Vannak ám ismerős elemek, és örömmel fedeztem fel az egyik polcon a két Attenborough bácsit: kíváncsian várom, hogy mit fogsz szólni hozzájuk. :))
Nem is tudtam, hogy a Nyakigláb Apók ilyen szépek ebben a kiadásban - nekem a klasszikus lila pöttyös borítóval van meg az első rész, de most erősen elgondolkodtam, hogy érdemes lenne-e esetleg így is beszerezni... Hmm, ezt még majd megálmodom. :)
A Harry Potterek is nagyon szépek így együtt, főleg az a különleges nyereményjátékos szerzemény! :) Alig várom, hogy elkészüljön az olvasósarkod is, és beszámolj róla nekünk! ♡
Örülök, hogy te is csatlakoztál, még ha újra is kellett gondolnod a bejegyzést ;) "Gyerekkorom óta kedvelt elfoglaltságom az is, hogy csak ülök a könyvespolc előtt és végigfuttatom a szemem a könyvgerinceken." - nekem is :D
Több közös gyöngyszem is van a polcainkon - van amit nekem is újra kellene olvasnom, de a Nyakigláb Apó pl. tavalyi szerzeményem - most újra eszembe jutott :D
Remélem sikerül az olvasósarok kialakítása is!
Az a Jane Eyre nekem is megvan! :)
A James Herriot könyveket pedig én is tervezem megvenni. Gondoltad volna, hogy még sosem olvastam az Anne könyveket? ( Most fejeztem be az Anne with an e-t, és fontolgattam, hogy mégiscsak el kellene olvasni, legalább az első hármat. ) A Nyakigláb Apó, meg Kedves Ellenségem ugye a kedvenc könyveim. Szóval sok közös van. De az ilyen szintű rendszerezés, amiről írtál.....................................................................
( Milliónyi pontocska :D )
@Sister: köszönöm szépen :) Ó igen, azt az Anne kiadást egyszerűen imádom, árban is meglepően barátságos volt egyébként. Bizony, téged olvasva Attenborough bácsinak muszáj volt felkerülnie a polcaimra :)
Ó szerintem a pöttyös könyvek hangulatának nincs párja, Anyunak is abban voltak meg, de sajnos az egész pöttyös-csíkos gyűjteménye eltűnt :( ezért vettem meg így újonnan, tényleg klasszak, na de mégsem olyan hangulatosak, mint a retro pöttyösök. :)
@theodora: és képzeld, olyan jól memorizáltam anno Anyu könyvespolcán a könyveket, hogy évekkel később magyarórákon tök jól jött, amikor a tananyagon kívüli egyéb művekről kérdeztek bizonyos szerzők kapcsán :D
Köszönöm, már gyűjtögetem az inspirációkat - remélem én is, hogy odajutunk egyszer csak :)
@Zenka: olyan klassz ez a Jane Eyre kiadás ^^
Nahát, pedig valamiért azt hittem, hogy Anne Shirley is ott van már a kedvenceid között :O na de a netflixes sorozat tényleg remek kedvcsináló, nekem mindig meghozza az újraolvasási kedvet és tök jó , hogy másként is látom utána Montgomery írását. Annyira szuper feldolgozás lett, bármikor újranézem ^^
A rendszerezésem :D :D sajnálom, ez szakmai ártalom szerintem. :D komolyan rosszul vagyok, hogy most műfaj szerint se tudom rendszerezni normálisan. Biztos kezdődő OCD vagy ilyesmi XD
Ez a bevezető... ♥ Olyan hangulatos! Rögtön kedve támad az embernek belevágni egy új történetbe, új kalandba. Én is imádtam, és imádom a könyvespolc előtt nézelődni, és mindig könyvek vettek körül, és ez olyan jó érzés. :) El sem tudnék képzelni könyvek, könyvespolcok nélküli otthont, és velem is biztosan lenne egy mini-könyvtár, akármilyen pici helyen is kéne átmenetileg lennem. :)
"a férjem már ismert annyira, hogy a költözésbe ne csak engem, a gyereket és a macskákat kalkulálja bele, hanem a könyveim egy részét is" :"D
Tetszett ez a rögtönzött, book tag-túra, nagyon kreatív voltál! :) A HP-k csodásak egymás mellett, és azért bár még kezdetleges az elerendezés, meg talán nincs elég polc, és nincs minden könyved veled, nagyon szép így is a gyűjtemény, és biztosan nemsokára bővítheted is, és kedved szerint rendszerezheted. ;)
Nagyon jó bejegyzés lett, jópár közös pontot felfedeztem a polcainkon. :)
Oh elnézést Hölgyek, mostanában nem néztem rá a blogomra.:(
@PuPilla: Ó, nagyon szépen köszönöm! <3 ugye, hogy könyvespolcok, könyvek nélkül nem is lehet meglenni? Olyan szomorú olyan otthonba belépnem egyébként, ahol nem látok könyveket. Persze, nem kell feltétlen egész magánkönyvtárral rendelkezni, elég ha már pár könyv van mondjuk a TV mellett vagy valahol, nekem az már egy kis megnyugvást ad, hogy jó helyen járok azért :)
Köszönöm, köszönöm! Alig várom, hogy már csak ezen kelljen agyalgatnom egyébként, hogy mekkora polc legyen még és hova, és hogy rendezzem rajta a gyűjteményemet <3
@Nita: Köszönöm szépen! :) :-*
Megjegyzés küldése