2018. és a könyvek

2018-ra vonatkozóan rengeteg tervem volt a könyveket és az olvasást tekintve, ám ahogy összegeztem magamban az elmúlt évet, rájöttem, hogy nagyon kevés dolgot sikerült igazán megvalósítanom belőle. Ezt nem feltétlenül tekinteném amúgy kudarcnak, inkább csak jót mosolygok magamon, hogy mindig ez történik, hogy az életemnek valamelyik szegletét megpróbálom betervezni, biztosan nem úgy alakulnak végül a dolgok. Lehet, néha túl kéne már lépni a tervezgetéseken. 

Mielőtt ránéztem volna a tavalyi olvasmánylistámra, az volt a benyomásom, hogy az igazán jó könyvek mintha elkerültek volna abban az évben: mintha több lett volna a lapos vagy feledhető élményem. Ám amikor átfutottam az olvasott könyveimet, meglepő módon jöttek egyre másra az emlékek a szuper könyvélményekről: például Az ötödik évszak szuggesztív hangulata, ami aztán napokig nem eresztett; vagy ott volt például Ivy Pocket rettentően szórakoztató karaktere, akinél kedvesebb és viccesebb antihősnővel még nem találkoztam. Végre elolvastam egy régóta halogatott klasszikust is E. M. Forster: Szoba kilátással című regényét, ami alighanem egy új kedvenc is lett számomra.  Új és instantmegszeretett szerzők között üdvözölhetem Margaret Atwoodot, Christelle Dabost, Liane Moriartyt valamint Katherine Ardent is. Kellemes meglepetést okozott számomra Leiner Laura is a vadiúj, Az Iskolák Versenye sorozatának első részével, valamint Nicola Yoon második regénye is elnyerte a tetszésemet. Ott volt még az 50 elszánt nő című kötet is, ami az év egyik legszuperebb magyar kiadványa címet simán megkaphatná - mert hiánypótló, fontos könyv és nem mellesleg gyönyörű. Magyaroknál maradva Csepella Olivér képregénye, a Nyugat + Zombik az eredetiségével és humorával szintén dobogós helyen végzett nálam.  És tényleg, rajtuk kívül is jöttek szembe velem még szuper könyvek, úgyhogy mégis csak azt mondom, hogy egy sikeres évet tudhatok magam mögött.

 

Nézzünk mindent számokban! - Avagy a szokásos statisztika

Tavaly kereken ötven darab könyvet sikerült elolvasnom, amivel éppenhogy és eléggé utolsó pillanatban sikerült teljesítenem a Goodreadses kihívásomat, miszerint évente ötven könyvet szeretnék elolvasni. A nagy nyári olvasási válság vett vissza jócskán a lendületemből, hiszen ezután hiába is olvastam többet, nem tudtam behozni azt a három hónapos lemaradásomat. Nem mintha annyira fontos lenne az elolvasott könyvek száma, mert szerintem tényleg az a lényeg, hogy mindenki a lehetőségeihez, életstílusához és idejének megfelelően olvasson - ez valakinek több, valakinek kevesebb olvasmányt eredményez. Az összehasonlítgatás másokkal teljesen felesleges. A lényeg inkább az, hogy a jó olvasmányélmények legyenek túlsúlyban, hiszen elsősorban ezért olvasunk.
2018-ban is volt pár könyv, amiről végül nem született nálam bejegyzés, mert vagy nem volt róla annyi gondolatom vagy pedig mire a bejegyzés megírásához kerültem, totál elfelejtettem, mit is szeretnék arról a könyvről írni. Úgyhogy ezeket inkább nem is erőltettem. De most azért mégiscsak megemlékezek róluk pár sor erejéig:

Colin Duriez: Tolkien & C. S. Lewis - Egy barátság története : Nagyon kíváncsi voltam a könyvre, de sajnos csalódást okozott, mert nem igazán értettem magát a koncepciót. Én azt hittem, hogy itt tényleg a két író barátsága lesz a középpontban, de valójában csak két egymás mellett futó életrajzot olvashattam, amik olykor-olykor összekapcsolódtak egy bekezdés erejéig. És amilyen jó stílusban indult az egész, olyan száraz és érdektelen lett a végére - mondom ezt úgy, hogy egyébként mindkét szerzőről olvastam már életrajzot és szerettem, érdekesnek tartottam őket. De itt ez egyáltalán nem jött össze, plusz semmilyen új perspektívát nem adott hozzá az eddigi életrajzokhoz.

Tittel Kinga: Mesélő Budapest : Imádtam ezt a csodaszép kiadványt, amire Nikkincs bejegyzése hivta fel a figyelmemet anno. Még tavasszal egyszer, kétszer feljutottunk Budapestre, és nagyszerűen tudtuk használni a városi sétákhoz.  Rettentően informatív, érdekes és gyönyörű kivitelezésű kötet, aminek a segítségével még jobban megismerhetjük a fővárost. Nekem mondjuk nem volt nehéz új információkkal szolgálnia, mert bevallom őszintén budapesti ismereteim eléggé szegényesek, az utóbbi egy vagy két évet leszámítva nem igazán jártam arra. De Tittel Kinga könyve elérte nálam, hogy tudatosan és tényleg meg akarjam ismerni ezt a várost, mert rengeteg történetet rejtenek az utcái, terei, házai...

J. K. Rowling: Az élet dolgai : Terveztem, hogy írok majd róla, mert hát mégis csak egy Rowling könyvről van szó, de az az igazság, hogy nem jött össze annyi gondolat erről az igencsak rövidke, gazdagon illusztrált kötetről. Ballagási ajándéknak szerintem szuper volt és annak is örülök, hogy egy példányt a saját polcomon tudhatok.

Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyve : Féltem ettől az utolsó résztől, mert sokan fanyalogtak rá, hogy ez nagyon gyengécskére sikeredett a szériából. Kellemes meglepetésként ért, hogy engem viszont totálisan magával ragadott, akárcsak a második rész. Sajnos, pont akkortájt nem volt kedvem nagyon írogatni a blogra, erőltetni meg nem akartam, így aztán végül elmaradt a róla szóló poszt, amit így utólag eléggé sajnálok. Mindenesetre a Silber-trilógiát is jószívvel ajánlom Gier rajongóinak. Igaz, nem annyira szuperséges és vicces és zseniális mint Az Időtlen Szerelem sorozata, de azért pótléknak szerintem megteszi. Az első rész nem valami jó, azon túl kell lendülni, meg kicsit lejjebb tornászni az elvárásokat, és akkor szuper lesz.

Philip Pullman: Az arany iránytű :  újraolvasás volt, ami aztán nem hozta magával azt a fajta rajongást mint sok-sok évvel ezelőtt. Ez volt a harmadik újraolvasásom, de sajnos csalódást okozott most. Lehet, hogy én változtam, lehet csak az időzítés nem volt megfelelő - sajnos konkrét dolgot nem tudok írni. Mindenesetre a jövőben valamikor azért majd adni fogok az újbóli újraolvasásának egy esélyt a nosztalgia kedvéért.

2018-ban ezen felül elmondható még, hogy - a Goodreads szerint - 15.622 oldalt olvastam el, és a legrövidebb könyvem a fentebb is említett J. K. Rowling: Az élet dolgai című kötet volt, a leghosszabb pedig Christelle Dabostól A tél jegyesei a maga 584 oldalával. Nem nagyon vittem túlzásba a vastag könyveket, igazából a közepes hosszúságú olvasmányok voltak most leginkább túlsúlyban. Voltak újraolvasásaim is, ami idén nem csak a Harry Pottert jelentette. Elővettem Philip Pullman Az Úr Sötét Anyagai sorozatának első részét, valamint Emma Watson könyvklubja apropójából egy régi nagy szerelemem, a mesterdiplomás szakdolgozatom alapjául szolgáló regény is előkerült, Daphne du Mauriertől A Manderley-ház asszonya, amiről három bejegyzésen keresztül is értekeztem. Az ötven elolvasott könyv mellett hetvenhárom írás jelent meg a blogon. Most jobban igyekeztem kicsit nyitni a nem hagyományos olvasónaplós bejegyzések felé, hanem próbáltam könyvekkel, olvasással kapcsolatos általánosabb témákról is írni, valamint 2018-ban többször is csatlakoztam a Témázós bloggerek csapatához.

Az év leglátogatottabb posztjai a következők:
1. Könyvtári kalandozások - Az én könyvtáram
2. Amikor egy jó könyv... | Christelle Dabos: A tél jegyesei
3. Csalódások könyvei | Témázás

A 2018-as olvasmányok témáját tekintve most talán a kicsit könnyedebb olvasmányok voltak túlsúlyban - legalábbis ami az év első felét illeti. A női sorsokkal, női kapcsolatokkal foglalkozó könyvek tavaly is igencsak túlsúlyban voltak. Ez a téma számomra talán a legérdekesebb mind közül, hiszen elgondolkodtató összefüggésekre világítanak rá, valamint jól esik a ráismerés bizonyos átélt vagy akár csak másoktól hallott esetekre. Gyakran kerültek még elő a gyásszal és annak feldolgozásával kapcsolatos regények is, amiket tavaly már tényleg direktbe kerestem. Sokat segít, ha az ember legalább olvasni olvas róla és azon keresztül beszél a témáról szerintem. Sok szuper young adult könyvbe is belefutottam 2018-ban, amikben ugyan semmi paranormális akármicsoda nincsen, viszont tök jól beszélnek az olyan énkeresési problémákról és beilleszkedési gondokról, amik a tinédzsereknél igencsak kardinális dolgok szoktak lenni. Felbukkant újabb témaként a nemi erőszak is az olvasmányaimban, ami a lelki oldala és a feldolgozása miatt érdekel leginkább - annak ellenére, hogy szerencsére a témához semmiféle személyes dolog nem fűz. A zárt közösségek dinamikája mint téma 2018-ban eléggé háttérbe szorult, de azért egy vagy két könyvet mégiscsak sikerült találnom.

A beszerzéseket egyáltalán nem vittem tavaly se túlzásba, huszonhat könyvvel gazdagodott a polcom. Ebből a legtöbbet a Könyvfesztivál idején szereztem be, akkor elég sok cím csábított a megvételre. Az önmegtartóztatás terén  bevált módszernek bizonyult a házfelújítás. Így tényleg elmondható hogy olyan köteteket vettem meg, amik tényleg nagyon érdekeltek. Remélem ezt a szerzetesi módszert jövőre is tudom alkalmazni - felújítás nélkül is.

2018. TOP 5 olvasmányai

Christelle Dabos: A tél jegyesei - A tükörjáró : Christelle Dabos regénye az első fejezetek után magával ragadott. Imádtam ezt a különös, steampunkos világot, a kicsit Büszkeség és balítéletre hajazó sztorit, ami tele van udvari intrikákkal. Ugyan márciusban olvastam, de olyan mértékű rajongást váltott ki belőlem, hogy már akkor tudtam, hogy ez a regény ott lesz az évvégi TOP 5ös listámban.

Katherine Arden: The Bear and the Nightingale - Katherine Arden regénye az egyik legnagyobb élményem volt a tavalyi évben. Olyasmi hangulata volt, mint Naomi Novik Rengeteg című regényének a jobb részeiben, és legalább úgy volt tündérmese, mint Valentétől A lány, aki körülhajózta Tündérföldet. Sötét, ősi és nagyon orosz világ ez, ami a hasonlítások ellenére azért mégis csak különbözött minden eddigi fantasy olvasmányomtól.

Elena Ferrante: Az új név története -  Elena Ferrante neve is kezd felvésődni a fejemben azon szerzők listájára, akiknek a regényeire instant szükségem van. A Nápolyi-tetralógiájának első része, a Briliáns barátnőm teljesen megvett magának, és azóta alig várom, hogy a két lány történetének további részeivel is megismerkedhessek. Beleszerettem szövegeinek zubogásába, amelyek észrevétlenül bevonnak magukba, majd sodornak és csak sodornak mint a szaladó folyók, amelyek megállíthatatlanul rohannak valahová - valahová, ahova majd mi is megérkezünk. Csak győzzük kivárni. 

Margaret Atwood: Alias Grace - Az Alias Grace történetének ötletét Atwood a valóságból merítette. Központi alakja Grace Marks az egyik leghírhedtebb nő volt Kanadában az 1840-es években, miután tizenhat évesen elítélték gyilkosság miatt. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek munkaadójukkal és annak házvezetőnőjével - és egyben szeretőjével - is. A hosszas tárgyalás után McDermott végül kötél általi halálra ítélik, Grace-t pedig - ügyvédje bámulatos érvelésének köszönhetően - életfogytiglanra. Grace sokak számára a kor talánya maradt: számító hidegvérű gyilkosnő vagy ártatlan lány, aki a körülmények áldozata lett? Mindkét oldalnak megvan a maga megdönthetetlennek hitt érvelése. Egy fiatal és feltörekvő orvos végül úgy dönt, hogy kideríti az igazságot Grace Marksszal kapcsolatban. Miután elnyeri a lány bizalmát, az szépen-lassan megnyílik neki, és elmeséli az ő történetét.

Naomi Alderman: A hatalom - Néha utáltam olvasni. Mert kegyetlen, mert erőszakos. Néha be kellett csuknom a fejezet közepén, mert nem bírtam tovább. Mégis itt van a TOP 5 olvasmányaim között, mert folyamatosan elgondolkodtatott, és nem hagyott nyugtot se olvasás közben, se azután. Ez a hihetetlenül erős könyvek sajátsága. Alderman regénye úgy szól az egyenlőségről, hogy látszólag nem is. A másik nem megszerzi a hatalmat, és pontosan ugyanazokat a hibákat, ugyanazokat a technikákat alkalmazza a férfiak ellen, amiket ők is megtapasztaltak a saját bőrükön. Mindemellett nagyon jól bemutatta azáltal az aktuálproblémákat, hogy a szerepek megcserélődtek nála. 

És persze vannak olyan könyvek is, amik szintén nagyon szuperek voltak, de a hely szűkössége és hihetetlen vasszigorom okán mégsem kerültek bele a TOP 5 listámba. Nekik viszont csináltam molyos polcot, hogy azért mégse menjen el mellettük az ember teljesen szó nélkül. Szóval, íme az egyéb szuper könyvek listája:

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Harry Potter - A History of Magic
Csepella Olivér: Nyugat + Zombik
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Ali Benjamin: Suzy és a medúzák
Leiner Laura: Ég veled
Patrick Ness/Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Angela Marsons: Egy élet ára
Fodor Marcsi - Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő
E. M. Forster: Szoba kilátással
Sue Townsend: The Secret Diary of Adrian Mole Aged 13 3/4
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok
Y. S. Lee: Spy in the House - The Agency 1.
Matt Haig: A fiú, aki Karácsonynak hívnak
Caleb Krisp: Ivy Pocket és az Óragyémánt

És végezetül, de nem utolsósorban szeretnék megköszönni minden egyes kommentet, csillagozást, mindenféle visszajelzést, ami a blogos, Facebookos, Instagramos vagy molyos posztjaimhoz érkezett. Külön köszönök minden egyes blogos, könyves vagy/és baráti levélváltást is. Szuper érzés hasonszőrűekkel beszélgetni a könyvekről, olvasásról vagy az éppen aktuális kihagyhatatlan és muszáj-elolvasnod könyvről. Szeretném elmondani, hogy jó, hogy vagytok! De tényleg.

Mindenkinek csupa szépet és jót kívánok 2019-re! Legyen olyan, amilyet elképzeltetek magatoknak :)

A többiek évzárása:
Amadea
Theodora
Nima
PuPilla
Zenka
Nita
Larawyn
Ilweran
Könyvkuczkó
A Szofisztikált Macska