2009. szeptember 17., csütörtök

Mindenkivel megesik

Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei


Nos, ez csak egy rövid bejegyzés lesz. Azt hiszem el kellett jönnie ennek a pillanatnak is: nem tudtam végigolvasni a regényt. Ez a mű hibája lenne? Azt kell mondjam, hogy nem. Elkezdődött az egyetem és rögtön egy csomó olvasnivaló szakadt a nyakamba, nehezebbnél nehezebb szövegek, sőt szövegek igazi tömkelelege. Sajnos, így nem volt türelmem most még egy plusz olvasnivalóhoz, ami szintén nem egy könnyű olvasmány. Ezt 6 oldalból megállapítottam. Kicsit ide-oda csapongós, iszonyat hosszú mondatok, és még sorolhatnám. Még sose olvastam indiai irodalmat, így elvárásom se volt. Azt kell mondjam, ez egy olyan stílus, amit meg kell szokni, s a megszokáshoz türelem kell. NA, ez nekem most nem volt, illetve nincs. Persze, itt újból leszögezném, hogy nem a könyv hibája, hanem a körülményeké. Így értékelni se tudom a művet. MAjd egyszer, egy nyugodt, unalmas időszakomban mégegyszer nekifutok és majd akkor.

Majd most valami olyat választok, ami pihentető és képes feledtetni velem a kötelező irodalmak borzalmát. Vagy, ha nincs más, akkor a kötelezőkkel fárasztom majd a jónépet. :) Addig is olvassatok szorgosan!

Vélemények:

0 hozzászólás:

Related Posts with Thumbnails