2011. február 19., szombat

Halál Halloweenkor

Agatha Christie: Halloween és halál

kiolvastam: 2011. február 19.

Halloweenkor egy icipici angol kisvároskában, Woodleigh Commonban egy összejövetelt tartanak, ahová gyerekek, anyukák, szomszédok vannak meghívva, hogy ezen az éjszakán egy kis önfeledt kikapcsolódásba kezdjenek. Seprű szépségverseny, almahorgászás, liszttorta-szeletelés, tűzharapás és más egyéb izgalmasnak ígérkező játékokkal szórakoztatják az egybegyűlt gyereksereget. A meghívottak közt van Mrs. Ariadne Oliver is, a híres krimiírónő is, akit sokan rajongva csodálnak, többek közt a tizenhárom éves Joyce Reynolds is, aki a buli előkészületeinél egy meglepő kijelentéssel áll a többiek elé: még néhány évvel ezelőtt egy gyilkosságnak volt a szemtanúja. A résztvevők nem hisznek neki, hiszen Joyce nagy hazudozó hírében áll - ám mikor pár órával később holtan találják, Mrs. Oliver úgy véli, hogy a kislány talán mégis igazat mondott, így az ügy megoldása érdekében Hercule Poirot -hoz fordul segítségért.

"Nekünk is jól jönne most egy olyan könyv, mint a Kérdések és válaszok. Ugye milyen pompás címe van? A nagyanyámnak is volt belőle egy példány és valóban minden kérdésre megadta a választ"

A krimikirálynő most valahogy nem kápráztatott el bravúros cselszövésével, hiszen a gyilkos kiléte szerintem a regény első negyedétől elég egyértelmű, és az indíték is túl prózai, túl egyszerű - az elején nem is akartam elhinni, hogy tényleg ez lenne a megoldás, de aztán már egyre biztosabb voltam benne, hogy "Igen, ez lesz az". Szóval, most egy kicsit csalódtam - de ha az egésznek a pozitívumát nézem, akkor azt kell mondanom, hogy ennek a bűnténynek a felgöngyölítése remek kis bevezetőül szolgált ahhoz, hogy nekivágjak az írónő életművének és a bonyolultabb, furfangosabb eseteinek. Persze, ez ne szegje senki kedvét, hiszen azért akadt bőven meglepetés a végén, amikre viszont nem is számítottam, és hát, magának Poirot-nak a személye is dob egy nagyot a történeten.

Viszont nagyon tetszettek benne a korábbi műveire tett utalásai, szóba került a Mrs. McGinty meghalt és a Herkules munkái is - bár, mikor olvastam a róluk szóló sorokat, kicsit izgultam, hogy esetleg lelövik a történetek poénját, de nagy megkönnyebbülésemre nem így történt, vagy csak nem esett le számomra. Szóval, majd nyugodtan vághatok neki ezeknek a könyveknek is.

Christie ebben a könyvében azt a kérdést boncolgatja, hogy vajon helye van-e az igazságszolgáltatásban a könyörületességnek, a részvétnek? Mondjuk, ha teszem azt, hogy egy tizenhat éves kamasz megöl egy másik embert (nyugi, nem spoiler, ez a példa csak az elmélet kedvéért van), akkor takarózhatunk-e azzal, hogy a tettes még csak fiatalkorú és nem tudja mit csinált? Tényleg nem tudja? Tényleg nem képesek a fiatalkorúak, a gyerekek felfogni, hogy az emberölés súlyos bűn és következményei vannak? Illetve gyilkosságot csak beszámíthatatlan emberek követhetnek el - és a józan eszű, mentálisan ép emberek egyáltalán nem? Akárcsak Poirot, én is úgy érzem, hogy az igazságszolgáltatás előtt túl sokszor takarózunk különféle körülményekkel, vagy éppen az életkorral. Úgy hiszem, hogy aki egyszer képes volt kioltani egy másik ember életét, az habozás nélkül megteszi legközelebb is - és pluszban még ott van egy-két kibúvó, ami megmenekítheti a felelősségre vonás elől, szóval ne szépítsük a dolgot: még meg is ússza.

" Ő mindig elsősorban az igazságot tartotta szem előtt. Mindig is fenntartásokkal fogadta a könyörületesség - legalábbis a túlzott könyörületesség - parancsát. Tapasztalatai arra tanították, hogy a túlzott könyörületesség csak újabb bűncselekményekhez vezethet"


Az emberek nehezen néznek szembe a dolgokkal, főleg ha egy olyan borzalmas esetről is beszélünk, mint a gyilkosság. Ezt talán a regény kisvárosi szereplői érzékeltetik a legjobban, akik nem hajlandóak még csak egy hangyányi esélyt adni arra, hogy valaki közülük követte el ezt a szörnyű tettet. Mindenki, szinte egytől egyig olyan képtelen ötleteket gyárt, mint a "diliházból megszökött beteg, aki bemászott az ablakon és megölte a kislányt". Beláthatjuk, hogy ennek mennyire kicsi az esélye, mennyire hihetetlenül hangzik - de ezt a két kívülállón (Poirot és Mrs. Olliver) és a nyugdíjazott rendőrön kívül senki más nem érzi. Igazán érdekes volt bepillantani ennek a pszichológiájába, még ha csupán mellékesen is volt jelen a történetben.


Szóval, voltak itt érdekes kérdések és felvetések, amik nagyon tetszettek, viszont maga a krimiszál nem tudott teljes mértékben elkápráztatni. Szóval, picit csalódtam, így 7 pontot adok neki az értékelésemben. Ez a regény egyébként egy másik kiadónál, más fordításban Ellopott gyilkosság címen jelent meg.

Kiadó: Európa Kiadó
Eredeti cím: Hallowe'en Party
Fordította: Elekes Dóra
Eredeti ár: 2200 Ft
Oldalszám: 311 oldal
ISBN: 9 789630 790215

Vélemények:

3 hozzászólás:

Athala írta...

jujj, ezt én is most olvastam és nagyon tetszett :D bár még lusta voltam felrakni a blogomra a véleményemet... de jók az idézetek is :)

Tessa írta...

Nekem se jött be ez a regénye annyira. Csalódás volt, unalmas. Pedig ilyen jó borító mellé szuper történetet képzeltem el.

Heloise írta...

Athala, örülök akkor, ha tetszett a könyv - még akkor is, ha nekem kevésbé jött be :-)

Tessa, igen én is ott szemeztem vele a könyvesbolt polcán már mióta, hogy "hú, ez biztos nagyon érdekes és izgi lesz", meg a fülszöveg is olyan volt. De eh... kicsit csalódtam :-( (még jó, hogy csak könyvtárból vettem ki) Most itt vár még rám a Holttest a könyvtárszobában, remélem jó lesz :-)

Related Posts with Thumbnails