2011. március 30., szerda

Bertie kézbe veszi a dolgokat

P. G. Wodehouse: Megőrült, Jeeves?

kiolvastam: 2011. március 28.

"Pí dzsí wudhausz" úrhoz még nem volt szerencsém eddig, mulasztásom súlyosságára egészen addig nem döbbentem rá, amíg rá nem akadtam erre a kötetre a könyvtár egyik polcán. A fülszöveg tökéletesen meggyőzött arról, hogy nekem most erre van szükségem. Így hát, miután boldogan hazabattyogtam a könyvtárból, rögtön neki is estem. És ahogy elolvastam az első belekezdést, teljesen beleszerettem a könyvbe: imádtam és imádtam!

Imádtam ezt az ügyefogyott, kissé beképzelt Bertie Wooster -t, aki azt hiszi, hogy mindenkinél mindent jobban tud és gond nélkül képes a legproblémásabb esetek megoldására - persze, ez mind nyilvánvalóan nem igaz. Olykor kissé fölényeskedő, de mégis meg kell mondjam, hogy kiváló narrátor: tudja hogyan kell odaszegezni az olvasót a könyvhöz, hogy szinte kínnak érezze a letételét. Nem csupán mesélőkéje kiváló, hanem a humora is: olyan hamisíthatatlan angolos.

És persze, hogy még jobban szórakozhassunk, ott van nagyszerű kontrasztként az izgága Bertie mellett a kiváló és visszafogott inasa, Jeeves. Hogy valójában melyikük hordja a nadrágot kettejük közül, azt hiszem nyilvánvaló - legalábbis nekünk, olvasók számára. Ám Bertie -nek elég sokszor nem esik le a tantusz.

Wodehouse stílusáról szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: azok a meghökkentő szóképek, bizonyos kifejezések... mind-mind annyira jópofák és humorosak, hogy az ember legszívesebben megjegyezné magának mindet, hogy az unalmassá váló, ellaposodott társalgásokba egyszer csak bedobja valamelyik kifejezést vagy mondatot, és biztos vagyok benne, hogy máris gördülékenyebben folytatódna a dolog. És még ráadásul milyen jópofának néznének...

Sietve le kell szögeznem, hogy nem a szépsége bénított meg. A maga bolondos, szőke, borjúszemű módján helyes volt, de nem az a lélegzetelállító bombázó.
Nem, a máskor oly gördülékeny nemek közti eszmecserét a lány gondolkodásmódja zavarta meg. Senkit nem akarok megtéveszteni, ezért nem állítom, hogy költő volt, de ahogy beszélt, az időnként komoly aggodalmat ébresztett bennem. Úgy értem, ha egy lány minden előzmény nélkül azt kérdezi, szoktad-e úgy érezni, hogy a csillagok Isten virágkoszorúja, akkor azért gondolkodóba esik az ember.


Egyébként ez a könyv, Wodehouse Jeeves-sorozatának a negyedik kötete volt, de igazából mindenféle gond nélkül olvastam, sőt fel se tűnt, hogy ez talán egy későbbi rész lenne - ez csak a molyon való wodehouse-os kutakodásaim közben derült ki számomra. Szóval, ebből következtettem ki azt (remélem, helyesen), hogy ez a sorozat tulajdonképpen nem úgy sorozat, ahogy mi gondoljuk, hanem igazából csak Jeeves és Bertie valamint pár mellékszereplő személye kapcsolja össze őket. Szóval, külön-külön is tökéletesen érthetőek, bár, gondolom azért mégis egyben és egymás után az igazi.
Ebben a kötetben minden benne van, ami egy igazán jó komédiához kell: civakodó szerelmesek, sértődős főszakács, egy kissé retardált, gőtemániás régi ismerős, egy morcos és lerázhatatlan nagynéni, játékkacsák a fürdőkádban és Bertie tervei a megoldáshoz...

Szóval, rajongásom Wodehouse és az ő Bertie -je iránt az egekbe szökött, szinte már-már tomboló méreteket öltött. Bevallom, igyekszem ebből kicsit visszafogni a bejegyzés írása közben, de ahogy visszaolvasom a dolgokat, rájövök, hogy mennyire nem sikerült. De ezt az imádatot teljesen jogosnak érzem, hiszen ilyen kiváló helyzetkomikummal és humoros főszereplővel ritkán találkozom, és persze Jeeves-t se felejtsük ki. El is határoztam, hogy megszerzem magamnak Wodehouse könyveit, hogy pótoljam ezt a borzalmas mulasztásomat irányában, és bármikor, amikor csak kedvem szottyan, levehessem a polcról és imádhassam a történeteit.
Addig is megnézem a Majd a komornyik című sorozatot, amikor nem annyira P. G. Wodehouse -ért, hanem Hugh Laurie -ért rajonghatok.
Az értékelésemben 10 pontot ért el a könyv - de ez nem is lehetett kérdés.

Eredeti cím: Right Ho, Jeeves?
Fordította: Kövesdi Miklós Gábor
Kiadó: Ciceró Kiadó
Eredeti ár: 1890 Ft
Oldalszám: 265 oldal

Vélemények:

8 hozzászólás:

Elliot írta...

Abszolút megértem a lelkesedésed, én is imádom a Bertie-Jeeves sorozatot. Nem kell sorban olvasni, de néha utalást tesz az előző könyvek szereplőire, történéseire. Hangosan röhögtem szinte mindegyiken, amiket eddig olvastam. Ajánlom még a Gáz van, Jevees!-t vagy a Halihó, Jevees!-t is.

Heloise írta...

Ó, akkor fogadd virtuális kézfogásomat! :-)
Igen, tervben van, hogy megveszem az egész sorozatot (vagyis megpróbálom beszerezni), és mindenféleképp majd sorrendben szeretném olvasni őket, azért csak úgy az igazi :-)
Az információkat pedig nagyon szépen köszönöm, már alig várom, hogy egy újabb Bertie Wooster történetet olvashassak :-)

Bridge írta...

Úgy örülök, hogy tetszett! Wodehouse basszorkányosan zseniális, én mindig szanaszét nevetem magam a könyveim, Bertie pedig nagy példaképem. :o)

A sorozatot mindenképpen nézd meg, Laurie és Fry is imádnivalóak benne. Épp a múltkor néztük végig anyukámmal az összes részt. :-)

Nem Bertie/Jeeves-es könyv, de a Forduljon Psmith-hez! is elképesztően fantasztikusan szuperjó, azt is nagyon ajánlom (meg nagyjából bármit a PGW életműből).

Heloise írta...

Bridge drága, teljesen igazat adok Neked, Wodehouse tényleg basszorkányos :-) Igen, már elkezdtük nézni a sorozatot, most fejezetük be az első évadot - és annyira jó! :-) Imádom!

Ó, köszönöm szépen, Psmith -et is feljegyzem magamnak, feltétlen sort kerítek rá :-)

PuPilla írta...

Én is olvastam már tőle, de nem Jeeves-eset, hanem a Dinamit bácsit. Már jó régen volt, kisgimis voltam még, és egyszer félbe is hagytam, aztán elolvastam de később eladtam, lehet hogy elhamarkodtam a dolgokat :D

Heloise írta...

Ó, én tényleg nagyon imádtam ezt a könyvet *.* szerintem azért érdemes lenne egy Jeeves- es könyvvel megpróbálkoznod, végülis elég rövidek, szóval, ha mégsem tetszik nem rabol el sok időt ;-) (és ki tudja, hátha... :-) )

PuPilla írta...

Igen, már szemeztünk párszor, Jeeves és én :D

Heloise írta...

Drukkolok nektek majd ;-)

Related Posts with Thumbnails