Guy de Maupassant: Szépfiú
kiolvastam: 2010. február 25.
Tudjuk, hogy aki fel akar kapaszkodni a ranglétrán, annak nemcsak szorgalommal kell rendelkeznie. Sőt, hogy őszinték legyünk, igen kevesek igyekeznek saját erejükből megvalósítani nagyravágyó terveiket. Nem hogy szorgalom nem szükségeltetik, de a tehetség se nyom akkorát a latba, mint a jó kapcsolatok. S ezt nem csak napjainkról mondhatjuk el, hanem úgy általánosságban mindenkor és mindenhol. Maupassant ezt mutatja be nekünk.
Szépfiú című regényének főhősét a történet elején úgy ismerjük meg, mint egy lecsúszott embert, akinek se pénze, se kutyája. Tengeti életét a semmittevésben és közben próbál nem éhen halni. Egy szerencsés napon összeakad régi katonatársával, akinek a segítségével sikerül újságírói állást szereznie egy kis francia lapnál. A férfi abszolút nem konyít az íráshoz, ám hamar megtanulja, hogy ennek ellenére hogyan is csinálhatná meg a szerencséjét: egy lehengerlő mosoly, pár magas társadalmi rangú hölgy és már ível is felfelé az a bizonyos karrier.
Olvashatunk itt mások sárba tiprásáról, elcsábításokról, eszméletlen könyöklésekről, manipulálásokról, de igaz szerelemről... nem, arról nem. Itt nincs helye a tiszta érzelmeknek, legalábbis Georges Duroy (a főszereplő) esetében semmiképpen. Minden, de minden a társadalmi ranglétrán való felemelkedés körül mozog. Bizony, még az érzelmek is.
A regény elején talán szánalmat kelt bennünk az alakja, majd egyre jobban értetlenkedünk tettein, s a végére már teljes mértékben undorodunk tőle. Már nem tudunk szemet hunyni tettei felett, képtelen vagyunk elintézni egy pici elítéléssel, mert akkor már látjuk, hogy bizony nem a körülmények áldozata, hanem egy számító, pénzsóvár figura, akinek semmi se szent.
Walter, az egyik szereplő fogalmazza meg a nagy igazságot Duroy kapcsán:
" Ő a jövő embere. Képviselő vagy miniszter lesz"
Azt hiszem ehhez nem kell hozzáfűznöm semmit, mindenki kiérzi belőle a lényeget.
S amellett, hogy Maupassant elénk rajzolja a felkapaszkodó ember alakját, regényében egy fantasztikus milliőt teremt. Ott sétálhatunk az 1800-as évek Párizsának utcáin, érezhetjük a francia pékségek finom illatát, igazi színkavalkád lobog a szemünk előtt ahogy magunk elé képzeljük az elegáns asszonyok öltözékét, suhogós szoknyáit, s az igazi francia nyüzsgés zaja tölti be fülünket ahogy végighaladunk főhősünkkel a Champs Elysées-n vagy ha leülünk vele egy kávéház teraszára újsággal a kezünkben. Mennyi ember! Mennyi bódító parfümillat! S a háttérben a tangóharmonika játékos dallama szól. Ez az igazi Párizs-érzés!
Fülszöveg:
Egy éhenkórász fiatal kalandor a kishivatalnokok nyomorúságos életet éli Párizsban. Georges Duroynak kackiás bajusza, búgó hangja, bársonyos tekintete van. No meg nagyra törő álmai. Lelkiismerete viszont nincs egy csepp sem. Hamar rájön, hogy a nők segítségével karriert csinálhat, vagyont szerezhet, sorra csábítja és sorra hagyja el hát őket, szélhámosságtól, zsarolástól sem riadva vissza. A Szépfiú útja egyre feljebb vezet a nyárspolgári Harmadik Köztársaság haszonelvű, korrupt, léha és züllött világában, hogy végül az ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb emberének meseszép lányát vezesse oltár elé, a Becsületrend Lovagjaként. „A Szépfiú én vagyok”, mondta magáról a szerző, az egykori duzzadó izmú, napbarnított szajnai evezős, a párizsi széplányok bálványa. Flaubert tanítványa négy hónap alatt harminchét kiadást megért regényével egy csapásra felnőtt mesteréhez.
Összegzés:
Bár megvetendő a főszereplő, de a történet maga nagyon is érdekes és aktuális napjainkban is. Maupassant remekül ábrázolja a szereplők viszonyait, karakterei életre valóak, s a regény hátteréül szolgáló helyszíneket zseniálisan jeleníti meg előttünk. Ott lélegzünk együtt a figurákkal, bejárjuk Párizs utcáit, s megtapasztaljuk a nagyvilági életet. Abszolút érdemes a kézbe vételre, nekem sokkal jobban tetszett a Vörös és feketénél. Az értékelésemben 9 pontot ért el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése