Egy boros darab

Gárdonyi Géza: A bor
kiolvastam: 2010. március 9.

Gárdonyi Géza nevével már kisiskolásként mindenki megismerkedett a sokak által megutált, illetve némelyek által megkedvelt Egri csillagok kapcsán. Nos, én töredelmesen bevallom, hogy e kötelező olvasmány szempontjából jelenleg még az előbb említett csoportot gyarapítom, viszont Gárdonyit, mint írót igen nagyra becsülöm. S ezt a megbecsülést az általam olyannyira szeretett A láthatatlan ember című regényével vívta ki magának, amit egyszerűen nem tudtam letenni a kezemből! Tényleg egy fantasztikus könyv, és ennek hatására bizony elgondolkodtam azon is, hogy a tizenkét évesen nyögvenyelősen ment Egri csillagokat is leveszem egyszer újra a polcomról.

De most sem az Egri csillagokról, sem A láthatatlan emberről nem kívánok írni, inkább az író egy drámáját, nevezetesen A bort szeretném ismertetni veletek! Tudnotok kell, hogy Gárdonyinak mindig is megvolt a vonzódása a színpadhoz, és nem is ezzel a művével kezdte drámaírói karrierjét, de mégis ezt mondhatjuk az első fontos darabjának.

A színmű egyébként egy általa írott novellából született meg, de mégis lényegi különbségek vannak a kettő között: az eredeti szöveg Baracs, vagyis a főhőst helyezi az abszolút középpontba, felesége, aki viszont a darabban igen nagy szerepet kap, végig a háttérben marad. A novellában az egész történet ún. flashbackként jelenik meg, s a tényleges jelenben csak a történések következményeit illetve a lezárást mutatja meg. Ehhez képest a dráma ezt az egészet az elejétől a végéig bemutatja.

De térjünk is rá ténylegesen a műre! Az egész első jelenet a mellékszereplőkkel kezdődik, illetve már Juli, Baracs felesége is megjelenik. Ő egy nagyon érdekes, és ellentmondásos személy az egész műben: cselekedeteiből egy nyughatatlan személyre következtethetünk, aki sosem elégszik meg semmivel és abszolút nincsenek jó döntései. S ez mintha nem is lenne elég, még ezeket el is titkolja a férje elől, pedig nincs oka rá, hiszen Baracs feltűnése után rögtön érezzük, hogy férje mennyire imádja, a széltől is óvja asszonyát. Még egy fogadalmat is tett érte, miszerint soha nem fog inni alkoholt, s ezt bizony be is tartja.

Ám a problémák akkor jönnek, mikor egy vendégsereg állít be Baracsék házába, s borral kínálgatják a ház urát. Természetesen, Baracs a fogadalmát tartva nem óhajt inni, ám Julinak egyre kényelmetlenebbé válik az, hogy az ura tartja magát a fogadalmához, míg a vendégek ezen felbuzdulva elkezdik főhősünket egyre inkább ugratni emiatt. Végül az egész egy csúnya veszekedéshez vezet a házastársak között, s Baracs a felesége kedvéért feladja fogadalmát és jól lerészegedik és Juli arcán egy pofon csattan...

Persze lesz ebből nagy perpatvar, sírás-rívás, költözés és társai, s mivel tudvalevőleg falun játszódik a cselekmény, bizony az egész közösség szívügye lesz ez a dolog: ki ennek a pártjára áll, ki amannak. Ez a falusi környezet egyébként folyton kihangsúlyozást kap a darabban, hiszen fontos, hogy tudjuk: itt bizony minden mindenki szeme előtt zajlik, s a legtöbb embernek lényegi kérdéssé válik, hogy mit gondolnak róla mások?

De természetesen Juli elköltözésével a történetnek nem lesz vége: ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, olvassátok el!


Összegzés:

Érdekes volt egy nyelvjárásban megírt művet olvasni, nálam elég ritkán van erre példa, de a kezdeti nehézségek után már egész könnyen megy az embernek, ráérez az ízére. Persze, tudnunk kell, hogy nem ez a drámairodalom csúcspontja, nekem legalábbis nem nyújtott felejthetetlen élményt, de azért színpadon szívesen megnézném, ott azért mégis más. Az értékelésemben 5 pontot kap!