Tanácsok a múltból

Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója
kiolvastam: 2010. március 31.

Ismét egy történelmi regény, ismét a Tudor-korból. Bevallom, nagyon szeretem ezt a korszakot, annak ellenére vagy éppen azért, mert véres, tele intrikákkal, cselszövésekkel. Korábban Lady Jane történetét ismerhettem meg Alison Weir könyvéből, s ez a regény, melyet most olvastam körülöleli azt a korszakot.

Robin Maxwell művének első oldalain I. Erzsébettel találkozhatunk, aki épp frissen került az angol trónra: az udvari intrikák még nem teljesen ülepedtek le, de népe szeretetét már magáénak mondhatja. Tanácsosai folyton előhozakodnak a külföldi kérőkkel, melyek a diplomáciai kapcsolatokat erősíthetnék meg, de Erzsébet erről hallani sem akar. Annál is inkább, mert egy régi gyerekkori barátja iránt táplált érzelmei egyre csak erősödnek, s végül a szerelem eluralkodik rajta, természetesen nem kis megbotránkozást keltve ezzel az udvari körökben.

Egy éjjel azonban egy különös látogató érkezik hozzá egy idős hölgy személyében, aki nem kisebb meglepetéssel szolgál az újdonsült királynőnek, mint édesanyja, Boleyn Anna naplójával, amit tinédzserkorától egészen kivégzéséig vezetett. Erzsébet ezek után a kis könyvecske segítségével, minden egyes lopott pillanatában belemerül édesanyja lelkébe, rejtett titkaiba, úgy ahogyan senki ezelőtt. Megismeri édesanyját, úgy ahogyan ezelőtt nem tehette, átérzi szerelmét amely Anglia elszakadását eredményezte Rómától, s megtudja hogyan jutott el a tróntól a vérpadig. S a napló nem csupán ezt a célt szolgálja, hanem a jelenre is igyekszik útmutatóval szolgálni számára.

Bevallom, valamilyen szinten jobban tetszett ez a könyv, mint a fentebb emlegetett Lady Jane története, mert itt a szereplők közelebb álltak a valódi emberekhez: voltak hibáik, természetes emberi érzéseik, reakcióik, nem voltak annyira papírmasé-figurák. Sok történet, mendemonda felbukkant itt is, akárcsak Alison Weir könyvében, így tudtam, hogy ezek nem az írói lelemény szüleményei, hanem történelmi forrásokon nyugszanak.

Tetszett a naplóforma is, ez nekem a szívem csücske. Valahogy sokkal közelebb érzi magához az olvasó a szereplőt, jobban betekinthetünk a lélek mélységeibe, habár ne felejtsük el a hátrányát az elbeszélés szempontjából: nem szolgálhat objektív narrációval, s véleményünket igen nehezen különböztethetjük el a naplóíróétól.

Ami viszont csalódást okozott: kicsit komolyabb regényre számítottam, valami nagyobb volumenű történelmi regényre, de pár oldal után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez elsősorban romantikus regény, csak a múlt idők köpenyébe bújtatva. Persze, semmi gond nincs ezzel, mert kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt egy-egy fáradt délutánomon, mikor komolyabb agymunkára képtelen voltam, de ennél többre szerintem senki ne számítson.

A regény végével pedig az volt a gondom, hogy az én meglátásom szerint túl szentimentálisra sikeredett, valahogy ez a Towerben felbukkanó Boleyn Anna szelleme, aki még egy utolsó pillantást vet trónra került gyermekére, eléggé giccses befejezés véleményem szerint, amit képtelen voltam felhorkantások nélkül fogadni... (mielőtt valaki lecsap, hogy spoilerezek, elárulom a történet szempontjából nem releváns ez a zárókép).

Fülszöveg:
Nem sokkal azután, hogy Erzsébet trónra lép, megjelenik nála egy titokzatos öregasszony, aki Boleyn Anna bizalmasa volt a tragikus sorsú királynő utolsó napjaiban. Egy bőrbe kötött könyvecskét ad át Erzsébetnek: Boleyn Anna titkos naplóját. Erzsébet királynő a napló lapjain ismerkedik meg édesanyjával, akitől kisded korában elszakították. Az amerikai írónő nagyszerű korrajzot nyújt Anglia legizgalmasabb korszakairól: VIII. Henrik és lánya, I. Erzsébet uralkodásáról. A magával ragadó történelmi regény témája örök: a szerelem és hatalom.

Összegzés:

Egy könnyed délutáni olvasmánynak felelt meg a könyv - ennél nem több. Nagyon zavaróak voltak az elütések, helyesírási hibák, amik sajnos elég gyakran előfordultak nagy bosszúságomra. A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnének kicsit kikapcsolódni, és szeretik a romantikus regényeket. Az értékelésemben 5 pontot ért el.