Tigrist szelídíteni

Jonas Hassen Khemiri: Montecore - Egy párját ritkító tigris

kiolvastam: 2010. szeptember 21.


Legszívélyesebb üdvözletem!

Dícsértessék e könyv magyarországi megjelenése, ami számos olvasni szerető embernél igen pozitív reakciót váltott ki, s el kell mondanom, én is osztozom velük ebben az emócióban. Fogadja az író gigantikus gratulációmat! - s nem különben a fordító is, aki ezt a zseniális korpuszt prezentálta, így neki is jár egy adag fanfár és babéreső. Jonas, hogy úgy mondjam, a posztkoloniális irodalom csimborasszója, nyelvi kompetenciája igazán invenciózus - itt leginkább Kadír leveleit emelném ki-, melytől, hogy úgy mondjam, "szakadtam a röhögéstől".

Igazából elég nehéz objektiválnom mindazt, ami miatt annyira pozitív emóciókat váltott ki belőlem olvasás közben: talán a legkülönfélébb és legkülönösebb metaforák, amelyek a korpusz számos helyébe vannak inzertálva, vagy a két stíl (Kadíré és Jonasé) elkülönböződése, mely érdeklődésemet rögtön felkeltette, vagy talán az a mélyebb mondanivaló, ami a posztkolonialitás kérdéskörét járja körbe úgy, hogy a másság problémájának interpretálását végülis az olvasóra hagyja - vagyis inkább rávilágít ennek az egésznek a relativitására-, vagy talán az atya-fiú relációnak a különböző problémáinak a rávilágítása miatt ? Nos, ezen még kogitálnom kell, de egy biztos: a fenti kérdések, problémák mind-mind terítékre kerülnek ebben a könyvben, így amellett, hogy grammatikailag rendkívül szórakoztató, még mélyebb tartalmakat is hordoz, s a problémák, amiket felvet, ráadásul igen aktuálisak manapság.

A regény nyitányában egy levelet olvashatunk, melyben Kadír - az író édesapjának régi barátja- megkeresi Jonast, és felajánlja, hogy szívesen asszisztálna neki másodlagos regényének megírásában. Elmondása szerint agyát "hirtelen orbitálni kezdte egy zseniális gondolat", miszerint Jonas atyjának életrajzát kellene együtt megírniuk. Kadír lelkesen küldözgeti ezután leveleit, s összefoglalóit, melyek atyja gyermekkorát és ifjonti éveit örökítik meg, s közben pontos útmutatásokkal látja el az írót: mit hogyan jelenítsen meg, milyen vezérelvet kövessen stb stb. S lassan, ahogy elérkezünk immár abba az időbe, amelyre már az író is emlékszik, ő is bekapcsolódik a narráció folyamatába - persze, ezeket Kadír barátunk is szorgosan kommentálja, kiegészíti, kritizálja. Elmesélik, hogy milyen az élet Svédországban bevándorlóként - persze, ezt is különböző nézőpontokból, ahogyan az író apjának az alakja is másként jelenik meg kettejüknél- , s hogy a másság hogyan teszi antitetikussá nemcsak a svédeket és a letelepült idegeneket, hanem magukat a bevándorlókat is, s ezen belül a későbbiek során Jonast és édesapját is: míg az utóbbi az évek során egyre igyekszik asszimilálódni, míg az előbbi inkább a nonkonformizmus útjára szeretne lépni, szintén bevándorló barátaival.

Ezt, a több aspektusból is rendkívül érdekes és egyben szórakoztató regényt szíves figyelmedbe ajánlom, (szubjektívan megállapított) rendkívül attraktív borítójáról rögtön felismered a könyvesboltokban. Íme, néhány idézet kedvcsináló gyanánt:

Miért siklott le atyád nyelvének ekéje ennyire az igazság szántóföldjéről?

Ne légy fekvőrendőr a szerelemnek nevezett széles országúton!

Ezt a humort nyugodtan nevezhetjük rendkívül komikusnak!

Mielőbb informálj pozitív válaszodról a regénnyel kapcsolatban!

Stabil barátod:

Heloise


Kiadó: Gondolat Kiadó
Fordította: Papolczi Péter
Eredeti cím: Montecore: En unik Tiger
Oldalszám: 350 oldal
Eredeti ár: 2800 Ft
ISBN: 9 7896 3693 1216

Fülszöveg:

Az első regényével nemrég debütált fiatal író, Jonas egy nap különös e-mailt kap egy bizonyos Kadirtól, apja gyerekkori barátjától Tunéziából. "Kadir gombolja a klaviatúrát", hangzik a meghökkentő kezdet. Kadir ezután elküldi a maga egészen egyéni, a franciát, svédet és arabot vegyítő, ráadásul képzavarokkal és bombasztikus metaforákkal tűzdelt nyelvezetén írt visszaemlékezéseit közös napjaikról. Ha már Jonas írásra adta a fejét, javasolja Kadir, írja meg eltűnt apja kacskaringós élettörténetét az ő segítségével, hiszen ennél jobb "sztori" nincs is. Abbas, az apa útja a marokkói árvaháztól a svédországi beilleszkedési kálvárián és a művészi sikertelenség kínjain át a világhírig vezetett. És ezzel kezdetét veszi a közös munka. Jonas eleinte háttérbe szorul, hiszen apja ifjúkori éveiről nincsenek emlékei, de saját gyerekkori élményeit már ő maga írja meg, jóllehet Kadir ezeket is ellátja lábjegyzetekkel. Két teljesen eltérő hangon szólal meg a letehetetlenül szórakoztató történet, amelynek egyik vezérmotívuma a hirdetett tolerancia és a hétköznapokban mégis megnyilvánuló rasszizmus között feszülő ellentét. A két szólamhoz néha egy harmadik is csatlakozik, ugyanis Kadir arabról lefordítja Jonas apjának régi leveleit. Ez a szólam azonban gyanúsan hasonlít Kadir saját írásaira. Amúgy is, Kadir körül mintha valami nem volna rendben. Lehet, hogy valójában nem is ő az, aki "gombolja a klaviatúrát"? De mi történt az apával? És mi köze mindehhez Montecorénak, a híres Las Vegas-i show tigrisének, amely egy 2003-as előadás során kis híján megölte Royt, a szelídítőjét? A tunéziai apa és svéd anya gyermekeként 1978-ban született Jonas Hassen Khemiri a mai svéd irodalom fiatal sztárja, aki mára már drámaíróként is világhírre tett szert. Második regénye, a Montecore számos tekintélyes irodalmi díjat nyert, és több nyelvre lefordították.


Akik előttem olvasták:
Amadea
Bridge
Lobo