Kezdők a szerelemben

Raymond Carver: Kezdők

kiolvastam: 2010. december 3.

Raymond Carver nevéről már korábban is hallottam, bár eddig még nem kerültünk közelebbi kapcsolatba. Talán, ez annak is betudható, hogy magyarul eddig még csak egyetlen válogatáskötete jelent meg. Most a Magvető Kiadó úgy döntött, hogy megjelenteti a magyar közönség előtt Carver életmű-sorozatát, méghozzá három kötetben. A Kezdők ezt hivatott bevezetni.

Bár, az itt közölt novellák már egyszer napvilágot láttak -bár, azt hiszem magyarul még nem- , mikor 1981-ben kiadták Carver novelláskötetét, a What we talk about when we talk about love címmel, melyet szerkesztője Gordon Lish alaposan lerövidített. A Kezdőkben ezek a novellák mindenféle vágás illetve átdolgozás nélkül jelennek meg, eredeti formájukban tárva őket a nagyérdemű felé.

Carver stílusa alapvetően minimalista, s ennek az irányzatnak az egyik legjelesebb képviselőjeként tartják számon. Az irodalmi minimalizmust új-realizmusként is szokták emlegetni az irodalmárok, amely azzal az igénnyel lép fel, hogy ismerősként, sőt, valósként mutassa be az aktuális világot, s minél pontosabban, élesebben akarják láttatni ezek a szövegek a jelent, s ha lehetséges, a jövőt is. Általános jellemzőjük, hogy nagy szerepet kap bennük a kommercializmus - ld: Bret Easton Ellis: Glamoráma- , a szövegek általában lecsupaszítottak, s a pontosságra törekszenek - vagyis kevés szóval igyekeznek a lehető legtöbbet mondani. Carver, az egyik interjújában a következőket mondta az átlagos élethelyzetek és a pontos nyelv összekapcsolódásáról: " Egy versben vagy egy novellában írhatunk köznapi dolgokról és tárgyakról közhelyes, de pontos nyelven, úgy hogy jelentőséggel, vagy éppen félelmetes erővel ruházzuk fel azokat - egy széket, egy függönyt, egy villát, egy követ, egy női fülbevalót. Le lehet írni pár sornyit látszólag ártalmatlan dialógust úgy, hogy az olvasó beleborzongjon - ez a művészeti gyönyör forrása, melynek Nabokov a birtokában volt. Számomra ez a legizgalmasabb írásmód. "

És akkor jöttem rá, hogy az életem halványan sem hasonlít arra, amilyennek fiatalon elképzeltem, amikor még vártam tőle valamit. Azt már nem tudtam felidézni, mit is akartam kezdeni az életemmel azokban az években, de mint mindenki másnak, nekem is voltak terveim.

Említettem, hogy még sosem olvastam Carver -t. Ez a hiányosságom, úgy érzem, az első egy-két novellánál éreztette hatását - vagy lehet, hogy azok tényleg gyengébbek voltak, nem tudom -, ugyanis nem nagyon értettem, hogy ezeket a történeteket miért is volt annyira szükséges írásba foglalni, hiszen semmi csattanót vagy érdekességet nem tartalmazott. Legalábbis én nem találtam. Aztán, ahogy elkezdtem kicsit jobban belemerülni a többibe, felfedeztem, hogy igenis ott van a csattanó, igenis sok mindent mond számomra a történet, mégsem annyira laposak, mint ahogy gondoltam eleinte. Hagyni kell egy kis időt magunknak, hogy beleszokjunk, hogy sikerüljön ráérezni az ízükre, hogy megtaláljuk, mire is kell figyelni olvasás közben.

A novellák alapvető jellemzője, hogy már mielőtt a történet elkezdődött egy nagyon-nagyon fontos dolog történt a szereplőkkel, s mi csupán ennek a lecsengését olvashatjuk. Van, amikor kiderül, hogy mi is volt ez a nagyon-nagyon fontos dolog, valamikor csak sejtésünk lehet róla - de tulajdonképpen nem is ez a lényeges, inkább azok a lelki folyamatok, amik a szereplőkben játszódnak le, s ezeket Carver nagyon finoman, olykor szinte láthatatlanul érzékelteti. Tényleg, sehol sincs egyetlen felesleges szó vagy kifejezés - minden jelentőségteljes, s ezért oda kell rájuk figyelni, mert különben könnyen elsiklunk valami fontos dolog felett. Nem is tudom, hogy nézhetnek ki azok a novellák, amelyeket szerkesztője alaposan lerövidített... Azok már tényleg nagyon csupaszak lehetnek.

De volt idő, mikor úgy éreztem, jobban szeretem az első feleségemet az életemnél is. Aztán jöttek a gyerekek. Most meg utálom az első feleségemet mint a szart. Komolyan. Hát ehhez mit tetszenek szólni? Hová tűnt az a szerelem? Valaki letörölte a nagy tábláról, mintha ott se lett volna, mintha meg se történt volna? Mi lett vele, én csak erre vagyok kíváncsi.

Az első pár novella olvasása közben nekem rögtön Bukowski neve ugrott be, aki szintén előszeretettel írt alkoholista emberekről. De aztán rájöttem, hogy Carver azért egészen más: nála a kiüresedettség, a minden mindegy hozzáállás valahogy másként jelenik meg. Itt is szerves része a történeteknek, de a szereplői - burkoltan vagy éppen nyíltan- azért mégis vágynak az otthon melegére, a boldogabb életre. Bár, tudjuk hogy erre nem sok esélyük van, de a vágy ott van bennük, s ez szerintem azért mégis pozitívabb s jobb erről olvasni, mint az olyan szereplőkről, akikben már a vágy is meghalt, s teljesen elvesztek a kiüresedettség örvényében, ahonnan immár nincs menekvés.

Carver novelláit nem igazán ajánlanám a lazán kikapcsolódni vágyóknak, mert itt nem igazán engedhető meg az elkalandozás, hiszen a szövegek teljes odafigyelést igényelnek. De akik szeretik kutatni a jelentést, és szeretnének elgondolkodni korunk emberi kapcsolatain, s mindezt ráadásul egy elismert amerikai novellista és költő tollából, azoknak bátran ajánlom a kötetet, szerintem nem fognak csalódni.

S akiket behatóbban érdekel a minimalizmus, azoknak ajánlom a Helikon című folyóirat 2003/2-3. számát, amely teljes egészében ezzel a stílusirányzattal foglalkozik. Találhatunk benne elméleti írásokat, interjúkat, minimalista írók, költők vallomásait az írásról.
A könyv az értékelésemben 6 pontot ért el!

Kiadó: Magvető Kiadó
Eredeti cím: Beginners
Fordította: Barabás András
Oldalszám: 311 oldal
Eredeti Ár: 2990 Ft
ISBN: 9 789631 427530