Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra találkiolvastam: 2011. január 14.
Mindig bajban voltam a kedvenc szereplő kérdéssel. Rengeteg könyv volt, ami tanított, megérintett, nevettetett, de kedvenc szereplőm, azt hiszem még nem akadt - bár, volt egy-kettő, amelyik nagyon közel járt hozzá. A szereplők megszeretésében is ugyanolyan válogatós vagyok mint az emberekkel kapcsolatban. Egyszerűen nehezen megy. Hát, ez van.
Ha nem tudsz vidám lenni, csak oly vidám légy, amennyire kitelik tőled.
Nos, Anne Shirley története nem csupán tanított, megérintett, nevettetett, megríkatott, hanem még egy kedvenc-kedvenc szereplőt is adott, magát Anne-t. Ő lett az én első, és idáig egyetlen papír-barátnőm: a folyton locsogó, ábrándozó Anne, aki mindig a jó dolgokat keresi még a legrosszabb helyzetekben is, s akinek a fantáziája még a leghétköznapibb tevékenységeket - mint pl. a mosogatás- is varázslatossá teszi. A lényeg, hogy engedjünk minél nagyobb teret a képzeletünknek!
Azt hiszem, hogy régen olvastam úgy könyvet, hogy csak feküdtem az ágyamban, s az arcomon egy hatalmas vigyor terült szét - nem harsány kacagás (bár, olyan rész is volt), hanem az álmodozó, igazán boldog mosoly. Egyszerűen beleszerettem a könyvbe, és bárcsak azt mondhatnám, hogy gyerekkorom óta igaz barátnőm Anne Shirley, de sajnos nem így van, s egy picit irigykedem is azokra az Olvasókra, akik már évek óta kebelbarátuknak mondhatják őt. Bárcsak hamarabb megismertem volna!
Marilla és Matthew a varázslatos Prince Edward-szigeti Avonlea lakói, akik egy szép napon úgy döntenek, hogy magukhoz vesznek egy árva kisfiút, aki majd segít nekik rendbe
n tartani a birtokot. Ám egy véletlen tévedés folytán egy vörös hajú, szeplős kislány várja őket a vonatállomáson... Marilla vissza akarja küldeni az árvaházba, ám Anne már az első pillanattól kezdve színt visz az életükbe, elvarázsolja őket ábrándozásaival, csetlés-botlásaival, furcsa észjárásával. Végül mégis úgy döntenek, hogy megtartják, s Anne végre otthonra talál. Ám az igazi gubancok csak ezután kezdődnek...– Hát nem is tudom… – mondta Jane nem nagy meggyőződéssel. – Végül is, a gyémánt sok mindenért kárpótolhatja az embert.
– Hát én csak saját magam akarok lenni – szögezte le Anne. – Még akkor is, ha soha nem vigasztalódom gyémántokkal. Engem kielégít, ha a Zöldmanzárdosház
Anne-je lehetek, akinek van egy szép gyöngysora. Matthew ugyanannyi szeretettel ajándékozta nekem, mint amennyit a rózsaszín hölgy gyémántjai érnek.
Az egész könyv, úgy ahogy van, egy igazi bűbáj! Tele apró diákcsínyekkel, humoros helyzetekkel, mesebelien szépséges tájjal, pletykákkal, szeretettel, ám olykor az Élet árnyoldalai is megmutatkoznak - amik viszont könnyeket csaltak ki, nem is egyszer, a szememből.
Igazából, már
öt napja elolvastam a könyvet, de azóta se pihenhet nyugodtan a polcomon. Sokszor elő-előveszem, elolvasok belőle egy kis részletet, vagy éppen egy egész fejezetet, de azt elmondani, hogy valóban és őszintén mit is jelentett számomra ez a könyv: még mindig nem tudom szavakban kifejezni. Azt hiszem, erre nincsenek szavak....– Úgy, de úgy sajnálom azokat, akik olyan helyen kénytelenek leélni az életüket, ahol soha nem nő kankalin – mondta Anne. – Diana szerint biztos valami szebb virágzik náluk, de a kankalinnál semmi sem lehet szebb, ugye Marilla? És Diana azt is mondta, hogy ha soha nem láttak még kankalint, akkor nem is hiányozhat nekik. Ennél nincs semmi szomorúbb. Egyszerűen tragikus lenne, Marilla, ha nem is tudnám, milyen a kankalin és ezért nem is hiányozna. Marilla, tudja, szerintem mik a kankalinok? A múlt nyáron meghalt virágok lelkei, s ez a mennyországuk.
Kedvenc könyvemmé vált, s azt hiszem, még jó sokáig fog az éjjeliszekrényemen pihenni, képtelen vagyok visszatenni a könyvespolcomra - így mindig kényelmesen belelapozhatok, amikor csak kedvem tartja. A könyvből készült sorozat is teljesen magával ragadott, bár a narrátor gyönyörű tájleírásait, csipkelődő stílusát sajnos nem tudja pótolni. Bár, Avonlea ott is gyönyörű, igazán irigylésre méltó hely, ahol szívesen élném le az életem.
Természetesen, a könyv 10 pontot ért el nálam. Bár, azt hiszem nem volt kérdés....
Eredeti cím: Anne of Green Gables
Fordította: Szűr- Szabó Katalin
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 330 oldal
Eredeti ár: 2495 Ft
ISBN: 978 96349 2332
4 megjegyzés:
Nekem is nagy kedvencem a sorozat.:)Annyira bájos,szerethető,emberi a könyv.
http://adrikonyvmoly.blogspot.com/
Mostanában adják valamelyik csatornán is, mindig látom az előzetesét, épp mondtam is az előbb, hogy ezt nekem is el kéne olvasni. Gyerekként csak a Váratlan utazást olvastam.
Én is imádom :)) Azok közé tartozom akik régóta barátjuknak tartják Anne-t, és mindenképpen ajánlom neked, hogy olvasd el a sorozat többi kötetét is! Mindegyik nagyon jó!
Siontan, igen a Viasat3- n megy most a sorozat. A Váratlan utazást én is olvastam, de aztán Bridge felvilágosított, hogy azt tulajdonképpen a sorozatból készült könyv. Amit Montgomery írt az A mesélő lány c. történet, s ebből jött a Váratlan utazás sorozat ötlete. Ó, Anne -t nagyon tudom Neked ajánlani, hihetetlenül jó és bájos könyv!
Kai, ó, akkor picit irgykedem :-) Persze, a többi is tervbe van véve, itt csücsülnek a polcomon - csak olyan nehéz félreraknom az első kötetet :-)
Judy, igen, ez teljesen így van :-)
Megjegyzés küldése