Az olvasás 7 hete - Harmadik hét

Ahogy állok a hálószoba közepén, lassan körbehordozom a tekintetem a polcaimon. Néha köszönésképpen biccentek egyet néhány régi jó barát felé, vagy végigsimítok a gerincükön, mintha csak a vállukat karolnám át. Próbálom őket egymás mellé rendezni, hogy ne legyenek olyan magányosak a sok ismeretlen könyv között - persze, ez nem mindig jön össze, mivel a kedvenc könyveim elég különböző műfajt és témát ölelnek fel (s mint tudjuk most már, én eszerint rendezem elsősorban a polcaimat).
Miután végigköszöntöttem minden ismerőst, jöhetnek az új világok, új történetek. S hogy éppen mire van szükségem, azt az aktuális hangulatom határozza meg - ahogy ez általában lenni szokott. Bár vannak olyan esetek, amikor még az éppen olvasott könyv vége felé villámcsapásszerűen hasít belém a gondolat, hogy nekem most konkrétan melyik könyvre van szükségem, és megfigyeléseim szerint, az ennyire előre eltervezett olvasmányok mindig hihetetlenül jól esnek, már az első oldalakon beszippantanak. De sajnos nem mindig van ennyire konkrét elképzelésem, és ekkor ritkán sül ki belőle ennyire feledhetetlen élmény. De azért néha bejön. Annyi bizonyos, hogy nem szeretek hosszan megragadni egy témánál, egy műfajnál, vagy egy szerzőnél gyors egymásutánban, mert ilyenkor eltűnik valami az élményből... nem tudnám megmondani, hogy pontosan mi is ez... de szeretem a változatosságot, és nagy szerencsémre ezt bizton érezni szoktam, hogy most szépirodalomra vagy éppen szórakoztatóra van-e szükségem. És ez is már nagy segítség sokszor. Mert mint minden valamirevaló könyvmoly, én is a bőség zavarában szenvedek, amit kedves bloggertársaimnak köszönhetek legtöbbször, és természetesen a molyoknak is. Örülök, hogy így van, és annak is, hogy valószínűleg életem végéig nem fogok kifogyni az olvasmányötletekből, mert mindig lesz miből válogatnom.


Persze, olykor közbeszólnak különféle határidők, amik néha módosítják a választásaimat - így például a recenziós könyvek vagy éppen valami molyos kihívás. De legyen akár szépirodalom vagy szórakoztató, a könyv stílusa, hangulata nagyon fontos a számomra, sokszor fontosabb, mint maga a történet. Pontosabban körülhatárolni nem tudnám, hogy ezen belül mire gondolok, de ha ezek klappolnak, képesek megfogni, akkor annak a könyvnek nyert ügye van nálam. A történet terén nincsenek nagy elvárásaim ilyenkor. Viszont ha ez nincs meg, akkor annak a könyvnek valamit nagyon kell tudnia más szempontból, hogy elnyerje tetszésemet. Érdekes módon a szereplők nálam ritkán játszanak egy-egy könyv megítélésénél. Ezt azért tartom furcsának, mert elvileg ők a kalauzaim abban a világban, illetve történetben, mégis képes vagyok elsiklani felettük, ha pro és kontra érveket kell gyűjtenem a tetszett-nem tetszett képzeletbeli listámba. Persze, nem azt mondom, vannak olyan szereplők, akik annyira energikusak, hogy muszáj valahogy viszonyulnom hozzájuk - s ilyenkor billenthetnek a mérlegemen erre, vagy éppen arra. De a jó stílus még ezt is képes ellensúlyozni: most hirtelen csak a Harry Potter sorozat jut eszembe példaként, hogy ott a főhőst, vagyis Harry- t mennyire nem szerettem, megszámlálhatatlanul sokszor idegesített fel - s ez mégse számított. Ettől függetlenül az az egyik kedvenc sorozatom.
Szóval, nálam mindenekfelett a stílus vagy a hangulat játszik. S hogy a nekem megfelelő hangulat alatt mit értek? Nos, ezzel is valahogy úgy vagyok, mint a stílussal - nem igazán tudnám pontosan körülhatárolni, de azt bizton elmondhatom, hogy szeretem, ha képes vagyok átvenni, és akár egy buborék, körülvesz engem, és nem ereszt még napok múlva sem.

A bejegyzés az olasz mintára Andiamo által kitörpölt Olvasás 7 hete című esemény kapcsán született.

képek forrásai:
1. http://chicken-pops.tumblr.com
2.whitelovecat.tumblr.com