Pat Walsh: Crowfield démona
elolvastam: 2011. július 23.
Örülök, hogy eddig vártam Pat Walsh könyvének elolvasásával, ugyanis hihetetlen élmény volt tegnap este bekucorodni vele az olvasós fotelembe egy nagy bögre forró teával, miközben az eső hangosan kopogott az ablakon, és néha egy-egy égi morajlás hallatszott valahonnan a távolból, hiszen a történetben is folyton ilyen idő volt, sokszor tökéletes szinkronba került a valóvilág a könyv világával - bár ez némiképp hátborzongató volt, hiszen olykor fel-fellestem a lapok mögül, hogy vajon Crowfield démona a szobámban garázdálkodik-e, de szerencsére ennek semmi nyomát nem láttam.
S hogy a tökéletes ráhangolódás miatt, vagy esetleg más okát kéne keresnem, nem tudom, de tény, hogy ez a rész sokkal, de sokkal jobban tetszett az elsőnél. Imádtam ezt a sötét, komor hangulatot, a folytonos feszültséget, hogy izgalmamban párszor félrenyeltem emiatt a teámat - na, jó ezt nem imádtam... - és persze a hobot, még mindig, sőt egyre jobban.
A második rész a Crowfield átka eseményei után pár hónappal játszódik: Will és Csiga testvér továbbra is az apátságban tengetik mindennapjaikat, és azóta két új baráttal gazdagodtak Shadlok és a hob személyében. Ám az apátság és környéke továbbra sem a béke és a megnyugvás szigete, ismét borzalmas dolog készülődik: valami ősi, valami hatalmas, valami gonosz... és a célja Crowfield elpusztítása. Vajon képesek-e Willék szembeszállni az ismeretlen ellenséggel? Megmenekül Crowfield? És a hob továbbra is olyan cukiság lesz, mint az előző részben?
"William eltűnődött, vajon véletlen egybeesés-e, hogy a hob ugyanakkor érezte meg a készülődő gonoszt a templom mellett, amikor egy rés keletkezett a szentély falában? Vajon tényleg volt valami a templom alatt, ahogy Csiga testvér hitte, ami felfelé törekedett a vizenyős talajban? És ha tényleg ott volt, miért éppen most ébredt fel?"
Vérbeli gótikus mese volt, rengeteg kegyetlenséggel megfűszerezve - már az előző rész sem volt hasonlatos egy kellemes esti meséhez, de a második részt még inkább nem lehet annak nevezni. Persze, nem egy Amerikai psycho, de ifjúsági regény létére tényleg kegyetlen fajta (persze, nem úgy mint Marc Darcy első felesége, hanem máshogy). A felépítés szintén az első részt követi, a nagy összecsapásos, leszámolós vég az utolsó tíz-húsz oldalban jelenik meg, s bár tudom, hogy ezt kéne éreznem a regény tetőpontjának, de mégsem így van. Számomra a hangsúly inkább a regény többi részén van - az első pár fejezetet nem számítva, amik tökéletes felvezetők voltak -, és az ott megjelenő folytonos feszültség és izgalom miatt érzem azt talán, hogy a vége alulmarad a többi fejezethez képest.
Mindegy, igazából ez egy teljesen elhanyagolható probléma részemről, ugyanis a könyv sötét, borús, esős hangulata annyira megfogott, hogy én most nagyon megbocsátó leszek az esetleges hibáit illetően. Pat Walsh mesterien teremti meg a történet atmoszféráját - ez már az első kötetben is kiderült számomra, de most még inkább átéreztem. Egyszóval jó kis gótikus ifjúsági regény ez, olvassátok!
Kiadó: Lybrum
Fordította: Hudácskó Brigitta
Eredeti cím: The Crowfield Demon
Oldalszám: 284
Eredeti ár: 2600 Ft
A kép forrása: www.imonline.nl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése